Magyarországon 2017 közepén vagy valami van, vagy valami megy valahova. A hangulat a magyar értelmiségben egy évvel a választások előtt félig a rendszerváltásra, félig a vihar előtti csendre emlékeztet. Elég ritkán történik legalábbis olyan, hogy Magyarország talán leginkább vezető értelmiségijei egyetlen kötetben próbálják mások számára is érthetően elmagyarázni, hogy
- Mi történik Magyarországon,
- Hogyan jutottunk ide,
- Mit kellene csinálni, hogy ne itt legyünk.
A könyvet a Magyar Tudományos Akadémia rendelte meg, de végül nem ők, hanem az Osiris adta ki. MTA-intézetvezetőktől akadémikusokon át ismertebb értelmiségiekig 28 szerző írt bele.
A Hegymenet című, Jakab András és Urbán László szerkesztette könyv bemutatóján természetesen Tölgyessy Péter tartotta a első előadást az Elit felelősségéről.
Szerinte itt 500 éve kutatják az elit felelősségét, Mohács óta egyik kudarcból a másikba szédülünk. Így szükségképpen előjön, hogy kik a felelősök. Sőt, a magyar közélet talán első számú kérdése jelenleg, hogy
A problémáink nagy része ebből a köztes európai létből származik, ahol a nyugat felé nyitottak tudják, hogy néz ki a nyugati civilizáció, és meg is próbálják ezt megvalósítani. Végül persze nem sikerült, és ezért vergődünk középen. A magyar köztudatba néhány alapelem ezért nagyon mélyen beépült:
- Hanem a külföldiek, akik állandóan lenyomnak minket
- Valamint az elitek, akik állandóan elrontják.
Tölgyessy szerint ez már az 1500-as években, a hitvitázó irodalomban megjelent, és tulajdonképpen erről szól a himnuszunk is. Pedig a magyar elit kifejezetten tehetséges hatalomtechnikailag tartós konstrukciók létrehozására, amik aztán nem oldanak meg semmilyen problémát. A magyar politikai élet hallatlan innovációt mutat abban, hogy új politikai struktúrákat építsen fel és juttasson sikerre, majd buktassa azokat meg.
Vannak olyan nagy nemzetek Európában, amelyek egy olyan rendszerváltás-sorozatba szinte beleszédültek, mint ami Magyarországon az elmúlt száz évben történt. Franciaországban az elmúlt 200 évben 18 rendszerváltás volt, Magyarországon pedig az elmúlt 100 évben összesen 11. Eközben az Egyesült Államokban egy sem. Ez nagyon komoly különbség
A magyar politika mozgása olyan, hogy egy elit rátelepedik az országra, és az ellenék ezt nem megpróbálja átalakítani, hanem lerombolni és egy másik rezsimet felépíteni. Teljes tagadással.
A magyar ellenzék képe az, hogy nagyon könnyű politikai sikereket elérni: elég felmutatni az emberek sérelmeit, majd közölni, hogy ők ezért nem felelősök, ezután pedig következik a kormányváltás. Következne, pontosabban, ha a hatalmon lévő elit nem akadályozná meg a kormányváltást.
- Az ellenzék úgy érzi, hogy joga van sérelmi politikát folytatni,
- A hatalmon lévők pedig úgy érzik, joguk van olyan szerkezetet működtetni, amely lehetetlenné teszi a változást.
Tölgyessy szerint 1989-ben úgy éreztük, végre kiléphetünk ebből. Több dolog miatt éreztük ezt:
- Egyrészt a spanyol siker miatt. Spanyolország nagyon hasonló, de régebben szegényebb ország volt Magyarországnál. Nyugatos mintával mégis sikerült felzárkózniuk.
- Másrészt a lengyel siker miatt, ami azt jelentette, hogy ebben a régióban is sikerülhet váltani.
