Miközben az Egyesült Államok és szövetségesei keresik a módját, hogy fejlesszék az Európát érő orosz befolyással szembeni ellenállóképességet, ebben sajnálatosan nem lelnek partnerre a magyar kormányban – állapítja meg az a szerdán nyilvánosságra hozott kétszáz oldalas jelentés, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Szenátusának külügyi bizottsága számára készítettek a bizottság demokrata tagjai.
A dokumentum egyik fő megállapítása, hogy Donald Trump elnök nem hajlandó tudomást venni arról a fenyegetésről, amit Oroszország külföldi befolyásolási kísérletei jelentenek. Javaslatokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy milyen lépésekre van szükség az orosz befolyás letörésére, és számba veszik a Kreml befolyását a megszilárdult és félig megszilárdult demokráciákban – hazánkat az utóbbi körbe sorolva.
A lopás útjában
A jelentés szerint Vlagyimir Putyin orosz államfő az állambiztonsági szolgálatokat is bevetve szilárdította meg hatalmát, amit arra használt, hogy saját magát és a hozzá közel állókat kiugróan gazdaggá tegye. A jelentésben az áll, hogy Putyin a demokráciák elleni támadásra és a transzatlanti együttműködés aláásására felhasználta az állambiztonsági szolgálatokat, a sajtót, állami- és magánvállalatokat, szervezett bűnözői köröket, társadalmi és vallási szervezeteket. A legszélsőségesebb esetekben a titkosszolgálatokat arra vetette be, hogy politikai ellenfeleit zaklassák, vagy merényletet kövessenek el ellenük belföldön és külföldön egyaránt.
Putyin a terjeszkedés lehetőségét a külföldi befolyásolási kísérletekben látja, és a legagresszívebben támadja azokat az Oroszország perifériáján lévő, konszolidálódó demokráciákat, amelyek az EU- és NATO-integrációra törekednek. Grúziára és Ukrajnára a kiberhadviselésen és dezinformációs kampányokon túl katonai erővel támadt, Montenegróban pedig, amikor a választás befolyásolására tett próbálkozás kudarcot vallott, az orosz szolgálatok puccsot próbáltak kirobbantani – áll a dokumentumban.
Trumpra várva
Az Európai Unión és NATO-n belüli megszilárdult demokráciákban a Kreml egyes politikai erők burkolt vagy nyílt támogatásával beavatkozik a választásokba, dezinformációt terjeszt és zavart kelt a meglévő társadalmi és politikai megosztottság kiélezésével. Ám ez ellen a jelentés szerint az érintett országok számos hatékony ellenintézkedést dolgoztak ki, ami az USA számára is példamutató lehet. Megállapítják ugyanakkor, hogy az amerikai kormánynak az Egyesült Államokat és szövetségeseit érő támadások ellenére sincs átfogó intézkedési terve. Az erős ellenlépés ellen hat, hogy hiányzik az erős elnöki kiállás, sőt, Donald Trump a létezését is tagadja a fenyegetésnek.
Intézményközi központ felállítását javasolják, amely koordinálja az ellenlépéseket, és azt kérik, hogy az elnök terjesszen a Kongresszus elé egy átfogó nemzeti stratégiát.
A dokumentum szerint támogatni kell külföldön a demokratikus intézmények kiépülését, mert azok a demokráciák, amelyekben átlátható kormányzás folyik, szabad a sajtó és a jogállami értékek iránt elkötelezettek a polgárok, természetüknél fogva ellenállóbbak a befolyásolási kísérletekkel szemben.
Azt is tanácsolják, hogy tárják fel és fagyasszák be a Kremlhez, illetve az orosz állami tulajdonú energetikai szektorhoz kötődő törvénytelen pénzmozgásokat, ugyanis a legtöbb befolyásolási kísérlet motivációja és célja a korrupció. Az amerikai pénzügyminisztériumnak nyilvánosságra kell hoznia a Putyinhoz köthető korrupciós cselekményekre és külföldi vagyonra vonatkozó információkat, és az európai szövetségesekkel együttműködve el kell vágni az orosz elnököt és köreit a nemzetközi pénzügyi rendszertől – írják. Szorgalmazzák még, hogy hozzák nyilvánosságra a Kreml befolyásolási kísérleteinek részleteit.
