Külföld
Palestinian children wave Hamas flags as they demonstrate on the metal fence that was brought down by militants in January in the bordertown of Rafah between Egypt and the Gaza Strip on April 25, 2008. Egyptian and Hamas forces resealed the frontier on February 4. Thousands of Hamas supporters demonstrated in Gaza today to demand that Israel lift its crippling blockade of the impoverished Palestinian territory. The protesters massed in the north and the south of the narrow strip of land near border crossings into Israel and Egypt. AFP PHOTO/SAID KHATIB / AFP PHOTO / SAID KHATIB

Ha fontos a disznóvágás, kell a kerítés

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2016. 12. 04. 08:00

Castel C. Róbert az Izraeli Védelmi Erők tartalékosa, az aszimmetrikus hadviselés és a katonai innováció szakértője. A menekültkérdésről, falépítésről és a politikai iszlámról beszélgettünk.

Az aszimmetrikus hadviselés szakértőjének számítasz. Több országba is hívnak előadni.

Nem nevezném magam szakértőnek. Dolgoztam egy kicsit ebben a témában, egy elég hosszú kutatást végeztem, de a doktorim nem erről, hanem a katonai innovációról szól. Tulajdonképpen innovációs specialista vagyok, a katonai innovációval foglalkozom, workshopokat tartok alkalmazott innovációról katonai vezetőknek.

Forrás: Dr. Castel Róbert

Mondasz egy példát, hogy milyen lehet ez az innováció?

A workshopok célja, hogy rövid időn belül megtanítsa a résztvevőket arra, hogyan kreáljanak új ötleteket. Vannak olyan gyakorlati eszközök, melyek segítségével sok új ötletet lehet kreálni. Ezek az ötletek relevánsak lehetnek a problémamegoldás terén a hadszíntéren. Ez a taktikai szintje az innovációnak. A doktorim a legmagasabb elméleti szinten foglalkozik az innovációval. Ezzel a két véglettel foglalkozom.

Ha megnézzük az elmúlt évtizedek konfliktusait, nagyjából mindet aszimmetrikus hadviseléssel vívták.

Minden háború aszimmetrikus definíció szerint. Kétfajta harc van, rituális és életre-halálra szóló. Minden harc, ami rituális, eleve szimmetrikus, mint az ökölvívás. Minden, ami valódi harc, az nem rituális, az aszimmetrikus küzdelem. Az Iszlám Állam tipikus hibrid hadviselést folytat, mert egyrészt egy teljes nemzetállam, rendelkezik az ehhez szükséges összes sajátossággal, területtel és hadsereggel is.Ugyanakkor alkalmaz terrorista és gerilla taktikákat is. Azáltal, hogy nemzetállammá váltak korábban, mint kellett volna, nagyon sebezhető felületet nyitottak az ellenfeleik felé, ezért fognak elpusztulni.

Szerintem az fog történni, hogy amikor az állami létük megszűnik, megmaradnak a terrorcsoportok és gerillák, valószínűleg újra az al-Kaidához fognak csatlakozni.

Mindig az volt a sejtésem, hogy az Iszlám Állam alkotta köd és álcázó füst mögött az al-Kaida megerősödik, azok a harcosok, akik elvesztik az államukat, vissza fognak térni az al-Kaida keblére és továbbra is folytatni fogják a gerilla hadviselést.

Az al-Kaida a klasszikus dzsihád, míg az Iszlám Államnál van egy apokaliptikus jóslat. De értelemszerűen ezek az emberek most meghalnak, akik helyileg oda kötődnek.

A hadseregük el fog pusztulni, viszont a terrorszervezetek megmaradnak. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy szociológiailag milyen embereket vonzott az al-Kaida és milyeneket az Iszlám Állam. Az al-Kaida egy sokkal türelmesebb szervezet, szintén a „khilafa” a céljuk, mint a muszlim testvéreknek, de sokkal türelmesebbek, tudják, hogy ez nem holnap fog bekövetkezni. Az arab „Szaber”-nek a doktrínái: „türelem-helytállás-türelem”, bele fog telni 100-200 évbe, szépen lassan közeledünk a khilaa felé.

