Lendvai Ildikó állást foglalt a vasárnapi közös ellenzéki tüntetés kapcsán kirobbant vitában. Szerinte a demokratikus táboron belül igenis szabad bírálni egymást, ha
nem kicsinyes rivalizálásról van szó. Az is lehet rendes demokrata, aki nem szerette a korábbi kormányokat, nem szereti az MSZP-t, nem szereti Gyurcsányt, nem szereti Bokrost, vagy ellenkezőleg: nincsenek kedvére az újabb pártok, az Együtt, a PM, az LMP.
Az MSZP volt elnöke és parlamenti képviselője Facebook-oldalán emlékeztet rá, hogy a cél egy új, működő köztársaság, nem a 2010 előtti világ restaurációja, nem a Fidesz és a demokratikus oldal szimpla helycseréje. Ezért könnyebbült meg, amikor a tömeg megtapsolta Karácsony Gergelyt is, aki két ponton is bírálta a korábbi szocialista kormányokat. Helyénvaló volt, hogy elmondta, és az is, hogy elmondhatta.
Gondolkodtam a kritikáján. Igen, 2010 előtt is voltak korrupt alakok, volt korrupció, persze nem központilag vezérelt állami szinten, és nem ez vált a kormányzati működés üzemszerű főszabályává. Ez ugyan óriási különbség, de az, hogy nem tudtuk kiirtani, hozzájárult a pusztító általánosításhoz, “minden politikus lop, olyan mindegy, ki van kormányon”.
Szerinte kényesebb pont a tíz évvel ezelőtti október 23-a ügye. Sok felelős van, de ők is hibáztak.
Nem abban, hogy a rendőrök sanda kormányzati parancsra támadtak volna ártatlanokra is, ez a Fidesz tudatos hazugsága, ami már bíróságon is megdőlt. (Az sem igaz, hogy a rendőrség szándékosan tolta volna a Kossuth térről az agresszív szélsőjobbot az Astoriánál tüntetőkre. Maguk akartak – rokonszenvre számítva – odamenni, és két rendőrsorfalat is áttörtek, miközben a tüntetés szervezői a rendőri jelzések ellenére sem mondták be, mi zajlik pár száz méterrel arrébb.)
Lendvai Ildikó szerint nem ebben hibáztak, hanem abban,
hogy a TV székház ostroma után sok rendőr úgy érezte: az állam nem védi meg őket, maguknak kell szétcsapni, bosszút állni. És voltak, akik meg is tették, nem válogatva. Hibásak abban vagyunk, hogy azokban a hetekben nem voltunk igazán kormányzóképesek, nem uraltuk sem a helyzetet, sem a rendőrséget, nem tudtuk teljesíteni az államhatalom legfontosabb kötelességét, hogy megvédje polgárait, sem előbb a rendőröket, sem később a rendőrök áldozatait, hogy biztonságot teremtsen.
Lendvai Ildikó tíz év után azt írja, 2006 októberében az államgépezet szétesett, utána össze lehetett ugyan szerelni, de a “hideg polgárháború” közepette már sok hibával működött.
És voltak, akik érdekeltek voltak a háborús helyzet fenntartásában, hogy rájátszhassanak a megfáradt ország rendpárti igényeire.
Szerinte a Kossuth téren látható volt, milyen az a fideszes „rend”, de új szavazókat csak akkor tud szerezni a demokratikus tábor, ha jó szándéka mellett azt is elhiszik, hogy képes kormányozni és nem új bizonytalanság jön, hanem új, szabadság hozta biztonság.