A dokumentum szerzői szerint az amerikai elnöknek rendszeres nemzetközi találkozót kell kezdeményeznie a témában, az államok mellett a civil társadalom és a magánszektor részvételével. Nemzetközi kibervédelmi intézményeket kell létrehozni, és egyezményt alkotni a kiberhadviselés békeidőben való alkalmazásáról.
A dezinformációs kampányok kulcsszereplőjeként megnevezik az internetes közösségi platformokat – szerintük ezeket kötelezni kell arra, hogy hozzák nyilvánosságra a politikai hirdetések megrendelőit, ahogy ezt a televíziós és a nyomtatott sajtóban megjelenő hirdetéseknél eddig is meg kellett tenni. Kitérnek arra is, hogy hirdetni kell a tudatos médiahasználat fontosságát.
A javaslatcsomagban szerepel az európai országok energiafüggőségének csökkentése is, azért is, mert a Kreml befolyásolási törekvéseit az orosz állami energiacégek bevételéből finanszírozzák.
Termékeny talaj
Megállapítják a dokumentumban, hogy Magyarországon a Kreml befolyásának a magyar kormány adott teret, amely nagyrészt a bevándorlásellenességre, és az elmélyült európai integráció ellenzésére támaszkodik politikájaként. Hazánkban az orosz kormány eszköztárának része a szélsőséges politikai pártok és szervezetek támogatása, a propaganda és a korrupció – írják. Megjegyzik, hogy az orosz kormány baráti kapcsolatot ápol Orbán Viktor miniszterelnökkel.
Miközben a magyarokat büszkeséggel tölti el a szovjetek elleni 1956-os forradalom, Budapest közelebb van Moszkvához, mint a berlini fal leomlása óta bármikor – áll a jelentésben.
Emlékeztetnek, hogy Orbán számos alkalommal kinyilvánította: Magyarország lábon lövi magát, ha támogatja az Oroszország elleni szankciókat.
Mindezzel összhangban a magyar kormány nem tett észrevehető lépéseket azért, hogy megállítsa, vagy akár csak korlátozza az orosz befolyást, és úgy tűnik, nyitott az EU-, Amerika- és bevándorlásellenes orosz propagandára, ami egybevág azzal, amit a magyar kormányfő képvisel.
Oroszország kihasználja a lehetőséget, hogy akadálytalanul eláraszthatja Magyarországot Kreml-párti és nyugatellenes propagandával, és dokumentáltan támogat szélsőjobboldali pártokat és szélsőséges militáns csoportokat – állítják, példaként említve Kovács Béla jobbikos politikust, bár az ő esetében az akadálytalanság nem feltétlenül áll fenn, hiszen az ügyészség vádat emelt ellene az uniós intézmények elleni kémkedés miatt.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Megemlítik viszont Győrkös István, a neonáci Magyar Nemzeti Front vezetőjének esetét is, aki kapcsolatban állt az orosz hírszerzéssel. A bőnyi rendőrgyilkossággal gyanúsított Győrkös félkatonai szervezetének gyakorlatain orosz diplomaták is részt vettek, a szervezet Hídfő nevű portálja pedig az orosz propaganda eszköze lett – tárta fel az Index 2016-ban.
Az orosz propaganda a kormánypárti magyar sajtóban is termékeny talajra hull, széles körben hivatkoznak a Sputnikra és az RT-re. A politikai folyamatok átláthatatlansága pedig a korrupciónak kedvezett, ennek példájaként a paksi bővítésre vonatkozó szerződést hozzák fel, amelynek részleteit 30 évre titkosították.