Nekünk nem sikerült, mondja Tölgyessy. Szerinte nálunk stabilan és biztosan talán csak Szerbia teljesített rosszul a térségben. De egyébként a nagy ugrás a térség egészének sem sikerült. 28 év telt el, ennyi idő alatt már meg kellett volna történnie.
Tölgyessy azt mondja, a rendszerváltás utáni időszak egy hatalmas visszaeséssel kezdődött, ami a legnagyobb békeidőbeli visszaesés volt a nagy gazdasági világválság óta. Ez egyébként talán Magyarországon volt a legkisebb a térségben. Utána, 1997 körül egy lendületesebb növekedés következett, majd 2008 és a válság mindent megváltoztatott és megállt a növekedés. A térség összes országában meglehetősen hasonló problémák jelentkeztek. Később ez a válság a a perifériából nyugati magországokba is behúzódott.
A problémáink nem magyar eredetűek, hanem a nemzetközi trendek kivetülései, de ezekhez képest még rosszabbul teljesítettünk.
Tölgyessy szerint fontos különbség, hogy más országokban kétfelé osztódott az ellenzék, amelyik változást akart. Egyfelől voltak a nyugatosok, másfelől a nemzetiek. De a változás elején ez a két oldal egységbe tömörült. Magyarországon ez egy percig sem volt. Nálunk azonnal visszatértek a hagyományos magyar politikai törésvonalak, azonnal többpártrendszer lett, amire akkor büszkék is voltunk, csak később derült ki, mekkora katasztrófa.
Tölgyessy azt mondja, ez a létező szekértábor-logika már a rendszerváltás korában is problémának tűnt, mert túl erősek voltak az ellentétek. Azt mondja, Orbánnal és a korábbi miniszterelnökökkel is beszélt erről, és ezt mindenki problémának látta, azt gondolták, hogy ezt nem lehet beengedni a politika élvonalába. Aztán később kiderült, hogy ez jelenti a legolcsóbb tömegbázist, és így lehet a legkönnyebben leválthatatlan rendszert építeni.
Abban pedig, hogy erre a szekértábor-logikára stabil politikai rendszert tudjunk építeni, Magyarország mindig kifejezetten sikeres volt. Nálunk alig van cserélődés a pártok között, alig lehet új belépőket látni. A rendszerváltás óta két komoly, és egy kevésbé komoly új belépő volt a politikában, és ők is húsz év után.
Ez a váltás Tölgyessy szerint válasz az eddigi folyamatokra, a sikertelenségre. Mert valahogy a sikertelen országot is egyben kell tartani. Ebben a rendszerben látszólag minden megvan, ami egy rendes országhoz kell, de a hatalom piramisszerű, minden fentről jön. És itt nem a piacgazdaság, hanem az állam határozza meg azt, hogy mi történik a magyar gazdaságban.
Ez a rendszer rendkívül stabil, de megőrzi a pluralizmust. Nincs olyan diktatúra, mint a rendszerváltás előtt. Vannak visszacsatolások, van ellenzék, akik elvileg nyerhetnek is. Ez azt jelenti, hogy a berendezkedés időnként gyakorolhat önkritikát, és képes lehet a változásokra.
Ennek a rendszernek Tölgyessy szerint vannak eredményei. Például a foglalkoztatásban, meg abban, hogy nem szorulunk folyamatosan külső adósságfinanszírozásra.
A politológus szerint a kilábaláshoz leginkább
Ami jelenleg Magyarországon nincs.
Szerinte egyébkét Magyarország számára részpolitikai problémákra vannak megoldások. Az a kérdés, hogyan lehet ezeket összerakni politikailag ütőképes vízióvá, ami elfogadható az emberek nagy része számára.
Két fontos dolog van azonban:
- az értelmes párbeszédet nem szabad elengedni,
- és a reményt fenn kell tartani, mert bármikor megfordulhat a trend.
Mert a térség trendjei erősebbek, mint a magyar politikai berendezkedések. Ezért ha a régiós politikai trendek megváltoznak, akkor Magyarországon is megváltozhat bármi.
