Talán nincs olyan ember, aki, ha teheti, ne a nagyszülőktől kapott tanyasi csirkét választaná a boltival szemben. Ez a gondolkodás nem véletlen: jobban bízunk abban a húsban, aminek a tulajdonosáról tudjuk, mit evett, mennyit szaladgált, hol legelt, vagy éppen hogyan bántak vele élete során. Mára külön piac épült a „boldog” baromfira, de gyakorlatilag lassan kivétel nélkül minden hústermékből találhatunk szabadon tartottat is a boltokban. Ezek a termékek általában sokkal finomabbak és egészségesebbek, emiatt aztán sokkal többe is kerülnek, mint a sima húsok.
azt dr. Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke magyarázza el.
Istál-low
Az intenzíven nevelt (hizlalt) baromfifélék közös jellemzője, hogy termelésük zárt térben, istállózott körülmények között történik, míg az extenzívebb körülmények között nevelt madarak esetében kifutót, növelt életteret biztosítanak a szárnyasoknak. Az extenzíven (tehát a szabadon) tartott madarak nevelési ideje hosszabb, így ez a fajta termékelőállítás értelemszerűen többletköltséggel jár: nagyobb területet és jelentősen több takarmányt kell biztosítani az állat termeléséhez és tovább kell róluk gondoskodni, mint az intenzív megoldásnál.
A két különböző termék-előállítási módból származó állatok között a hús minőségben van különbség, mely elsősorban az izomrost szerkezetében, víztartalmában lehet jelentős. Mindezeknek megvan az ésszerű magyarázata is. A takarmányfelhasználás azért több, mert ha az állat nagyobb területet kap, akkor több energiát fordít mozgásra és kevesebbet tömeggyarapodásra, így ugyanazon súly eléréséhez több takarmány szükséges. A hosszabb nevelési idő, a több mozgás és a későbbi vágási életkor miatt a baromfi izomzata más szerkezetű lesz: rostosabb és alacsonyabb víztartalmú. Ezért finomabb, de legalábbis más a szabadon tartott állatok húsa.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy míg az intenzíven nevelt húscsibe (brojler csirke) 42 nap alatt válik 2,3-2,4 kilogrammos baromfivá, addig a szabadon tartott állatnál 77-78 nap alatt is csak 2,1-2,2 kilós tömeget ér el.
Pénz és ízlés
Ha a szabadon tartott baromfifélék húsa jobb, akkor miért nem áll át az egész ipar az extenzív tartásra?
– teszed fel magadban a kérdést, a válasz viszont ennél jóval komplexebb:
- egyrészt nem mindenki gondolja úgy, hogy ez a hús „jobb”,
- másrészt a fogyasztók nagy része nem hajlandó megfizetni az ilyen módon előállított termékek magasabb árát.
A szabadtartás a fent taglalt tényezők miatt önmagában sem olcsó dolog, és akkor még nem beszéltünk a bio termékekről. Itt az előállítási költség még tovább emelkedik a bio minősítésű takarmányok miatt, amiknek nemcsak az ára magasabb, de sokkal több is kell belőle egy állat felneveléséhez. A többletköltségek arányai fajonként, technológiánként eltérhetnek, de nagyságrendileg azt mondhatjuk, hogy a szabadtartás közel kétszer-, míg a bio tartás háromszor akkora költséggel valósítható meg, mint az intenzív körülmények között előállított baromfi.
Arra, hogy egy teljes körű extenzív átállásnak és az ebből következő áremelkedésnek milyen hatásai lennének Európára, arra később visszatérünk, de előtte egy még egy nagyon fontos dolgot kell tisztáznunk a szabadtartásról. Sokan hajlamosak elfelejteni, de az extenzív módszernek vannak komoly környezetvédelmi aspektusai is. Erről már Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke beszélt a 24.hu-nak.
A tenyésztés során az állatjóléti intézkedések a legtöbb esetben az előállított hús »ökológiai lábnyomát« is növelik azzal, hogy hosszabb időre és több takarmányra van szükség. Az állatjóléttel kapcsolatos társadalmi elvárások változása napi szinten befolyásolja az állattenyésztés és a húsiparon belül elsősorban a vágás körülményeit.
– mondta, majd hozzátette: tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a folyamatok az előállítási költségek növekedését eredményezik. Az állattenyésztés azok közé az emberi tevékenységek közé tartozik, amik a Föld felmelegedését okozó gázok kibocsátásában is komoly szereppel bírnak.
Katasztrófa
A baromfihús-termeléssel kapcsolatban készült egy olyan, az Európai Unió egészére kiterjedő tanulmány, amelyben az állatvédők szerint kedvezőbb, extenzív irányba történő elmozdulás hatásait vizsgálták. A berlini Humboldt Egyetemen készített kutatás szerint az úgymond természetközelibb tartástechnológiák alkalmazása évente 2,5 millió tonnával, vagyis mintegy 20 százalékkal csökkentené az EU csirke- és pulykahús-termelését.
A kutatás kitér arra is, hogy mi történne a teljes ökológiai termelésre történő teljes átállás esetében. Ekkor drasztikusan, kevesebb mint a felére csökkenne a jelenlegi termelés, ami beláthatatlan gazdasági következményekkel járna: a veszteségek óriásiak lennének, ágazati szinten akár a 16 milliárd eurót is meghaladhatnák.
A magas árak visszavetnék az érintett termékek forgalmát és fogyasztását, így uniós szinten komoly keresletkiesést eredményeznének.
A felmérés szerzői arról is írnak, hogy ezen termékek helyét a kereskedelmi láncok rövid időn belül pótolnák hagyományos, intenzív megoldással előállított import termékekkel. A gazdasági károk mellett fontos továbbá megemlíteni a szociális következményeket is, mivel a jellemzően baromfitermelő régiókban az állattartók, feldolgozók felhagynának tevékenységükkel, és akár egész térségek néptelenedhetnének el. A kérdést érdemes még környezetvédelmi oldalról is megvilágítani: a természetközeli technológiával együtt járna a megnövekvő károsanyag-kibocsátás (például szén-dioxid), egységnyi termék előállításához jelentősen több vízre és termőföldre lenne szükség, ami a természetes élőhelyek szűkülését és a biodiverzitás csökkenését hozná maga után.
Sokak szerint a legjobb az volna, ha a fogyasztók, vagyis maga a piac döntené el, hogy szükség van-e teljes átállásra
Kiemelt kép: iStock