Az IÁ ennek a pop változata. Mindenki a fedélzeten van, aki hajlandó azonosulni a céllal. Aki minimálisan muszlim, már jöhet. „A forradalom most” – ez a különbség.

Ha összehasonlítanánk, az egyik Che Guevara, a másik Sztálin.

Izrael gyakorlatilag a megalakulása óta aszimmetrikus háborút vív. Amikor meg kellett védeni a fiatal Izrael államot, az izraeli csapatok is gerilla harcot viseltek, nem reguláris hadsereggel rendelkeztek.

Még az ország megalakulása előtt.

Mennyit változnak ezek a harci stratégiák azzal, hogy most itt van a palesztin kérdés, közben az egész Közel-Kelet lángba borult? Hogyan hat ez a klasszikus izraeli hadviselésre?

Clausewitz mondta, hogy a háború egy igazi kaméleon, állandóan változik, de a természete ugyanaz marad. Csak a megjelenése, a karaktere változik állandóan. Ehhez képest a hadseregnek is állandóan változnia kell. Valaki egyszer azt mondta, hogy a fenyegetés olyan, mint egy hagyma, rétegekből állnak és nagyon kevés olyan fenyegetés van, ami eltűnt, ami lekerült a színről. Újabb és újabb fenyegetések csatlakoztak ezekhez. A beduinok rajtaütése az egyetlen, ami eltűnt, A ’30-as években volt gyakori, de ma már nem jellemző. Ezen kívül minden megtalálható. A reguláris hadseregek egy része eltűnt, a többi mind megvan. A tömegpusztító fegyverek új kategóriaként, új rétegként tűnnek fel.

Az elmúlt nyolc évben azt láttuk, mintha a Pax Americana megingott volna a térségben.

Nincs, és nem is volt Pax Americana. Van három vagy négy ideológia, ami az amerikai külpolitikát irányítja, az egyik a liberális internacionalizmus. Ennek volt nyolc éve bebizonyítani, hogy működik, de azt látjuk, ez nincs így. A következő adminisztrációnak az a célja szerintem, hogy egy szintézist hozzon létre. Megpróbál nem visszatérni a neokonzervatív doktrína rossz alkalmazásaihoz. Ez vezetett a Bush-években a tévedések egy részéhez. Viszont meg kell érteni egy dolgot, ha nem Amerika lesz a hegemón, akkor valaki másé lesz a főhatalom.

Ha valaki az oroszokat szeretné látni főhatalomként, esetleg Kínát vagy Iránt, akkor tessék parancsolni, azzal nem tudok vitatkozni. Az én véleményem szerint inkább Amerika legyen.

Az arab tavasz után mindenhol lecserélődtek a kormányzati rendszerek. Ez Izrael számára egészen kellemetlen volt, mind Szíriában, mind Egyiptomban. Murszi ezer szállal kötődött a Hamaszhoz, most Sziszivel azért jobb a kapcsolat, mert a határt is ellenőrzik a gázai övezet felé. Mennyivel biztonságosabb most Izrael?

A kérdés az, hogy a fenyegetettség milyen szintjét nézzük. Sokkal nagyobb halálos fenyegetést jelent Izraelre egy reguláris hadsereg, ami a határainál állomásozik. Ha nincsenek ezek a hadseregek, nincs halálos fenyegetés. Viszont ugyanazon hadsereg stabilizálja is azt a területet, amit elfoglalt, ezért ilyenkor kevesebb terrortámadás fordul elő. Tehát az alacsonyabb szintű fenyegetések közül a terror- és gerillatámadások valószínűsége megnőtt, viszont az esély Izrael halálos fenyegetettségére csökkent. Eltűntek az arab reguláris hadseregek. Az egyetlen hadsereg, ami ott van, azzal nagyjából szövetségben, de legalábbis baráti viszonyban vagyunk.

