Aki szereti a Karib-tenger kalózai franchise-t, nyilvánvalóan nem azért ül be Jack Sparrow sokadik kalandjára, mert nagyívű karakterdrámákat, történelemleckét vagy földhözragadt sztorikat akar látni, hanem mert egy magát semennyire sem komolyan vevő, vidám bohóckodást szeretne.
Éppen emiatt sok minden belefér ezen történetekbe: adott egy 17. századi Karib-tengeri miliő, Jack Sparrow személye, akivel eleinte rossz, majd csudálatos események történnek, s bár körülötte sokan megszívják, ő általában jól jön ki az egészből. Meg kell spékelni valami hajós legendával, pár közepesen jó poénnal, a fizika törvényeit meghazudtoló jelenetekkel, Hans Zimmer zenéjével és voilá: kész is a Karib-tenger kalózai-film.
A legújabb mozi, a Salazar bosszúja hozza is ezen összetevőket, viszont semmi többet. Hiányzik belőle a plusz hozzáadott érték, és semennyire sem akar több lenni a fentebb leírtaknál. Megint van majdnem akasztás, félreértések, legénységét és Fekete Gyöngyöt elvesztő, majd visszaszerző Jack Sparrow és átok is. Kedvelt kritikusi szófordulat, és gyűlölöm olvasni is, de most nekem is ezt kell használnom:
biztonsági játék.
Úgy dob be új karaktereket, hogy közben újra megkapjuk Will Turnert és Elizabeth Swannt, míg Salazar képében egy Davy Jones 2.0-t. Megint Jack Sparrow és az iránytűje kell, hogy a szereplők megtaláljanak valamit (Poszeidón szigonyát amúgy), viszont rajta kívülálló személyek és történések hatására lesz happy end. Sőt, ha kivennénk a történetből egy az egyben Jack Sparrow-t, a cselekmény nem is változna semmit.
Még talán a kiszámíthatósággal sem lenne baj, ha nem lenne végig baromira unalmas minden, és nem az kattogna az ember fejében, hogy ezt már látta, arról nem is beszélve, hogy Johnny Depp kalózos karizmája sem a régi, túlhasznált és nem vicces. De komolyan, az milyen szint már, amikor ezen kell röhögnünk:
azt hiszik befürödtem, pedig nem is fürödtem egy éve.
Demagóg percek következnek:
mérget vehetünk, a Disney – amely olyan franchise-okat birtokol, mint a Star Wars, a Marvel és a Karib-tenger kalózai –, addig egész biztosan gyártja majd a Vasemberes, Skywalkeres és Jack Sparrow-s filmjeit, amíg minimális bevétele van belőle. Axióma, talán leírni is felesleges. Alapvetően nem is lenne baj ezzel, egy piacorientált hollywoodi stúdió esetében badarság lenne azt gondolni, hogy csak és kizárólag a nézők kiszolgálása lenne az egyetlen kritiérium, aminek meg akar felelni. A baj ott kezdődik, amikor ez az elv másodlagossá kezd válni, s a futószalagon érkező új alkotások már nem adnak semmilyen pluszt, csak egy újabb rókabőrnek tűnnek.
Amikor 2003-ban elkészült az első rész, a Fekete Gyöngy átka, előzetesen sokan fintorogtak, hogy vajon mennyire lesz az jó, ha a Disney egyik saját park-látványosságára épít egy filmet. Nos, 2017-re megtudtuk.
Ha valaki a klasszikus Karib-tenger kalózai élményre vágyik, inkább pörgesse le még egyszer a Gore Verbinski rendezte eredeti trilógiát, és hagyja ezt a darabot. Persze, ez a film is vicces lehet annak, aki most találkozik először Jack Sparrow-val, sőt, egy hangyaköpetnyit jobb is, mint a negyedik rész, az Ismeretlen vizeken, de ez semmit sem változtat azon, hogy egy copy+paste-tel van dolgunk.
Ráadásul az alkotók jó Disney-s szokás szerint most már a Salazar bosszúja végére is biggyesztettek stáblista utáni jelenetet, szóval ne aggódjunk, lesz hatodik epizód is. Ezáltal a Miki egeres cég végérvényesen elindult azon az úton, hogy a Karib-tenger kalózai legyen a saját Halálos iramban-franchise-a, amiben szintén nagyon fontos a család.
Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja. (Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales). Magyarul beszélő, amerikai-ausztrál kalandfilm, 129 perc, 2017. Értékelés: 5/10.
