A Svájc de facto fővárosának számító Bern óvárosában sétálva úgy érezhetjük magunkat, mintha egy középkori városkában sétálnánk, hiszen az máig őrzi az akár hat-nyolcszáz évvel ezelőtt született épületeit, illetve a XV-XVI. században született kútjait, melyek egyike a turisták többségét azonnali megállásra készteti, hiszen
az oszlopon pedig háborúba induló, dobossal és dudással kísért medvék – Bern címerállata – láthatók.
Fotó: Dennis Jarvis
A Kindlifresserbrunnen (A kisgyerekeket evő kútja) nevet viselő alkotás egy XV. századi, favázas szökőkűt helyén született meg, tervezője pedig a város leghíresebb kútjait készítő svájci reneszánsz szobrász, Hans Gieng (15??-1562), aki olyan furcsaságokkal gazdagította még a várost, a pápa és a császár levágott feje felett álló, kezében kardot és mérleget tartó, bekötött szemű római istennő, Iustitia alakja:
Fotó: TheBernFiles
Na de kanyarodjunk vissza a gyerekekkel teli záskot hurcoló, és őket szép lassan megevő férfihez, majd tegyük fel a kérdést:
A minden kétséget kizáró, pontos választ az elmúlt négyszázötven évben senkinek sem sikerült megtalálnia, bár számos elmélet kering a lehetséges magyarázatokról.
Fotó: Lukas Bieri/Pixabay
Ezek közül a legvalószínűbb az itthon is ismert, de az Alpokban még erősebb krampuszkultuszt gyanítja a történet hátterében, hiszen a karácsonyi időszakban érkező, a rosszul viselkedő gyerekeket zsákjában elraboló figura így egész évben emlékeztethette a gyerekeket a helyes viselkedés fontosságára.
Ugyanennyire hihető a gyerekeket ijesztgető karneváli figura megörökítésének vágya is, de a kutatók ezeknél jóval hajmeresztőbb ötleteket is papírra vetettek: ezek egyike szerint a mű a közelben lévő medveverem (a város közepén évszázadok óta tartanak belőlük néhányat) veszélyeire figyelmeztetett, vagy épp a görög mitológiabeli Kronosz jól ismert, saját gyermekei felfalását leíró történetére utalhatott, mások viszont a középkori zsidóellenesség egyik kézzelfogható bizonyítékát látják benne.
A középkori keresztény világban a zsidókat ugyanis egyszerűen kiközösítették, köszönhetően annak, hogy kollektívan bűnösnek tartották őket Jézus Krisztus keresztre feszítéséért. Elkülönített, sőt, több városban, így Velencében például komoly fallal elzárt városnegyedekbe, gettókba kényszerítették őket.
A helyzetet tovább súlyosbították a tömegesen felbukkanó vérvádak, melyek szerint a zsidók keresztény gyermekeket rabolnak el, vérüket pedig többek közt a húsvéti kovásztalan kenyér sütésére, valamint más rituális célokra használják. Mindezekből természetesen egyetlen szó sem volt igaz, sőt, több pápa is szót emelt a zsidók védelme érdekében. Hasztalanul, így évszázadokon át bukkantak fel olyan emberek, akik a tömeg gyűlöletét egyetlen szempillantás alatt felébresztve kezdtek mészárlást a zsidó közösségekben, vagy épp kifosztották a zsinagógákat.
Fotó: Curious Expeditions
A zsidók számos esetben könnyen megkülönböztethetők voltak a keresztényektől, az 1215-ös negyedik lateráni zsinaton a keresztény vezetők azonban mégis arra az elhatározásra jutottak, hogy a felnőtt zsidó férfiaknak a gettókon kívül egy jórészt sárga vagy fehér színű, tölcsérszerű fejfedőt kell viselniük.
Carl Gustav Hellqvist Visby főterén ülő, a város kincseit fogadó IV. Valdemár dán királyt ábrázoló festményének részlete, a kép jobb szélén egy zsidó férfivel / Fotó: Nationalmuseum
A szabályt Európa számos országában igen komolyan vették, így jó eséllyel Svájcban is, a vérvádakról szóló történetekkel keveredve pedig ideális alapot nyújthatott a kútszobor megszületéséhez.
A teljes igazság talán sosem derül majd ki, de épp az ilyen történetek és találgatások teszik még érdekesebbé az évszázados műalkotásokat, egy bizonyító erejű feljegyzés előkerülése pedig épp ezt a rejtélyességet tüntetné el a berni óváros egyik legbizarrabb történelmi emlékéről.