Egyiptomi könnyű páncélos Kairó belvárosában.
Fotó: Jászberényi Sándor

Egy újságíró kérdezte egyszer Sziszitől, hogy milyen kapcsolatban áll Netanjahuval, és azt mondta, hetente beszélnek telefonon. Közös érdek a határok védelmének a fenntartása.

Érdekes dolog a stabilitás a Közel-Keleten.

Ilyen szempontból stabil rendszerek voltak ott, Asszad harminc évet uralkodott, a hasemiták Jordániában hatvanat, Egyiptomban a katonai puccs után sikerült újra stabilizálni a rendszert. A Közel-Kelet nagyon stabil volt eddig. Most egy olyan időszak van, míg újra stabillizálódik egy új homeosztázisba.

Az arab hadseregek hiánya miatt a háborúk veszélye nem fenyeget, most már inkább gerilla merényletekre lehet számítani. Mennyiben változtatja ez meg az IDF struktúráját?

Sokkal rugalmasabbnak kell lennie. A ’60-as években a fő struktúra a nagy páncélos alakulatok, divíziók tucatjai, rengetek harceszköz voltak. Most a háború eszközei sokkal kifinomultabbak, pontosabbaknak kell lenniük, az integrációnak sokkal alacsonyabb szinten kell megtörténnie. Ha nagy számokban, nagy vonalakban, nagy ellenségekben gondolkozunk, akkor az integráció magasan, a divíziók szintjén kell elképzelnünk. Ha az ellenség kicsi, akkor az integráció alacsony szinten történik. Egy harckocsi, néhány gyalogos katona, egy drón, minimális, rugalmas kis csomagok.

Hogyan látod a Közel-Kelet jövőjét? Izraelt hagyományosan egy ultrakonzervatív jobboldali elit irányítja.

Induljunk ki a geográfiából. Ha megnézzük a Közel-kelet földrajzát,

Izrael olyan, mint egy tőr, ami kettévágja az arab világot, keletet és nyugatot.

Van ennek egy érdekes következménye, ez az én geopolitikai teóriám, lehet, hogy tévedek. Bármilyen erő az arab világban, ami főhatalomra törekszik, vagy az arab világot dominálni akarja, annak meg kell küzdenie Izraellel, mert nem fogja tudni egyesíteni keletet és nyugatot, mindegy, hogy melyik irányból jön, egyesítenie kell az arab világ két felét. Amíg nem győzi le Izraelt, addig nem tudja egyesíteni az arab világot. Ilyen szempontból a britek hagytak egy kakukktojást az arabok fészkében. Hogy mi a jövő? Jó kérdés.

Jön egy fitna?

A fitna az mindig ott van, mindig is létezett. De ha túltekintünk a siíta-szunnita fitnán, a szunnán belül a fitna, hogy ki vezesse a szunnát: Egyiptom, Szaúd-Arábia, Törökország? A szunnita világnak is legalább három pólusa van, és azok is versenyben állnak egymással. Izraelnek okosnak kell lennie, hogy stabilizálja ezt a dolgot. Ez olyan, mint a 19. századi Európa térképe. Sok hatalom verseng egymással, különböző koalíciók, ezt kellene ügyesen csinálni.

Ez a Sykes-Pikot egyezmény része tulajdonképpen.

A Sykes-Pikot Izrael megalakításának a következménye, mert az egyezmény a franciák és az angolok között osztotta el a Közel-Keletet. Nem hiszem, hogy akkor ez volt a gondolat, az araboknak nem volt ebben funkciójuk.

Akkor is fölmerült már egy nagy szunnita arab állam lehetősége, a két terület egyesítése. Van még ilyen törekvés az arabokban, hogy egy nagy állam legyenek? A nacionalizmus azért most már náluk is eléggé elterjedt.

Az araboknál elbuktak a nacionalista kísérletek, a Bath, meg a  nasszerizmus sem működött, és inkább vallásos síkon mozog az identitás, nem nacionalista síkon. Az araboknak is el kell dönteniük, hogy mik ők tulajdonképpen, népek, netán pánetnikai csoportok. Ez nem egyértelmű dolog. Az Arábiai Lawrence filmben a címszereplő nagy beszédet tart, miután elfoglalják Akkabát, hogy az összes arabnak egyesülnie kell. Az egyik arab törzsfőnök azt mondja, hogy nem látok itt egy arabot sem, ezek különböző törzsek. Az egyetlen arab ott Lawrence volt.

