Szerdán derült ki, hogy a török tankok átlépték a szír határt és az Iszlám Államot támadják Jerablus-nál. A NATO olyan mély nyomokat hagyott a török hadsereg szervezeti kultúrájában, hogy az akciót Eufráteszi Pajzs Hadműveletnek nevezték el. De nem is ez a lényeg.
De azért érdemes összeszedni, ki mit akar, és ki melyik oldalon játszik most.
Törökországot régóta vádolják azzal, hogy támogatja az Iszlám Államot, és ebben biztosan van is igazság. Túl sok közvetett bizonyíték van, hogy ne így legyen. Régi ügy például, hogy Törökország állítólag sokáig felvásárolta azt az olajat, amelyet az ISIS Irakban állított elő. A hírek szerint a nyersolajat Bilal Erdogan, a török elnök fiának cége szállította el. Ez mindkét félnek elég jól jött, mert az ISIS olajából hivatalosan nem vásárolhatott senki, Erdogan környezete viszont nyomott áron juthatott hozzá, a világpiacon pedig már a valódi árán adhatták el. Külön érdekes, hogy az egész olajbiznisz akkor került elő először, amikor Törökország új barátja, Oroszország megvádolta vele a törököket.
Hatalomra török
2014-ben a Newsweek írt arról, hogy ISIS-katonák teljesen nyíltan mondták el nekik, hogyan működnek együtt a törökökkel. Törökország megengedte, hogy a felfegyverzett ISIS-katonák szabadon átlépjék a török határt, és volt olyan ISIS-katona is, aki azt mondta, Törökországon belül nem félnek semmitől, mert a török hadsereg támogatja őket.
David L. Philips, a Columia Egyetem professzora írt egy egészen átfogó tanulmányt arról, hogy a török hadsereg hogyan támogatja fegyverekkel és kiképzéssel az Iszlám Államot. Sőt, voltak olyan kórházak is, amelyeket a törökök üzemeltettek, hogy ott kezeljék az Iszlám Állam fegyvereseit. Egy ilyen kórháza állítólag Erdogan lányának is volt Szíriában. Egyébként nem is Törökország az egyetlen, akit megvádoltak hasonló kórházak üzemeltetésével, Izraelben is lehetett pár hasonló.
Gunnar Hrafn Jónsson izlandi újságíró és humorista azzal lett ismert, hogy sikerült egészen jó kapcsolatot kialakítania az Iszlám Állam katonáival. Ők mesélték neki azt, hogyan toborozzák nyugatról az új ISIS-tagokat. A rendszer része, hogy a nyugati iszlamisták megszállnak bizonyos dél-törökországi hotelekben, ahová egy előre megadott néven jelentkeznek be. Majd az ISIS toborzói minden nap végignézik a vendéglistát, és magukkal viszik Szíriába és Irakba azokat, akik ilyen név alatt regisztráltak. Ez a rendszer egyszerűen nem működhet anélkül, hogy a török titkosszolgálat ne tudna róla, ráadásul a török titkosszolgálat nem amatőrökből áll.
Lóg a csecsen
Nem Törökország lenne az első, és nem is az utolsó olyan hatalom, amelyik nem tud ellenállni a fegyveres radikálisok csábításának. Egy ilyen csoport támogatásával elég sok mindent el lehet érni, főleg, ha olyasmiket szeretnénk, amiket a saját hadseregünkkel nem tehetünk meg. Egészen addig működik a dolog, ameddig közösek a két fél érdekei. A törökökkel egy darabig ez volt. Egyik fél sem szerette volna, ha az Aszad-kormány hatalmon marad, és mindkét fél el akarta pusztítani a kurdokat.
Az Iszlám Állam viszont idővel átverve érezhette magát, miután Törökország megengedte az Egyesült Államoknak, hogy az ISIS elleni légitámadásokat az incirliki török légibázisról indítsák. És ahogy például Oroszország elvesztette az irányítást a csecsenek felett, úgy fordult Törökország ellen az ISIS.
Ennek ellenére egy darabig még nem volt nyílt ellenségeskedés a két fél között. Az Iszlám Állam ugyanis továbbra is harcolt az Aszad-kormány és a kurdok ellen. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, két dolognak kellett történnie:
- Az Iszlám Állam elkezdett veszíteni. Észak-Szíriában a kurdoknak esélye volt arra, hogy több másik település mellett elfoglalják Jerablus-t, ami sokkal komolyabb eredmény lett volna, mint azt elsőre gondolnánk. A város elfoglalásával a kurdok összefüggő területet szereztek volna meg Szíria és Irak északi részén. A Rojava önálló állammá vált volna.
- Törökországon belül sorozatossá váltak az Iszlám Állam terrortámadásai. Több támadás volt Ankarában és Isztambulban is, de Dél-Kelet-Törökországban már állandó volt a terrorveszély (mondjuk, egyébként is). A támadásokat valószínűtlen, hogy a kurdok követték volna el. A kurd szeparatisták támadásai ugyanis korábban nem a civil lakosságot, hanem a fegyveres erőket támadták. Az ISIS viszont sűrűn vadászott civil áldozatokra.
