Bár a koronavírus-járvány legveszélyeztetettebb csoportjaként az időseket tartjuk számon, nem csak ők vannak az átlagosnál nagyobb kockázatnak kitéve. A fogyatékkal élő személyeknek – az idősekhez hasonlóan – jellemzően alapbetegségeik vannak, ráadásul ahogyan az idősotthonok, úgy a fogyatékos személyen bentlakásos intézményei is a betegség gócpontjai lehetnek. A fokozott fenyegetettség miatt az intézményeket több mint két hónapja lezárták és azok a családok, érintettek is elszigetelve találták magukat, akiknek otthon, összezárva kell átvészelniük a pandémia időszakát.
„A fogyatékos személyek életében a járvány idején a legnagyobb nehézség a kapcsolattartás: a túl sok, illetve a túl kevés találkozás. Az intézményekben élő érintettek egyáltalán nem tudnak találkozni a szeretteikkel. Azok a fogyatékos személyek, akik otthon élnek és nappali ellátásban vannak, másmilyen segítséget vesznek igénybe, össze vannak zárva a családjukkal. Ez a két probléma látszólag ellentmond egymásnak, de valójában nem: a gond a túlzott vagy túl kevés érintkezés. Ez egy olyan lelki teher, amit a fogyatékos személyeknek és családjaiknak különösen nehéz elviselni” – magyarázza Győri-Dani Lajos, aki szerint
A Máltai Szeretetszolgálat nappali ellátásban 300, míg az otthoni támogató szolgálattal ezer emberről gondoskodik. „Mi – és tapasztalataim szerint a többi ellátó is – mindent megteszünk, hogy valamit becsempésszünk a családok életébe a segítségeinkből, de ez töredéke a békeidős szolgálatainknak.” – mondja a szakember, aki kiemeli: a mostani helyzet megértetése, elfogadtatása különösen nehéz: „A járvány a fogyatékkal élő személy életét is összezavarja, felborítja a napi rutinokat, elsodorja a megszokott kapaszkodókat. Ráadásul nagyon nehéz megindokolni, miért áll a világ a feje tetejére: egy enyhe fokban érintett személy egyes elemeket megért, még ha ez a tudás nem is tartós és gyakran el is kell ismételni, de egy középsúlyos értelmi fogyatékossággal élőnek gyakorlatilag lehetetlen elmagyarázni ezt a helyzetet.”
Együtt sírnak, ha már nem bírják tovább
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben több mint 400 fogyatékkal élő személyt lát el, többek között az ő kezelésükbe került a gödi, súlyosan-halmozottan fogyatékos személyeknek is otthont adó egykori Topház. Intézményeikben meg kellett oldani, hogy a kommunikációs-kognitív akadályok ellenére a lakók a lehető legkisebb megrázkódtatással vészeljék át a lezárás időszakát
„Feledtetni nem tudjuk, hogy a fogyatékos személy nem láthatja a szeretteit, nem mehet haza. A feladat olyan elfoglaltságok megszervezése, amik egy kicsit enyhítenek a problémán, amik lekötnek, fejlesztenek, élményt adnak. És ami az egyik legfontosabb: hogy biztosítsuk a lehető legtöbb kommunikációs lehetőséget a családtagokkal. Ezen a területen nagyot léptünk előre, a szoftveres és a tárgyi feltételek is adottak, hogy ez a híd felépüljön a bentlakók és családjaik között. A telefonálásnak, a videó hívásnak nem ugyanolyan az értéke, mint egy ölelésnek, a személyes találkozásnak, de most az emberi élet védelme az elsődleges, ezért sajnos mindenkinek komoly áldozatokat kell hoznia. Sajnos azoknak, akiknek nem olyan jók a kommunikációs képességeik, ezek a pótmegoldások nem működnek, számukra mi próbálunk plusz odafigyeléssel valami többet adni.” – mondja a szakember, aki arra is kitér, hogy a járványhelyzet a Szeretetszolgálat dolgozóit is jelentősen megterheli, a fogyatékos személyek és családjaik mellett az ő lelki jólétükkel is folyamatosan foglalkozni kell. Arra a kérdésre, hogy mit lehet mondani egy ereje végére ért munkatársnak, azt válaszolja:
Együtt sírunk, a beszélgetés, az értő hallgatás is sokat jelenthet. A munkatársaink hősiesen viselik ezt a hónapok óta tartó, tényleg nagyon extrém megterhelést, de látni kell, hogy ők is emberek, akik kimerülnek, meggyengülnek. A Máltai Szeretetszolgálatnál nagyon odafigyelünk a munkatársaink lelkiállapotára, kiscsoportos beszélgetésekkel, pszichológus segítségével adunk támaszt és egy anonim segélyvonalat is üzemeltetünk munkatársaink számára.
Ha segítene, nem kell messzire menni
Győri-Dani Lajos szerint intézményi és családi szinten is van mód a segítségre. A fogyatékos személy ápolásában résztvevő családtagok számára a legnagyobb ajándék most a tehermentesítés: ha akár csak néhány órára át tudják adni valakinek az ápolás terhét, ha egy kicsit ki tudnak szakadni a rendkívül megterhelő élethelyzetből.
„Intézményi szinten pedig tárgyi vagy anyagi felajánlásokkal lehet hozzájárulni a fogyatékos személyek ellátásához. Megindítóan sok és szép felajánlás érkezett a Máltai Szeretetszolgálathoz is: volt, aki tableteket, más számítógépet, szoftvereket ajánlott fel, hogy az intézményben élő személyek legalább ilyen formában tarthassák a kapcsolatot szeretteikkel.”
A korlátozások feloldása apró lépésekben a fogyatékkal élőket is érinti: Müller Cecília országos tisztifőorvos szerdai bejelentése szerint a fogyatékosokat ellátó otthonok már szervezhetnek külsős programokat, azonban a fokozott veszély miatt az élet még jó ideig nem zökken vissza normális kerékvágásba ezekben az intézményekben sem, az esetleges teljes megnyitásra pedig még hozzávetőleges időpont sincsen.
Szponzorált tartalom
A Máltai Szeretetszolgálat Magyarország egyik legnagyobb karitatív szervezete, amely mindennapos tevékenysége során 13 ezer ember ellátásáról gondoskodik. Feladatait az óvintézkedéseket betartva a járvány alatt is folyamatosan ellátta, tapasztalatait, tanácsait pedig egy weboldalon foglalta össze. Az oldalról bővebben itt írtunk. A cikk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásával készült.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