A GLOBSEC nevű intézet felmérésére hivatkozva azonban megállapítják, hogy a magyar közvélemény nem osztja Orbán hozzáállását: a magyarok 79 százaléka az EU-ban akar maradni, és 61 százalék jó dolognak tartja az uniót. 81 százalék szerint a NATO-tagság fontos az ország biztonságára nézve, és 71 százalék a liberális demokráciát tartja a legmegfelelőbb politikai rendszernek. Ugyanakkor a magyarok 45 százaléka jó véleménnyel van Orbánról, és 44 százalék szimpatizál Putyinnal.
A dokumentumban az áll, hogy a magyarországi parlamenti választás közeledtével a nemzetközi közösségnek keresnie kell a lehetőséget, hogy tudatosítsa az orosz befolyás szintjét az ország belügyeibe, és fejlessze az ezzel szembeni ellenállóképességet. Növelni kell az átláthatóság iránti és korrupcióellenes törekvések támogatását – írják, megjegyezve, hogy az orosz befolyásolással való szembeszállás kormányzati együttműködés nélkül nehéz, de nem lehetetlen.
Fotó: MTI/Honéczy Barnabás
Kérdés, mi a siker
Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója a 24.hu kérdésére elmondta: a jelentés az amerikai szenátus külügyi bizottságában helyet kapó demokrata párti tagok véleményét tükrözi, ám a szenátusban mindössze kettőre olvadt a republikánus oldal többsége az alabamai választás után. Ráadásul az orosz befolyás kérdése nem csak a demokraták számára fontos, és a jelentés azt is hangsúlyozza, hogy nem az amerikai választásba való orosz beavatkozással foglalkozik. Márpedig az Amerikán kívüli orosz befolyás kérdésében sok közös pont van a republikánusok és demokraták közt, és az is szerepel a dokumentumban, hogy kétpárti támogatást szeretnének szerezni az ügynek.
A politológus szerint a jelentésnek semmiképpen nem lesz közvetlen hatása, nem következik belőle egyenesen cselekvés.
Ez egy deklaráció, állásfoglalás arról, hogy a külügyi bizottság demokrata tagjai, és általában a demokraták hogyan látják a kérdést
– mondta Krekó.
Rámutatott: Amerikában is figyelik, mit mondanak a magyar politikusok, hallják azt is, amikor Orbán arról beszél, hogy a magyar választást Washingtonból, Brüsszelből és Berlinből fenyegeti veszély. Azt az aszimmetriát is látják, hogy miközben Orbán Viktor hat alkalommal találkozott Putyinnal, az Egyesült Államok vezetőjével egyszer sem. A Political Capital – amelynek álláspontját a jelentésben is idézik – igazgatója helytálló meglátásnak tartja, hogy Magyarország nem lép fel az orosz propaganda ellen, sőt, a kormányzat és a kormányközeli média maga vált az oroszbarát álhírek fő forrásává.
Arra a kérdésre, hogy mekkora a realitása, és mekkora hatása lehet annak, ha az orosz befolyás elleni fellépés részeként vízummegvonással sújtanak magyar tisztviselőket, Krekó emlékeztetett: a kitiltási botrány volt az egyetlen komoly diplomáciai lépés az Egyesült Államok részéről, és komoly hatása volt a magyar belpolitikára. Ekkor kezdett esni a Fidesz népszerűsége, jelentős zavar keletkezett kormánypárti körökben, és tüntetések is voltak. Hosszabb távon azonban nem volt hatása.
A kérdés tehát a politológus szerint az, hogy mi a cél – közvetlenül a kitiltás, azon túl, hogy erős gesztus, sok eredményt nem biztos, hogy hoz bármilyen téren. Rámutatott arra is, hogy a 2014-es kitiltási botrány a hivatalos diplomáciai közlések szerint nem a kétoldalú kapcsolatok állapotának tükröződése volt, hanem konkrét korrupciós ügyről szólt. Úgy véli: azok után, hogy egy ilyen jelentésben megjelenik a kitiltás, mint politikai eszköz, nem nagyobb, hanem kisebb az esélye annak, hogy azt alkalmazni is fogják, ugyanis ez a politikai nyomásgyakorlás vádját csak felerősítené.