Most tankoljon, megéri!
A két problémával valamit kezdeni kellett, mert egyre nagyobb volt a török kormányon a nyomás. Ezért léphették végül át a szír határt a török tankok.
Egyszerre akarták meggátolni az ISIS terrortámadásait és a kurdokat abban, hogy egybefüggő területet foglaljanak el Szíria, Irak és Törökország határán. (Az most kevésbé számít, hogy az iraki és a szíriai kurd vezetés sokban különbözik egymástól.)
A nyílt török támadás mindkét problémát megoldhatja, de újakat teremthet helyette. A kurdok ugyanis – amellett, hogy a törökökre veszélyesek – az eddigi leghatékonyabb szárazföldi erőnek bizonyultak az Aszad-kormány ellen. Sőt, részben még az ISIS ellen is, ugyanis a terrorszervezet akkor kezdett el érezhetően hanyatlani, amikor mindenki hatalmas meglepetésére, a kurdok visszaverték őket Kobaninál. Az ISIS ellen viszont közben megjelent ennél is hatékonyabb szárazföldi erő: Irán és a Hezbollah.
Végeláthatatlan török
És itt ér igazán össze a törökök két problémája, mert sem a síita irán és a szintén síita szír kormány, sem a szeparatista kurdok győzelme nem jönne nekik jól. Törökország igazából egyedül azzal békélhetne meg, ha az Iszlám Állam uralná Szíriát. Már eltekintve a sorozatos terrortámadásoktól, amennyiben ettől el lehet tekinteni. Ez viszont – már az ISIS hatalma – nem fog megtörténni, mert az Iszlám Állam folyamatosan veszíti el területeit Irakban és Szíriában is.
Azt – szinte a konfliktus eleje óta – nem várta senki, hogy a kurdok nemzetközileg is elfogadott, saját országot szerezhetnek, majd azt meg is tarthatják. Eddig minden jelentősebb kurd politikai erő terrorszervezetnek számított az Egyesült Államok és a világ szemében. De a kurdok közben az ISIS elleni küzdelem egyik legszimpatikusabb szereplőjévé váltak, és Aszaddal vagy az Iszlám Állammal ellentétben, a nyugati közvélemény simán támogatná egy önálló kurd állam létrejöttét.
Elkurdták
Az Egyesült Államok viszont nem teheti meg ugyanezt. Törökország és az USA kapcsolata így is a mélypont környékén van a török puccs óta, miközben Erdogan egyre jobb viszont épít ki Putyinnal. Persze, ez a viszony soha nem lesz annyira szoros, mert nagyon különböznek az érdekeik a Közel-Keleten. De a törököknek pont elég az, hogy Erdogan legkomolyabb politikai ellenfele, Fethullah Gülen Pennsylvaniában él, és az Egyesült Államok valószínűleg nem is fogja kiadni Törökországnak, hiába kérik. Ha ezek után még a kurdokat kezdik el támogatni a törökökkel szemben, akkor végleg vége lehet a két ország jó viszonyának.
Márpedig Törökország a Közel-Keleten és a muszlim világban is fontos szövetséges, ráadásul a NATO második hadseregével katonailag is fontos partner. Szinte biztos, hogy az Egyesült Államok magára hagyná a kurdokat a törökökért, még akkor is, ha csak egyetlen alternatíva van az Aszad elleni további szárazföldi küzdelemre: az al-Kaida.
És itt el is érkeztünk oda, hogy mennyire kaotikus és értelmetlen hely lett mostanra a Közel-Kelet, még közel-keleti mércével is. Szíriában gyakorlatilag senki nem tudja már, hogy mit akar, kivéve talán az Aszad-kormányt.
- Mert az Aszad-kormány egyszerűen túl akar élni.
- A kurdok viszont önálló államot szeretnének, és ezért egyszerre harcolnak az ISIS, Törökország és Aszad ellen.
- Az Amerikaiak azt szeretnék, ha se Aszad, se az Iszlám Állam nem jutna hatalomra, de nem tudják, hogy helyette akkor ki. Így jutottunk el odáig, hogy kénytelenek az al-Nuszrát, a helyi al-Kaidát támogatni.
- Az oroszok egyre jobb viszonyban vannak az Aszaddal nem szimpatizáló Törökországgal, miközben Aszad oldalán bombázzák azokat a lázadókat, akikkel a törökök együtt harcolnak.
- Irán pedig ugyanúgy Aszad oldalán harcol, de kezd megromlani a viszonya a törökökkel barátkozó Oroszországgal, akik egyébként vele együtt harcolnak Aszad oldalán.
- Az Iszlám Állam pedig minél előbb szeretne megölni mindenkit, ameddig még lehetősége van rá.