Tudomány

Görgei megmondta: mindenki kardélre hányatik Budán

Bihari Dániel
Bihari Dániel

tud újságíró. 2016. 05. 21. 15:00

Az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik legdicsőségesebb pillanata volt, amikor 1849. május 21-én a honvédsereg diadalmasan bevonult a visszavívott budai várba. Olyannyira nagy pillanat volt ez, hogy 1992-től minden évben május 21. a magyar honvédelem napja. Pedig akkoriban sokan “preztízscsatának” értékelték, az erők felesleges lekötésének.

Bécs vagy Buda?

A tavaszi hadjárat eredményeként, az április 26-ai fényes Komárom melletti győzelemmel az osztrákok az ország határáig húzódtak vissza. A magyar vezetés pedig azzal a dilemmával találta magát szemben, hogy hogyan tovább? Az egyértelmű volt, hogy a Habsburgok még nem szenvedtek döntő vereséget, hiszen Windisch-Grätz herceg, majd a Ludwig von Welden vezette császári erők is kibújtak a kelepcéből.

A stratégák két pártra szakadtak. Bayer József Ágost ezredes, Görgei Artúr vezérkari főnöke azt javasolta, folytassák a nyugati irányú offenzívát. Viszont emlékirataiban később maga Görgei fogalmazott úgy, hogy ez felelőtlenség lett volna. A honvédsereg kifáradt, utánpótlása is késett, ráadásul a határszélen az osztrákok igen jelentős erőt voltak képesek összpontosítani.

Ha ez az álláspont győz, akkor – legalábbis Buda visszavívásának kritikusai szerint – meglett volna a lehetőség döntő csapást mérni a császáriakra.

Klapka György és az ekkor már kormányzó-elnökké választott Kossuth Lajos azon az állásponton volt, hogy inkább a Heinrich Heintzi által védett budai várat vegyék ostrom alá. Történészek ma úgy vélik, a nyugatra vezetett hadjárat abban a pillanatban felelőtlenség lett volna, Buda megtámadása viszont reális alternatívája volt a mindenképp káros veszteglésnek.

Franz Kollarž: Buda ostroma (Wikipedia)

Kíméljék meg Pestet

Merthogy a hadvezetésben végül utóbbi álláspont győzött. Mit reméltek? Az ország ősi fővárosának visszafoglalása mindenképp óriási szimbolikus tettnek mutatkozott, ám voltak gyakorlati érvek is. A város a magyar úthálózat legfontosabb csomópontja volt, ráadásul itt ívelte át a Dunát Magyarország első állandó hídja is. Klapka is azzal érvelt, hogy a stratégiai pont megszerzése nagyban elősegítheti a nyugati irányú offenzívát. Végül meggyőzték Görgeit is, és a 31 ezer fős honvédsereg május 4-én megérkezett Buda falai alá.

A várat Hentzi 5000 emberrel védte. Nem volt modern, komoly erősség, de szakszerű védekezéssel komoly ellenállást lehetett kifejteni. Görgei Artút először is levelet küldött Hentzinek, amelyben megadásra szólított fel – titkon azt remélték, a túlerő láttán valóban meghátrál majd -, és kérte az osztrák tisztet, kímélje a civil lakosságot és Pest ártatlan polgárait.

Ha pedig ön az úgynevezett Budavárának végsőkig való megvédésével összekötendi a Lánchíd megrontását, vagy Pestnek bombázását, honnét ön megegyezésünk folytán megtámadástól egyáltalán nem tarthat, s mely tett nyilván csak alávalónak lenne mondható, akkor önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett megvétele után az egész várőrség kardra fog hányatni.

Hentzi válasza az volt, hogy bombázni kezdte a pesti rakparton álló klasszicista épületsort, később a Víziváros épületeit is, majd az ostrom további 17 napjából szinte egyiken sem hagyta ki Pest lövetését. Számos patinás épület semmisült meg, és 70 pesti polgár vesztette életét.

Nagy dicsőség, kevés haszon

Visszatérve Görgei levelére, az osztrák válasz elég egyértelmű volt, így a nyugati oldalra felállított magyar tüzérség megadta a választ. De nem volt elég a tűzerő. Az ostromágyúk csak május 16-án érkeztek meg, és ettől kezdve a Nap-hegy felől folyamatosan rombolták a falakat. Az első rohammal május 17-ről 18-ra virradó hajnalon próbálkoztak a magyarok, de ezt még visszaverték.

Május 21-én aztán hajnali háromkor az ágyúsor össztüze után Nagysándor József I. hadteste átjutott a falakon, miközben Aulich II. és Knézich III. hadteste északi és déli irányból támadta a kapukat. Mikor a honvédek a várba jutottak, maga Hentzi állt katonái élére, de a magyar szuronyroham elsöpörte őket. A magyarokat gyűlölő, Pest civil lakosságát értelmetlenül lövető főparancsnok bátran küzdött, nem kért kegyelmet. Karddal a kezében kapott halálos sebet a Szent György téren.

Josef Anton Strassgschwandtner: Hentzi megsebesülése (Wikipedia)

Az ostrom alatt 368 magyar honvéd esett el, és körülbelül 700-an sebesültek meg. Az osztrák veszteség 710 fő volt, valamint több mint négyezren estek fogságba.

Ma reggeli 7 órakor vette be Görgei tábornok dicső hadseregével. Az osztrák zsoldosok keményen védelmezték a várat, de a magyar vitézségnek végre engedői voltak kénytelenek. Hentzi osztrák tábornok, a várparancsnok halálos sebben fekszik őrizet alatt. Örvendj magyar nép, de el ne bízd magad, hanem készülj újabb csatákra, hogy új győzelmeket és végdiadalt arass! Éljen a haza!
Budapesten, május 21. 1849.

– olvasható a korabeli röplapon.

Az elhúzódó harc miatt azonban később többen a helyzeti előny és az idő elpocsékolásaként értékelték Buda visszavívását, és visszatekintve Görgei is egyik legnagyobb taktikai hibájának minősítette. A mi lett volna ha kérdése viszont értelmetlen, mert hamarosan feltűnt keletről az orosz cár 200 ezer fős intervenciós hadserege, ami végleg megpecsételte Magyarország sorsát.

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.