Elég fura társadalomképet fest ez a Disney sci-fi, melynek főhőse egy marslakók által elrabolt földi anyuka, és kisfia, Milo, aki utána szökik az űrhajóra. A Marson a nők uralkodnak, a bébiket robotanyák nevelik, akiket egy kiválasztott földi anya működése alapján programoznak be. Hol vannak eközben a marsi férfiak? Kicsi koruktól a szemétdombon élnek, mert „felnőttként úgysem veszik ki a részüket a gyereknevelésből”.
A marsi diktatúra vezetője egy öreg banya, aki kíméletlenül megszabadul minden nemkívánatos elemtől, és ez a terve a földi anyával is, amint beteljesítette küldetését. Csakhogy ezt a 9 éves Milo megakadályozza egy a Marson élő, kissé ütődött ember, és egy renitens marslakó lány segítségével.
Sajátos ideológiai katyvaszt sikerült összemixelni a magasabb és alacsonyabb rendű társadalmakról. A filmben Reagan csillagháborús korszakát emlegetik, van egy kis elvtársnőzés, némi aktuális áthallás a szuperhatalommá vált Kínára – csak hogy meglegyen az ellenségkép.
És vajon mi szükség volt élethűen megrajzolt szereplőkre? Semmit nem tesz hozzá a rajzfilmes élményhez, inkább fura és bizarr. Emellett már igazán nem érdemes kekeckedni olyan apróságokon, hogy hol tanulták el a laza, jópofáskodó földi szlenget a marsi renitensek, miért agyhalottak és raszták a férfiak, és miért UV-színű a mezopotámiai domborművet idéző marsi barlangrajz?
A mese a gyerekek számára azt az üzenetet hordozza, amiről a nevelésben megfáradt anyák álmodnak: ébredjetek rá, mennyire szeret anyuka titeket, és milyen rossz lenne nélküle. Ha szigorú, a ti érdeketekben teszi. Kérdés, hat-e majd a célközönségre?
Mars needs Moms – színes, szinkronizált, amerikai animációs film. 2011. Rendezte: Simon Wells. Eredeti hangok: Seth Green (Milo), Dan Fogler (Gribble), Elisabeth Harnois (Ki), Mindy Sterling (Űrlény-nemzet vezére). 88 perc. Forgalmazó: Fórum Hungary.
Hazai bemutató: Március 10.
