Pedig beleadott mindent, beszélt divizionális szervezetről, az üzleti folyamatok újjászervezéséről, a dolgozók felhatalmazásáról és az akkoriban oly divatos outsourcingról, azaz különböző tevékenységek kiszervezéséről egy-egy nagy szervezetből.
A magyar hallgatóság ez utóbbiból még csak-csak értett, tapasztalt valamit, hiszen ekkoriban nálunk is így jött létre számtalan apró vállalkozás, az állami tulajdonú anyacég tönkrement, életképes egységei pedig szétszóródtak. Előbb-utóbb e tanácsadók is észrevették, hogy tudományuk a kisvállalkozások világában nem érvényes. Vegyük sorra miben tér el a szervezetek igazgatása, menedzsmentje, különböző szervezeti méretek esetén.
Hatás és közvetítés
A kisvállalkozó, ha el akar érni valamit, közvetlenül utasítja beosztottait. A nagyvállalati menedzser szabályzatokat készít, szervezeti folyamatokat szabályoz, és ezek segítségével éri el, hogy ki-ki úgy működjön, ahogy a szervezet érdekei megkívánják. A kisvállalkozó, amikor személyesen utasít, csak akkor éri el, hogy parancsa hatékonyan teljesüljön, ha ért ahhoz, amiről beszél; átlátja a folyamatot, megfelelő szakismerettel, érthetően tudja kifejezni, amit akar. A nagyvállalat menedzsere szervezési-vezetési ismeretekkel kell, hogy rendelkezzen, hiszen csak akkor tudja jól és hatékonyan megszervezni a belső folyamatokat, ha ismeretei a szervezet belső törvényszerűségeiről kellően megalapozottak. A mikrovállalkozó tehát közvetlenül utasít, a nagyobb cég vezetője közvetít, közvetítéssel utasít, a nagyvállalat vezetője folyamatokon keresztül szervez.
A vállalkozó három énje
A menedzser miközben szabályozza a folyamatokat, azok számára is megszabják tevékenysége korlátait. A cég szervezeti működési szabályzata előírja a különböző testületek, vezetők és más felelősök feladatait, jogosítványait. A kisvállalkozó maga alakítja nap mint nap e szabályokat, s így ezek olyanná formálódnak, mint ő maga. Minden vállalkozóban azonban titkon három én lakozik és a vállalkozás sikere múlhat azon, mikor, melyik én kerül fölénybe a többiek felett és jókor győz-e egyik, vagy másik énje. Az egyik én a vállalkozó, aki álmodik, aki a semmiből világot teremt, új és új kalandra sarkall, és mindig új megoldásokat keres. A másik énje a szakember, aki azt keresi, hol kell és lehet megcsinálni valamit, aki a minőségre törekszik, elvárja, hogy a dolgok a helyükön legyenek, aki büszke a maga munkájára, ő az aki éjt-nappallá téve dolgozik. A harmadik énje a menedzser, aki rendet tesz a káoszban, gondoskodik arról, hogy minden a helyén legyen, a céget igazgatja, ügyel a költségek takarékos felhasználására, kordában tartja az álmodozót, biztosítja a szakember munkavégzésének feltételeit. Ha a vállalkozó e három énje egyensúlyban van és olyankor kerül fölénybe e három egyike, vagy másika, amikor arra szükség van, a vállalkozás sikeres lehet. Ha viszont az egyensúly felborul és folyamatossá válik egyik, vagy másik én fölénye, a vállalkozás veszélybe kerül. Hol teljesíthetetlen vállalásokba hajszolja magát, hol rengeteg munkával sem jut egyről a kettőre, hol utólag állapíthatja meg, hogy megint kihagyott kecsegtető lehetőségeket. Kisvállalkozók gyakori hibája, hogy nem vállalkoznak, hanem munkahelyet teremtenek önmaguk számára. Szakember énjük kerül folyvást előnybe, s így elmondható róluk, hogy nem követik a kisvállalkozói menedzsment Michael E. Gerber amerikai szerző által megfogalmazott legfontosabb szabályát: „A vállalkozásodon dolgozz, és ne a vállalkozásodban dolgozz!”
