Noha Orbán Viktor népszavazást ígért az ellenzék által hevesen támadott és még a Fidesz támogatóit is erősen megosztó projektről, a kínai Fudan Egyetem megépítéséről, ehhez képest a tavaszi ülésszak utolsó napján a parlamentben megszavazták a törvényt, amivel az állam ingyen adta át a tervezett beruházásnak a fejlesztési terület legértékesebb, Duna-parti telkeit a Fudan-alapítványnak.
Egyelőre bizonytalan, hogy megvalósul-e a Fudan magyarországi terjeszkedése, mint ahogy arról is keveset tudni, milyen oktatás folyna a budapesti kampuszon.
Eddig egyedül Horváth Levente, a Fudanon is diplomát szerző MNB-s elnöki főtanácsadó beszélt erről egy interjúban, amiben a Fudannal együttműködő magyar egyetemek is szóba kerültek. A Budapesti Corvinus Egyetemen például már most lehet járni olyan kettős diplomát adó üzleti mesterképzésre, ami a két egyetem együttműködésének az eredménye, de lesz ilyen képzés a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is. A tervek szerint ezek mind beindulnának még a Fudan új kampuszának átadása előtt.
A Fudan a nemzetközi egyetemi rangsorokban előkelő helyen szerepel, több rangos nyugati egyetemmel is együttműködik, így nagyon széles skálájú az intézmény képzési struktúrája. Olyannyira, hogy az egyetem sanghaji kampuszán még – a magyar kormány által ellehetetlenített – genderképzés is működött egy évtizeden át, amit a Michigani Egyetem és a kétlaki életet élő kínai történész, Vang Cseng közreműködésével hoztak tető alá.
Noha az amerikai egyetem a honlapján a mai napig elérhető az együttműködés hirdetése, a genderelmélet (vagyis a társadalmi nemek tudományát, a nemi szerepek és azok társadalmi vonatkozásait) bemutató képzéseket 2018-ban a Fudanon is megszüntették.
A feminizmus kínai ébredése
Hogy miként valósulhatott meg egyáltalán a genderképzés a Kommunista Párt irányítása alatt álló, szigorú családpolitikájáról is ismert Kínában, abba a képzések egykori felelőse, a kínai feminizmus legelismertebb szakértője, Vang Cseng avatott be minket.
A történész Sanghajban nőtt fel, és először 1985-ben, majd egy rövid visszatérés után 1989-ben hagyta el szülőföldjét, a PhD-jét pedig már a Kaliforniai Egyetemen adta le. Legközelebb a ’90-es években tért vissza a szülőföldjére, az ENSZ 1995-ben, Pekingben megrendezett negyedik nőjogi világkonferenciájára, amibe civil szervezeteket is be kellett vonni, mert ez volt az egyik feltétele annak, hogy Kína lehessen az esemény házigazdája.
Vang Cseng feminista aktivizmusa így kapóra jött a rendszernek, ő pedig a konferenciában látta meg a lehetőséget a feminista diskurzus kiépítésére Kínában. Idővel nyugati forrásokat is sikerült találnia a tervéhez: a Ford Alapítvány oktatási programokat segítő ösztöndíját 1999-ben nyerte el, az ezredforduló után pedig a Henry Luce Alapítvány kereste meg, hogy támogatnák a kínai törekvéseit. A Michigani Egyetemre is azért ment el tanítani, hogy a pályázati pénzekből Kínában oktathasson (az amerikai egyetemi oktatói állás a Luce Alapítvány támogatásának a feltétele volt).
A Michigani Egyetem le akart csapni rám még azelőtt, hogy befejeztem volna a disszertációmat. (…) De mi lett volna a küldetésemmel? Szóval nem fogadtam el az ajánlatot
– mesélte az amerikai munkahelyéről, ahol a Luce Alapítvány támogatásának elnyeréséhez személyre szabott pozíciót hoztak létre neki, ami mellett Kínában is volt ideje oktatni az alapítvány pénzéből. Michiganben teljes állásban alkalmazták, de a kollégáival ellentétben neki évente nem négy, hanem csak két kurzust kellett tartania.
Az egyik Fudan Egyetemen tartott előadása alkalmával több fiatal, a téma iránt érdeklődő történésszel is találkozott, és rajtuk keresztül sikerült elintézni, hogy a sanghaji intézmény biztosítson helyet a kizárólag nyugati tőkéből finanszírozott feminista oktatásnak.
„Az 1990-es években és a 21. század elején amolyan újdonságnak számított az egész, nagyon kevés egyetemi oktató ismerte a gender szót, nemhogy a gendertudományokat, szóval én voltam az, aki bemutatta ezt az egészet a kínai feminista kutatóknak” – írta le ezt az időszakot. A Fudannal való együttműködése is ekkoriban indult el, egy 2004-ben megrendezett, a kínai feminizmus történetével foglalkozó nemzetközi konferenciával, ami azért jöhetett egyáltalán létre, mert egy történeti jellegű konferenciáról volt szó.
