A 6,2 millió évvel ezelőtt élt óriás a legnagyobb ismert vidrafajok közé tartozott. Egy új tanulmány szerint az állat akár 50 kilogrammosra is megnőhetett – azaz nagyjából 4-szer akkora volt, mint a Magyarországon is előforduló európai vidra (Lutra lutra).
Az állat maradványait – egy szinte teljes koponyát – még 2010-ben találták meg kínai és amerikai kutatók a dél-kínai sujtangbai lelőhelyen. Mivel a csontok egyetlen korábban ismert élőlényéhez sem hasonlítottak, Wangék hamar rájöttek, hogy valami különlegesre bukkantak.
Bár maga a lelet szenzációs volt, az állapota kevésbé. Mivel a koponya puha barnaszénben konzerválódott, az évmilliók során lezajló üledéktömörüléssel teljesen összenyomódott és széttöredezett. Éppen ezért a szakemberek rengeteget dolgoztak a csontok rekonstrukcióján.
A leletet végül CT-vizsgálat alá vetették, Stuart White, a Kaliforniai Egyetem kutatója és a fajról beszámoló tanulmány társszerzője így volt képes létrehozni a koponya digitális, 3D-s modelljét. Wang a folyamatot úgy írta le, mint egy háromdimenziós kirakósozást, ahol kéz helyett az egeret kellett használniuk.
A koponya további elemzései kimutatták, hogy az élőlény külsőre ugyan a vidrákra hasonlított, fogazata azonban a mai borzokéra emlékeztette a szakértőket. Emiatt a faj a Siamogale melilutra tudományos nevet kapta -a meliatura kifejezés a latin borz, azaz meles, és vidra, azaz lutra összevonásából született meg.
A kutatók szerint az állat egy rejtélyes, mára kihalt kelet-ázsiai vidracsoporthoz tartozhatott, melynek tagjai az evolúció során korábban elváltak a többi vidrától, így igen egyedi fejlődésen estek át. A szakértők eddig meglehetősen keveset tudtak erről a csoportról, mivel csak néhány megkövesedett maradványuk került elő Thaiföldön.
Az új felfedezés alapján a kutatók azt is megállapították, hogy az S. melilutra az egyik legősibb vidravonal tagja volt, amely vonal nagyjából 18 millió éve különült el a borzszerű Paralutrától.
Hogy a titokzatos faj egyedei miért nőhettek ilyen nagyra, még kérdéses. Wang szerint a nagytestű ragadozók általában nagyobb zsákmányokra vadásznak, a koponya szerkezete alapján azonban valószínű, hogy az ősi állat puhatestűeket fogyasztott.
A kutató hozzátette, a mai vidrák erős fogazatuk mellett gyakran eszközöket – például köveket – használnak a kemény kagylóhéjak feltörésére. Nem lehetetlen, hogy a kihalt állat primitívebb volt, és csak a saját nyers erejére hagyatkozhatott táplálkozás közben.
A faj hatalmas méretének oka mellett rengeteg kérdés merült még fel. Vajon hogyan úszott az élőlény és hogyan mozgott a szárazföldön? A jövőben a tudósok azon dogoznak majd, hogy megtalálják a válaszokat.
(Via: Live Science)