Tervek és lehetőségek
A vállalkozó mindig lehetőségorientált, a jövőt kutatja, álmait valósítja meg. A menedzser forrásorientált, azaz mindig precízen összeveti a terveket a lehetőségekkel, és csak olyan tervet fogad el, amelynek teljesüléséhez a feltételeket adottnak látja. A vállalkozó akcióorientált, szereti a gyors döntési helyzeteket és szeret kiélezett helyzetben is maga dönteni. A menedzser előkészített megállapodásokra orientálódik, a tervezett lépéseket és döntéseket kedveli és tankönyvek tucatjai kínálnak számára technikákat arra, hogyan tegye a döntést jól előkészítetté, avagy demokratikussá.
A források és azok kontrollja
A forrásokhoz való viszonyában is nagyon eltér a kisvállalkozó és a nagyvállalati menedzser. A kisvállalkozó tudja, hogy nehéz forráshoz jutnia, így elfogadja, ha sok részletben, kis egységekben érkeznek a források, és miként egy vállalkozó barátom fogalmazott: „ha a szükséges összeg fele már együtt van, bele kell vágni a tervezett beruházásba, mert ha azt várjuk, hogy minden együtt legyen, soha nem fogjuk elkezdeni”. A menedzser lehetőség szerint látni akarja előre a terv teljesülésének minden feltételét, a teljes forrásszerkezetet.
A vállalkozó tudja, hogy számára a hosszú távú kontroll a források fölött szinte lehetetlen, a menedzser viszont éppen ellenkezőleg, sikerének zálogát a hosszú távú kontrollban látja. A vállalkozó éppen ezért kezeli a kockázatot, a menedzser igyekszik minimalizálni azt. A vállalkozó csak ritkán törekszik arra, hogy forrásai, termeléshez szükséges eszközei a tulajdonában legyenek, számára elég a használat, sőt ez sokszor jobban kielégíti rugalmas ad hoc elképzeléseit, mint a tulajdon béklyója. A menedzser tulajdonolni és birtokolni törekszik és szervezeti struktúrát alakít ki a feladat ellátására, amivel persze csökkenti a cég rugalmasságát.
Alkalmazottak és hierarchia
A menedzser miként az egyéb forrásokat, úgy a munkaerőforrásokat is szereti közvetlenül kontrollálni, így ha teheti, általában főállásban foglalkoztatja beosztottjait. A vállalkozó megelégszik a megbízásokkal, határozott idejű, vagy feladatra szóló eseti felkérésekkel.
A vállalkozó visszariad a formalizált hierarchiától, úgy érzi merevvé teszi, megköti kreativitását. Ezért gyakran tűnik úgy, mintha a vállalkozó nem is menedzselne, holott csak máshogy menedzsel, mint a nagyvállalati vezető, aki formalizált hierarchiát tart fenn, melyben jól definiált hatalom és felelősségi viszonyok vannak. A vállalkozó nagyon gyakran megérzéseire, intuíciójára hagyatkozik és ha kérdezik, úgy nyilatkozik, hogy az eddigi gyakorlat igazolta ezt a technikát. A menedzser, a nagyvállalati vezető a szervezeti kultúrában bízik, és ha kérdezik, tevékenysége igazolásául menedzsment-elméleteket vezet elő, ezekre hivatkozik.
A vállalkozó amikor az emberekkel szerződést köt, ilyenkor nagyon gyakran az ügy iránti elkötelezettséget és a becsületet, megbízhatóságot vizsgálja a partnernél, ez a megbízás alapja. A menedzser döntően a hierarchiában elfoglalt helyre ügyel és a szabályozott folyamatok korrekt betartását kéri számon. A vállalkozó ebben az értelemben mindig team munkára támaszkodik, egy-egy feladatot annyian oldjanak meg, ahány emberre szükség van, a menedzser mindig a hierarchiára támaszkodik, a pontosan kiosztott feladatot az erre kijelölteknek kell pontosan elvégezniük.
Összefoglalva megállapítható, hogy a vállalkozó álmodik, ezek megvalósításában improvizatív, számára a jövő a megvalósuló álom. A menedzser tervez, szabályoz és utasít, tevékenysége szabályos és szabályozott és jövője a jelen kiszámított extrapolációja.