Mindig is volt a szunnita arabok körében egy nagy közös államra való törekvés, vallási alapon. Ez a khilafa, a kalifátus.

Ez az alap tétele a vallásnak, hogy ez a legkívánatosabb államrend. Az európai embre miért nem érti meg ezeket a dolgokat? Az európai ember nem hisz sem az ideológiában, sem a vallásban és nem tudja elképzelni, hogy vannak még olyan bolondok a világban, akik hisznek Istenben, vagy valamilyen ideológiában. Továbbá nem tudjuk, egy nyugati ember nem tudja megérteni, hogy az iszlám nem olyan mint az anabaptizmus, vagy mint a Jehova tanúi, vagy a zsidók és a reform zsidók. Ez egy olyan vallás, amibe bele van csomagolva egy politikai ideológia, juriszdikció, szokásjog. A szunna, a hadisz, a saría egy komplett civilizációs csomag, amiben benne van ez is, meg az is, nem lehet őket elválasztani. A kereszténységben ez nincs benne.

A kereszténységnek és a zsidóságnak sincs politikai agendája. Az iszlámnak van, és a legbutább muszlim sem fog vitatkozni ennek a hosszú távú céljaival, legfeljebb az eszközökkel.

Több dawa és kevesebb dzsihád – ilyen dolgok előfordulhatnak, de minden politikai iszlamista szervezet a kalifátus létrehozásán dolgozik, csak más eszközökkel. A Muzulmán Testvériség például egy olyan pragmatikus iszlamista erő, ami nem különbözik az összes többitől, csak az eszközeit tekintve sokkal türelmesebb, sokkal pragmatikusabb. A céljaiban nincs semmi különbség. Ha megvalósítanák őket, az egy az egyben az Iszlám Állam agendája is lehetne, de nincs meg a lehetőség és ezért pragmatikusabbak.

Sejk Ahmed Yassin arcképe a Gázai Övezetben.
Fotó: Jászberényi Sándor

Mit mond Sejk Ahmed Jaszin?Azt mondta, hogy van egy cserép, az a daúa és abból nő ki a virág, az a dzsihád. Ezzel nyerte meg, a választásokat a Muzulmán Testvériség Egyiptomban, de a Gázai Övezetben is. Kis mecseteket, kis madraszákat építtetett, mikrohiteleket folyósított. Fenntartott egy szociális hálót. Az egyetlen, aki gondoskodik az emberekről. Ciszjordániában, a palesztin területeken ki gondoskodik a szociális dolgokról? Főleg a Hamász dawa, nem a palesztin korrupt adminisztráció.

Ez termeli ki a szélsőségeseket.

Ez a virág, ami kinő a cserépből.

Hogy látod, Izrael szemszögéből hogyan fog alakulni a Közel-Kelet? Elképzelhető, hogy az az ellenségeskedés, ami Izrael megalakulása óta jellemzi a térséget, szűnni fog? Az iráni fenyegetés miatt például a szaúdiak kiegyezhetnek Izraellel?

Köztünk legyen mondva, lehet, hogy meg fog szűnni és a szaúdiakkal aláírunk egy békeszerződést, de ez nem oldja meg Izrael alapvető problémáit.

Az igazi problémánk a palesztinokkal van.

De ha Szaúd-Arábia aláír egy szerződést, akkor a Hamasznak nem lesz pénze. Az Öböl-menti országok támogatják őket.

Meg kell találni a módszerét annak, hogy kialakítsunk egy modus vivendit a palesztinokkal. Az most lehet két vagy egy állam, lehet konföderáció Jordániával, nem érdekes, hogy micsoda, de win-win kell, hogy legyen, amivel mindkét fél együtt tud élni. Még ha nem is mondd le a hosszú távú álmairól.

