Tudomány

November 4.: Vér és könny folyt Budapesten

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 11. 04. 13:00

Korábban a témában:

A szovjet pártvezetés 1956. október 31-én határozta el, hogy a külföldi testvérpártok vezetőinek jóváhagyása után fegyverrel veri le a magyar forradalmat. A magyar kormány kérdéseire Moszkva kitérő válaszokat adott, de a csapatmozgásokból egyértelmű volt, hogy valami készül.

Nagy Imréék ekkor kétségbeesett, de logikus lépésre szánták el magukat: november 1-jén bejelentették Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, és kimondták az ország semlegességét. Ezzel az esetleges szovjet támadás már nem egy szövetséges megsegítése, hanem egy független, semleges állam elleni agresszió.

Géppisztollyal “tárgyaltak”

November 2-án és 3-án, az ország a kivívott győzelmet ünnepelte, a munkástanácsok sorra nyilatkoztak, hogy november 5-én, hétfőn felveszik a munkát, de sok helyen a munkások már szombaton munkába álltak. Látszólag a helyzet lassan normalizálódott. A háttérben viszont a magyar szabadság felett már megkondult a lélekharang.

A szovjetek szolnoki főhadiszállására megérkezett Ivan Sztyepanovics Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka, és parancsot adott a november 4-ei támadásra.

A forradalmi tanácsok, nemzetőr alakulatok és a honvédség hozzálátott a védelem megszervezésének. November 3-án a szovjetek a Parlamentben a csapatkivonásról tárgyaltak, miközben egységeik a repülőterek után körülvették a nagyobb városokat, lezárták a főbb útvonalakat és a nyugati határt. Olyan indokolatlanul nagy erőket mozgósítottak, hogy a magyar kormány elkezdett reménykedni, nem is ellenünk készülnek, hanem egy esetleges nyugati beavatkozást akarnak megakadályozni.

Ezen a napon felállt egy valóban koalíciós kormány, a magyarok érezték a fenyegető veszélyt, de bizakodtak. Késő este Maléter Pál honvédelmi miniszter és Erdei Ferenc vezetésével magyar küldöttség érkezett a tököli szovjet katonai bázisra, hogy folytassák a tárgyalásokat. De nem tárgyaltak. A KGB elnöke, Ivan Alekszandrovics Szerov lépett a terembe géppisztolyos szovjet állambiztonsági tisztek kíséretében, és letartóztatta a magyar küldöttséget. Ezzel valójában “lefejezték”, lefegyverezték a magyar haderőt.

Kádár a szovjetek nyomában

És újra reggel lett, november 4. hajnali 4 óra 15 perckor megindult a támadás Budapest és az ország nagyvárosai ellen. Egy órával később Kádár János hangja szólalt meg a rádióban:

Megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány

A hazánkban október 23-án megindult tömegmozgalom, amelynek nemes célja a Rákosi és társai által elkövetett párt- és népellenes bűnök kijavítása, a nemzeti függetlenség és szuverenitás védelme volt, a Nagy Imre-kormány gyöngesége és a mozgalomba befurakodott ellenforradalmi elemek növekvő befolyása révén veszélybe hozta szocialista vívmányainkat, népi államunkat, munkás-paraszt hatalmunkat, hazánk létét.

[…]

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány népünk, munkásosztályunk és hazánk érdekében azzal a kéréssel fordult a szovjet hadsereg parancsnokságához: segítsen népünknek a reakció sötét erőinek szétverésében és abban, hogy helyreállíthassuk a rendet és a nyugalmat hazánkban.

Büntetlenséget ígért a forradalom több résztvevőjének, és ígéretet többkövetelés teljesítésére, például hogy a rend helyreállítása után tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok kivonásáról. A magyar népnek címzett felhívás teljes szövegét itt olvashatja.

Csapataink harcban állnak!

Nagy Imre nem látta, nem láthatta át a helyzetet, még azt sem tudta, mi történt Maléterékkel és a honvédség vezetőivel Tökölön. Kevéssel reggel fél hat előtt a Parlament épületében berendezett Szabad Kossuth Rádión keresztül szólt az egész világhoz:

Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.

Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.

A Tökölön elfogott Kovács István vezérőrnagytól írásbeli utasítás érkezett a Honvédelmi Minisztériumba, amely megtiltotta az ellenállást. Nagy Imre a rádión keresztül szólította fel visszatérésre Maléteréket, majd más lehetőség nem lévén elfogadta a jugoszláv nagykövetség által felkínált menedékjogot. A honvédséget – körülzárt laktanyáikban, az ellenállást tiltó parancs kihirdetése után – a szovjetek viszonylag hamar lefegyverezték.

Bibó István és az ifjúság drága vére

A törvényes magyar kormány egyetlen képviselőjeként Bibó István államminiszter maradt a Parlamentben Kiáltványban fordult a nemzethez és a világhoz:

A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget, vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék. Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni. Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.

A kiáltvány dokumentum teljes szövegét itt olvashatja, érdemes.

A magyarok nem adták fel

És Budapest nem hajolt meg, nem adta meg magát: az utcákon valóságos ütközetek zajlottak. A magyarok a győzelem legkisebb esélye nélkül mentek neki a tankoknak, csak addig akartak kitartani, amíg az ENSZ nem lép, amíg a nemzetközi nyomásgyakorlás megállásra nem kényszeríti a tankokat…

De a T-55-ös harckocsikon már “nem fogott” a Molotov-koktél, a szovjetek minden támadásra ágyúszóval válaszoltak. De mégsem sikerült egyetlen rohammal felszámolni az ellenállást: sok helyen napokig, folytak a harcok, a Vörös Hadsereg iszonyatos túlereje mellet is sok helyen csak tüzérségi előkészítés után, koncentrált támadással sikerült győzni. A fővárosban a legtovább Csepel tartott ki, itt november 9-én hallgattak el a fegyverek. Vidéken pedig még tovább folyt a reménytelen harc…

Kádár János és Moszkvában összeállított kormánya szovjet páncélosok védelmében november 7-én érkezett Budapestre, és letette az esküt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt.

(Cikkünk eredeti források és az 1956-os Intézet honlapján fellelhető információk alapján készült. Kiemelt kép: Szovjet tankok zárják le a Margit hidat. Forrás: Fortepan/Házy Zsolt)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

CHICAGO, IL - AUGUST 13: Four-year-old Leo Griffin leaves a protest against the alt-right movement held to mourn the victims of yesterdays rally in Charlottesville, Virginia on August 13, 2017 in Chicago, Illinois. One person was killed and 19 others were injured in Charlottesville when a car plowed into a group of activists who were preparing to march in opposition to a nearby white nationalists rally. Two police officers were also killed when a helicopter they were using to monitor the rally crashed.   Scott Olson/Getty Images/AFP
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.