Az új típusú koronavírus megjelenése óta rengeteg történetet olvashattunk olyan országokról, ahol különböző megoldásokkal ugyan, de sikeresen kezelték a járványt. Ilyen sikersztori volt az állampolgárait agyontesztelő Dél-Koreáé, egy darabig a profin adminisztráló Szingapúré, a WHO-val harcoló Tajvané és a majdnem százmilliós Vietnámé, ahol senki sem halt meg a betegségben.
Ám ha csak ezeket példákat említjük sikertörténetként, akkor elmegyünk a mellett, hogy Közép-Kelet-Európa szintén egy igazi sikersztorit írt a járvány első szakaszának kezelésében. Erről keveset hallani, holott a régióban Ausztria példaértékűen kezelte a járványt, Szlovákia pedig még a sógoroknál is nagyságrendekkel jobb számokat mutat. De Csehország és Magyarország, valamint a nagyobb európai nemzetekkel megegyező méretű Lengyelország is jól teljesített.
A negyvenmilliós Lengyelországban például kevesebb mint húszezer ember kapta el a vírust, és ezernél kevesebben haltak meg, miközben az ennél csak másfélszer nagyobb Olaszországban majdnem 230 ezernél tart a fertőzöttek száma, és másfélszer annyian haltak meg, mint ahányan Lengyelországban egyáltalán elkapták a vírust. Csehországban 8700 fertőzött és mintegy 300 halott szerepel a statisztikában, Magyarországon pedig pénteken 3678 igazolt fertőzöttre jutott 476 halott. Szlovénia pont ötödakkora ország, mint Magyarország, itt százan haltak meg és másfélezren kapták el a vírust, ami arányait tekintve nagyjából megfelel a mi adatainknak.
Miért nem beszélnek a régióról?
A térség igazán kiugró szereplője Szlovákia, ahol 5,5 millióan élnek, de csupán 1200 fertőzöttet regisztráltak, és összesen 28 halálesetet kötnek a koronavírushoz. Ez világszinten is kiemelkedően jó arány, de egész Közép-Kelet-Európáról elmondható, hogy sikerrel kezelte a járvány első szakaszát. De mi ennek az oka, és miért hallunk erről ilyen keveset?
Az okokról egyelőre még az elemzők is csak találgatnak. Annyi biztos, hogy a régió összes országa, beleértve Magyarországot is, időben és határozottan reagált a járvány megjelenésére. Ha összevetjük a dátumokat, azt láthatjuk, hogy a kontinens majdnem összes országa szinte ugyanazon a héten vezetett be korlátozásokat, miközben a régiónkban csak hetekkel később jelent meg a vírus, mint Olaszországban. Ez azt jelenti, hogy Közép-Kelet-Európa a vírus megjelenéséhez képest hetekkel korábban reagált különböző népegészségügyi intézkedésekkel.
A másik, jelenleg ismert ok két részre osztja a régiót. Csehországban, Ausztriában és Szlovákiában nemcsak a szigorú rendelkezések, de az egészségügyi rendszer jó állapota miatt is maradt alacsonyan a halálozások aránya. Magyarországon viszont mostanra már tudni, hogy a járványnak egyedül a kórházakban, az egészségügyi és a szociális intézményekben maradtak gócpontjai.
Nem bízunk a rendszerben
Abban, hogy idehaza a kórházakból kevésbé terjedt át a társadalomra a fertőzés, részben az segíthetett, hogy a nagyvárosokban fegyelmezetten betartották a korlátozásokat. Ennél is fontosabb lehetett, ahogyan arról Ivan Krastev bolgár politológus beszélt a Guardianban, hogy Kelet-Európában az emberek pontosan tudják, nem bízhatnak a rendszerben.
A kelet-európai polgárok úgy számoltak, hogy a legnagyobb esélyük akkor van a túlélésre, ha messze elkerülik a kórházakat, ráadásul ezt már azelőtt is sejtették, hogy pontos adataink lettek volna a kórházi fertőzések számáról. Romániában a lakosságarányhoz képest nagyjából a magyar adatokkal megegyező számokat látni: húszmillió lakosra jut több mint 17 ezer fertőzött és 1159 halott. A románok bizalmatlanságát már a korai időszakban táplálhatta, hogy a fertőzések nagy része egyetlen, horrorkórházként emlegetett bukaresti intézményből szabadult el, ezért a románok nagy része igyekezett elkerülni a kórházakat már a látogatási tilalmak bevezetése előtt.
A hiányosságokkal egyébként a magyar kormány is tisztában volt, nem véletlen, hogy az elmúlt két hónapban látványosan próbálta behozni azokat a lemaradásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak az egészségügyben, ez lehetett a fő oka a tömeges lélegeztetőgép-beszerzési kényszernek is.
Miért nem beszél erről senki?