A feminizmus tudományának nemzetközi vérkeringéséből ismer CEU-s kollégákat is, ezért jól össze tudta hasonlítani a két intézményben folyó oktatást. A legfontosabb különbség, hogy a CEU-n angolul oktatnak, a Fudanon pedig kínaiul, amihez gyakran még az olvasmányokat is ő fordította le.
A Fudan programját egymagam készítettem el
– mesélte a sanghaji oktatásról, amelyhez még irodát sem biztosítottak neki, csak termeket a főleg téli, tavaszi és nyári szünetekben rendezett párnapos képzéseihez. Ezekről persze nem adtak diplomát (a másik fontos különbség), csak a feminista gondolkodást kívánták népszerűsíteni a szerinte túlságosan is patriarchális Kínában, ahol az 1940-es években még csak a nők tizede tudott olvasni, a 2010-es évekre viszont már minden második egyetemista nő volt.
A Fudanon csak specializációként szerepelt a gender kifejezés a képzést választó mesterszakos és doktori hallgatók diplomáiban. Kínában azóta összesen két egyetemen tanítják a társadalmi nemek tanulmányát külön szakként, az egyik helyen Vang Cseng tanítványai alapították meg ehhez az intézetet.
„Idegen hatalmak ügynökei”
Vang Cseng beszélt arról is, hogyan lehetetlenítették el a Fudan Egyetemen végzett oktatói tevékenységét és aktivizmusát. Az aktivistákat és a civil szervezetek képviselőit Kínában is ugyanúgy az idegen hatalmak szolgálóinak próbálják beállítani, ahogy azt hazánkban a magyar kormány is tette az elmúlt években. Vang Cseng azért is csodálkozott ezen, amikor rá került a sor, mert tősgyökeres sanghajiként a mai napig kizárólag kínai útlevele van, és lassan harminc éve az Egyesült Államokban (is) élve sem merült fel benne, hogy amerikai állampolgár legyen. Pedig a kutatói pályája elején választhatta volna ezt az egyszerűbb utat, ha nem tekintette volna a missziójának a kínai nők helyzetének a javítását.
A „külföldi ügynökök elleni harc” a 2014-es hongkongi demokráciapárti, úgynevezett esernyős forradalom után indult be igazán, és 2015-re a feministák is a kereszttüzébe kerültek. Ebben az évben azért tartóztattak le öt kínai aktivistát, akiket a világ többi részén csak Feminist Five-ként ismernek, mert zaklatásellenes matricákat ragasztgattak ki nyilvános helyekre.
A kínai feminizmus legújabb hullámára pedig még azelőtt lecsapott a hatalom, hogy igazán beindult volna a szexuális zaklatás elleni szervezett fellépésük.
Vang Csenget tavasszal elhívták egy olyan egyetemre, ahol akkor alapították meg a közreműködésével létrehozott gendertudományi központot, és éppen ezt ünnepelték. A ceremónián ő is beszélt, de már az érkezésekor látta, hogy valami nincs rendben:
Aznap reggel a rendezvény egyetemen dolgozó szervezője várt rám az ajtóban, a nagy épület lépcsőjénél. Ahogy kiléptem a taxiból, odajött hozzám, és azt mondta, felhívták – ami azt jelentette, hogy a rendőrök hívták fel.
Az előadásokat megtarthatták, de a szervezőt az ünnepség után kétszer is kihallgatták.
Drámai kilépővel zárult az együttműködés
Vang Csengnek ezután még egy vendégelőadása volt májusban a Fudanon a globális feminizmus témakörében, ám ekkor már sejtette, hogy nem sokáig taníthat Kínában, mert előadásában az említett Feminist Five letartóztatásának kényes témájáról is beszélt, sőt még fotókat is mutatott róluk a tömött előadóterem közönségének.
Ráadásul abban az időben pár fiatal rajongója minden előadására követte, és aznap történetesen május 17. volt, a homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni világnap, ezért a rajongók szivárványnak öltöztek. Vagyis mindannyian más-más színű ruhát vettek fel, hogy együtt kiadjanak egy szivárványt, és természetesen az előadás végén még oda is mentek hozzá fotózkodni és gratulálni neki.
A történész szerint az előadásán ülhetett benn valaki, aki jelentett róla az egyetem párttitkárának.
És aztán a párttitkár azonnal felhívta a beosztottjait, hogy nyomozzanak utánam
– így aztán hamar terítékre került a jogvédő szervezetekkel való együttműködése és az addig viszonylagos nyugalomban működő egyetemi intézete. Közölték vele, hogy nem folytathatja a munkát, mert attól tartanak, hogy hasonlóan tabudöntögető előadásokkal készül a nyárra.
Utolsó sanghaji hónapjaiban pedig megpróbálták besározni azzal, hogy „idegen hatalmak ügynökének” állították be.
Ezt a terminológiát használták a feministák lejáratására
– mondta a történész.
2018 nyarának végén – amikor eredetileg is tervezte – visszatért Amerikába, nemrég pedig nyugdíjba vonult a Michigani Egyetemről, de azért online előadásokat még tart a kínai közönségének. Az első ilyen alkalomról nevetve mesélte, hogy hatszáz hallgatója volt, ami őt is nagyon meglepte, hiszen személyesen ennél általában jóval kevesebb embernek tartott előadást.
