Az austini Texasi Egyetem csapatának új tanulmánya azt mutatja, hogy a glifozát hatóanyagú gyomirtónak kitett méhek elveszítik hasznos bélbaktériumaik egy részét, illetve érzékenyebbé válnak a káros baktériumok okozta fertőzésekkel szemben – írja az MTI.
A szakértők szerint ez bizonyítja, hogy a glifozát világszerte szerepet játszik a méhek pusztulásában.
Pontosabb irányelvekre van szükség a glifozát használatáról, különösen a méhekkel való érintkezéséről, mivel a jelenlegi szabályok azt feltételezik, hogy a méhekre nem káros ez a gyomirtó
– nyilatkozta Edick Motta, az Texasi Egyetem hallgatója és a csapat tagja.
Mivel a glifozát egy csak növényekben és mikroorganizmusokban fellelhető enzimre hat, korábban azt feltételezték, hogy az emberekre és állatokra nézve nem mérgező. Ám az új kutatás felfedte, hogy a méhek emésztőcsatornájában lévő mikrobiom megváltoztatásával a glifozát rongálja a rovarok védekezőrendszerét.
A szakértők a kísérletek során a mezőkön, kertekben és az utak mentén előforduló mennyiségű glifozátnak tették ki a méheket. A rovarok hátára színes pöttyöt festettek, hogy nyomon követhessék, és végül befoghassák őket.
A glifozátnak kitett méhek emésztőrendszerében a hasznos baktériumok nyolc uralkodó fajából négynek esett vissza a száma. Leginkább a Snodgrassella alvi faj károsodott, ez az a mikroba, amelyik az élelem feldolgozását és a kórokozókkal szembeni védekezést segíti.
A bélbaktériumok csökkenése után a megjelölt méhek nagyobb eséllyel pusztultak el a Serratia marcescens nevű kórokozó fertőzésétől. Az egészséges mikrobiomú méhek mintegy fele nyolc nappal a kórokozóval való találkozás után is életben volt, a glifozátnak kitett és károsodott baktérium-háztartású méheknek ugyanakkor csak nagyjából a tizede.
A kutatók azt javasolják a gazdálkodóknak, kertészeknek és a kertes házak lakóinak, hogy ne permetezzenek glifozátot virágzó növényekre, amelyeket a méhek is látogatnak.
Kiemelt fotó: Pixabay