De ha ennyire jól menedzseltük a járványt, akkor miért nem beszél erről senki? Nagyon kevés olyan újságcikket olvasni a világsajtóban, amelyben Közép-Kelet-Európát bezzegrégióként emlegetnék a koronavírus elleni harcban. Ennek az egyik oka az lehet, hogy egyszerűen senki nincs hozzászokva, hogy a közép-kelet-európai államokat bármiben is pozitív példaként tüntetnék fel. Lengyelország és Magyarország miatt annyira ránk ragadt a fekete bárány jelző, hogy még Sebastian Kurz osztrák kancellár is inkább Új-Zéland és Izrael vezetőivel pózol, semmint a szomszédos és egyébként Ausztriánál is sikeresebb járványkezelőnek bizonyuló Magyarország politikusaival.
I want to thank the prime ministers of #Australia, #Czech Republic, #Denmark, #Greece, #Israel & #New Zealand for taking time today to exchange best practices on #COVID-19. pic.twitter.com/QYzHGv7fuy
— Sebastian Kurz (@sebastiankurz) April 24, 2020
Fontos ok lehet, hogy Magyarország és Lengyelország is rengeteg komoly politikai hibát követett el, amelyekkel kommunikációs szempontból elterelte a figyelmet a valódi sikereiről. Lengyelország esetében a legfontosabb az elnökválasztás körüli mizéria volt, amelyet eleinte a járvány közepén is meg akartak tartani, és csak az utolsó pillanatban halasztották el.
Magyarországon a felhatalmazási törvény körüli balhé ronthatta el a sikerélményünket. Mostanra kiderült, hogy a felhatalmazási törvényt gyakorlatilag fölöslegesen erőszakolta ki a magyar kormány, hiszen már a törvény előtti időszakban is simán meg tudott hosszabbítani bármilyen korlátozó intézkedést, nem volt jogi akadálya a rendeleti kormányzásnak.
A magyar kormánnyal szemben megfogalmazott külföldi kritikák egy része ugyanakkor – ahogy az lenni szokott – felületes volt, például arról szólt, hogy a magyar kormány feloszlatta a parlamentet. Ez természetesen nem volt igaz, ám az a mozzanat, hogy a felhatalmazásból kikerült a lejárat határideje, olyan politikai hiba volt, amelynek most is isszuk a levét. Utólag világosan látszik, mivel a kormány két hónap után magától visszaadja a felhatalmazást, simán bele lehetett volna írni a törvénybe a három hónapos időkorlátot.
Például azért, mert az időkorlátot a Fidesz-kétharmad bármikor meghosszabbíthatta volna a parlamentben, erről valójában így is, úgy is Orbán Viktor dönt. A hercehurca miatt viszont a népegészségügyi szempontból sikeres kormány a saját tiszteletköreit rontotta el azzal, hogy muníciót szolgáltatott a bírálóinak. Főleg úgy, hogy az egyetlen fontos, Magyarországról szóló, de a gyakorlatban súlytalan brüsszeli fórum előtt pontosan az igazolódott be, amit korábban rettegésnek titulált a kormány: két ember indokolatlanul bevittek a rendőrök a véleménye miatt. Épp az ilyen hibák miatt nem emlegetik Magyarországot a járványkezelés hőseként.
Meddig tart a siker?
És persze az is kérdés, meddig tart majd ez a siker. A közép-kelet-európai régiót ugyanis sokkal jobban meg fogja viselni a gazdasági válság, mint Nyugat-Európát. A gazdaságaink kitettsége nagyobb, a magyar GDP nem elhanyagolható része például a német autógyárakhoz kapcsolódik.
Az EKB például brutális méretű likviditási keretet biztosít az eurózóna bankjainak, amelynek töredékét adja csak konkrét támogatásként a járvány kezelésére.
Csehország és Szlovákia mozgástere az egészségügy jó állapota miatt nagyobb egy fokkal, de Magyarországra és Romániára még ezt sem lehet mondani. Nekünk saját erőforrásokból kell majd megoldanunk a válságot. Egyelőre úgy tűnik, Magyarország egyébként sem szeretné különösebben stimulálni a gazdaságot, a klasszikus ciklikus gazdaságpolitikát visszük tovább.
Az, hogy a magyar kormány látványosan szeretné a lehető legolcsóbban megúszni ezt a válságot, még jelenthet jót is, hiszen fogalmunk sincs, mikor lesz vége. Nem tudjuk, hogy néhány hónap múlva újabb karanténidőszak következik-e, abban az esetben ugyanis a mostaninál is jóval nagyobb állami szubvencióra lehet szükség. Az viszont biztos, hogy rövid távon ez az óvatos kezelés nem segíti majd a gyors kilábalást a válságból.
A nyitás időszakára vonatkozó népegészségügyi rendelkezéseket viszont korai lenne még értékelni. Nem tudjuk, hogyan terjed majd a vírus a kinyitott magyar gazdaságban. Igaz, semmilyen komolyabb lépést nem tettünk a felé, hogy csökkentsük a terjedést.
Kiemelt kép: MTI /MTI Fotószerkesztőség /Máthé Zoltán
