Kifejezetten érdekes szolgáltatást indított egy frissen alapított cég New Yorkban. A KeyMe megoldásának lényege, hogy az ügyfelek lakásához és egyéb záraihoz szükséges kulcsainak digitális másolatát a cég adatbázisában tárolják, és egy elveszett kulcsot a lehető leglehetetlenebb időpontban is reprodukálnak – akár olyankor is, ha semmilyen azonosító okmány sincs nálunk.
Képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor kótyagosan kisétálunk a szeméttel az udvaron vagy az utcán álló kukáig, és egy csattanást hallunk a hátunk mögül: a szél becsapja a bejárati ajtót. Se pénz, se telefon, se igazolványok – mondhatni, nullán állunk pénzügyi, társadalmi és kommunikációs lehetőségek terén egyaránt. Ilyenkor csak rossz vagy kevésbé rossz választásaink lehetnek, kezdve onnan, hogy elsétálunk egy éjjel-nappali zárszerelőhöz, aki először szétszedi az ajtónkat, beenged, majd újra összerakja, de persze átugorhatunk (gyalog) a város másik felébe is anyuhoz a pótkulcsért…
New Yorkban azonban megtehetjük azt is, hogy elbattyogunk a hozzánk legközelebb eső, éjjel-nappal „nyitva lévő”, automata KeyMe pavilonhoz, az ujjunkat egy ujjlenyomat-olvasóra helyezve igazoljuk magunkat, és várunk pár percet. Ezalatt a KeyMe adatbázisából kinyert információk alapján „a semmiből” elkészül a lakáskulcsunk másolata, melynek árát automatikusan levonják a bankszámlánkról. Már mehetünk is haza, és nyithatjuk azt a fránya ajtót (és ne felejtsük el a szemeteskosarat is bevinni).
Persze azért van még hátulütője a szolgáltatásnak. Egyrészt a szabályozások miatt nem tárolhatnak és másolhatnak olyan speciális kulcsokat, amelyek sokszorosítása valamilyen egyedi feltételhez kötött (ilyen például egy kódkártya bemutatása). Másrészt a felhő alapú informatikai rendszerektől tartók is feltehetik a kérdést: ha a legnagyobb cégek és állami szervek adatbázisait is képesek olykor feltörni hackerek, miért bíznánk épp saját lakáskulcsunkat is egy hasonló, az adatokat weben tároló szolgáltatásra? Van tehát a KeyMe-ben is előny és hátrány egyaránt.
