A XXI. század első felének legnagyobb kihívása a klímaváltozás hatásainak mérséklése, az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentése. Már ha el akarjuk kerülni azokat a rémisztő következményeket, amelyek már most jelentkeznek, és ha tétlenek maradunk, a következő generációk életét alapjaiban tehetik tönkre. Soha nem látott összefogásra van szükség az egész emberiség részéről, a kihívásoknak csak a politika, a gazdaság szereplői és az egyén közös fellépésével tudunk megfelelni.
A felelősség nyilvánvalóan eltérően oszlik meg a különböző szintek és szegmensek között, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése most az energiatermelés után a közlekedésben a legégetőbb feladat. A Föld egy óriási hangyabollyá változott, repülők, hajók, autók, buszok, kamionok, vonatok milliói és milliói szelik keresztül-kasul az év minden napján, a nap minden percében. Az ára pedig brutális mennyiségű CO2 kibocsátása a légkörbe.
Nem tudjuk eléggé lecsökkenteni
A kulcsszó nyilvánvalóan az üzemanyag, legyen szó bármilyen formájáról, mindenképpen valamilyen kőolajszármazékról van szó, amiből az égés során szén-dioxid keletkezik. A globális kibocsátáshoz csaknem 30 százalékkal járul hozzá a közlekedés, ennek mintegy háromnegyedét adja a személyszállítás. Innentől kezdve pedig nagyon is érdemes nekünk, „kisembereknek” is elgondolkodni, hiszen mi utazunk nap mint nap. Maradjunk a mindennapoknál, a személyautóknál – a kisteherautók és személyautók az európai CO2-kibocsátás 15 százalékáért felelnek.
Az EU-ban egy átlagos autó kilométerenként körülbelül 120 grammnyi szén-dioxidot bocsát ki, amit hiába igyekeznek egyre lejjebb szorítani, a gépjárműállomány nagyobb ütemben nő, mint ahogy ez sikerül. Már ha sikerül, mert még mindig felette van annak az értéknek, amit a klímavédelmi célok elérése érdekében meghatároztak.
Globálisan pedig számoljuk hozzá, hogy a harmadik világ országaiban is egyre több gépjármű van az utakon, többségükben régi, szennyező modellek. A kizárólag benzin vagy gázolaj meghajtású járművek kibocsátását tehát lehet és kell is még csökkenteni, de hosszú távon önmagában ez nem lehet megoldás.
A meglévőt lehetne még javítani
Rövid távon viszont igenis van potenciál mind a motorok, mind az üzemanyagok esetében. A technológiák fejlesztésével nemcsak az adott kilométerre jutó fogyasztás csökkenthető, de maguk az üzemanyagok fejlesztésével is el lehet érni, hogy a közlekedés alacsonyabb környezeti terheléssel járjon.
Nem tudni, e területen mit hoz a jövő, mert egyes autógyártók már nem a „régi” technológiák fejlesztésére, hanem inkább az olyan új megoldásokra fókuszálnak, mint például az elektromos autózás.
A nagy cégeknek lehetőségük van valamely mértékben ellentételezni kibocsátásukat, amennyiben erdőtelepítésekhez, természetes területek megóvásához járulnak hozzá, magát a problémát ugyan ez nem szünteti meg, de hozzájárulhat a kibocsátás-csökkentéshez. Az egyén szintjén pedig érdemes elgondolkodni, hogy valóban szükségünk van-e olyan teljesítményre, ami az üzemanyag-fogyasztásban is jelentősen megmutatkozik, illetve kevés odafigyeléssel a vezetésnél csökkenthetjük autónk fogyasztását.
Elektromos autók
A fosszilis energiahordozókkal hajtott járművek kézenfekvő alternatíváját jelentik az egyre népszerűbb elektromos autók, ahol ugye nincs belső égésű motor, a meghajtást akkumulátorok szolgáltatják, az üzemanyag elektromos áram. Tiszta energia, zéró emisszió, legalábbis a használat helyén. Óriási dolog, tekintettel a városok légszennyezettségi adataira, és az ebből következő szomorú tényre. hogy a szennyezett levegő világszerte évente milliók korai halálához járulhat hozzá közvetve.
Az elektromos autók karbonsemlegessége viszont máris más megvilágításba kerül, ha a globális kibocsátást nézzük: az áramot ugyanis valahol meg kell termelni.
Innentől kezdve azonban már nehéz számokról beszélni, mert kibocsátás szempontjából az a lényeg, hogy miből állítják elő a felhasznált áramot. A legtöbb CO2-t a lignit, a szén elégetése juttatja a légkörbe, a földgáz ebből a szempontból már jóval kedvezőbb, az atomenergia és a megújuló energiaforrások (víz, szél, nap) pedig nem járnak üvegházhatású gáz kibocsátásával.
Nyilván az akkumulátorok hatásfoka is folyamatosan javul, de például az energiafelhasználását teljes mértékben megújulókból fedező Izlandon az elektromos autózás már most is minden szempontból karbonsemleges. Indiában viszont, ahol nagy arányt képviselnek a szénerőművek, egyelőre még klímabarátabbak a szerényebb fogyasztású belső égésű motorok.
Hibridek és hidrogénmeghajtás
A hibrid autók akkumulátorai nem igényelnek külső töltést, de a benzinmotort sem nélkülözhetik. A hibrid hajtást egy benzinmotorból, elektromotorból és akkumulátorból álló rendszer biztosítja egymással összehangolva. A jármű energiát nyer a fékezés és a lassítás energiájából (ami korábban hőként elveszett), ezt az akkumulátorba továbbítja, és később felhasználja: például a dugóban való araszolásnál. Kívülről tehát nem kell tölteni, a rendszer a legalacsonyabb energiafelhasználás érdekében hol a benzin, hol az elektromotort használja, vagy pedig mindkettőt egyszerre – ezzel pedig lényegesen csökkenthető a karbonkibocsátás.
A hibrid plug-in modelleknél az elv ugyanez, megtaláljuk a benzinmotort is, ám ezekben a nagyobb hatótávú akkumulátort már kívülről is tudjuk tölteni.
A jövő tiszta meghajtását a hidrogéncellák jelenthetik majd. Itt egy üzemanyagcellában hidrogén és oxigén lép egymással reakcióba egy elektrolitmembránon keresztül, a folyamat elektromosságot szabadít fel. Ez az áram hajtja az autó villanymotorját, ami ezt követően ugyanúgy működik, mint bármelyik elektromos járműben. Témánk szempontjából a lényeg, hogy a folyamat végeredményeként egyedül víz képződik, vagyis semmiféle káros anyag nem jut a környezetbe.
