Szinte hihetetlen, hogy ebben az agyonhajszolt, rohanó, az anyagi javakra koncentráló világban, ahol a sportolók is napi 6-8 óra felkészülés mellett szponzorszerzéssel és megélhetéssel foglalkoznak leginkább, akad valaki, akinek szinte mindenre jut ideje, energiája. Hirling Zsolt ugyanis nemcsak világbajnok evezős, hanem civil hivatását tekintve mérnök és nem mellesleg egy társadalmi szervezet, a Taita Alapítvány önkéntese is.
Zsoltban a tavalyi évben, kenyai önkéntes munkája alatt fogalmazódott meg, hogy a nem túl fényes kimenetelű pekingi olimpia és az azt követő kudarcok okán abbahagyott pályafutása után újra hajóba száll és elindul az olimpián. A felkészülés közben döntötte el, hogy ismertségét felhasználva segít népszerűsíteni az alapítvány munkáját. A Taita Alapítvány Afrikai Gyermekekért 2005 óta támogatja a kenyai St. Joseph árvaházat anyagilag és önkéntesek kiküldésével. A gyerekotthon vezetőjében már régen megfogalmazódott egy kérés: szeretnének még egy épületet, hiszen az eredetileg 25 lakóra tervezett régi házban már csak nagyon nehezen fér el a most ott nevelkedő 45 gyermek.
Hirling Zsoltnak és Varga Tamásnak Kenyában is vannak szurkolói
2011 tavaszán egy nagyobb adománynak köszönhetően megkezdődhettek a munkálatok: Hirling Zsolt, a londoni olimpia világbajnok evezőse, elkészítette az első műszaki terveket a kétszintes épületről és közel fél éven keresztül a helyszínen irányította a kivitelezést. Az épületet sikerült szerkezetkész állapotba hoznia, kinttartózkodásakor azonban nem állt rendelkezésre elegendő forrás a befejezéshez, így a gyerekek azóta sem tudtak beköltözni.
Zsolt leírta ezzel kapcsolatos gondolatait és érzéseit: “A sport mellett a másik szívügyem, hogy otthont teremtsek néhány afrikai árvának. Ezen dolgoztam öt hónapon keresztül Kenyában: terveztem, műszaki rajzot készítettem, majd ástam, tégláztam, vezetékeket húztam … építettem. Emellett a gyönyörű vidéken hajnalonta elmentem futni. A Taita ködborította hegyeit nézve gondolkoztam el azon, hogy még nem fejeztem be valamit, mintha még lenne egy kis dolgom a sportban. Tíz hónapja lehetetlennek tűnt. Két hónapja egy álom vált valóra. Most, egy héttel a londoni indulás előtt is sokszor eszembe jut: vissza kell mennem Afrikába, hogy ottani küldetésemet is befejezzem, amelyet pénz hiányában akkor nem tudtam.”