A Gázai övezetet a Hamász, a West Bank-et pedig Fatah ellenőrzi. A Hamasz és a Fatah most éppen nem egymást öli. Mi lenne, amit Izrael fel tud ajánlani, kivoul a West Bankről?

Mindenki úgy képzeli el, hogy ha a katonák visszavonulnak a határig, kiürítik a településeket, akkor minden jó lesz. Mi fog történni, ha Izrael egy erővákuumot hagy Ciszjordániában? Tudjuk nagyon pontosan, mi lesz.

Hamasz lovasrendőrség a Gázai Övezetben.
Fotó: Jászberényi Sándor

Káosz.

Ami Szíriában van, az lesz ott is. Nyilvánvaló, hogy nem Svájc lesz belőle. Van egy arab közmondás, ami azt mondja, hogy ahhoz, hogy tapsolj, két kéz kell. Ameddig a másik fél nem fog arra az útra lépni, amire Izrael lépett a ’30-as években, kumulatív országépítés nélkül nem lesz semmi. Izrael azért nem mozdítja el a Hamász kormányzást, mert félő, hogy egy még rosszabb iszlamista szervezet venné át a hatalmat.

Izrael azt mondja, hogy nem nagyon van kivel tárgyalni: a Hamasszal nem lehet, mert benne van az alapító okiratában, hogy Izraelt meg kell semmisíteni.

Mindenkivel kell tárgyalni.

Arafattal lehetett, ő még a szélsőséges iszlamistákat is tudta mérsékelni. Azért a Hamasz léte és hogy a palesztinok egymásnak estek nagyon profitál Izraelnek.

Nem értek veled egyet. Izrael számára az lenne az ideális, ha meg lenne az a diktátor, aki ezt a népet össze tudná fogni és ahelyett, hogy szélkakasként viselkedik, iránytű lenne. Csak ehhez kellene egy erős vezető, aki azt mondja, hogy most gyerekek, ezt csináljuk. Annyira atomizálva van ez a nép, hogy nincs egy vezetőjük sem. Most beszélhetünk Barghoutiról, akit kiengednek a börtönből és ő lesz a megváltó, vagy Dahlan visszajön Katarból, vagy nem is tudom, honnan. Egy ilyen kaliberű ember kellene, aki megfogja, egyesíti ezt a népet és tárgyalóképessé teszi.

Fizikailag nincs tárgyalópartner, nincs ember. Nem az a gond, hogy nem vagyunk hajlandók tárgyalni, beszélünk bárkivel, aki képes ráerőszakolni az akaratát az egész népre. Jelenleg azonban nincs ilyen vezető.

Sajnos az arab világnak két üzemmódja van. Az egyik a diktatúra, a másik pedig az anarchia. Vagy az egyik, vagy a másik van jelen.

Nem nagyon működött a demokrácia-export.

Lehetséges lett volna pedig. Ha Amerika hajlandó lett volna 50 évig bent maradni Irakban, akkor meg lehetett volna valósítani. Németországban a mai napig ott van az amerikai hadsereg, Japánt is a mai napig de facto megszállás alatt tartják. Ha az amerikaiak ’49-ben kivonultak volna Nyugat-Németországból és Japánból, mi történt volna? Lett volna még egy háború. Pont erről van szó.

Mit gondolsz a menekültválságról, mennyire jogos az európai pánik?

Minden ország egy klub, amit az határoz meg, hogy vannak a klubtagok és vannak a nem klubtagok.

Nem hiszem, hogy a liberálisok közül sokan hajlandóak lennének a saját lakásukba, vagy akár a lépcsőházukba befogadni őket.

Ilyen szinten kell ezt nézni. Ami igaz az egyén szintjén, igaz az ország szintjén is. Ameddig nem fáj neked személyesen az a válság, addig minden rendben van. Mondok egy izraeli példát. Tel-Aviv tele van afrikai menekültekkel, és a déli szegény embereknek fáj, hogy ott vannak. Egy parlamenti képviselő felpakolta a dárfúriakat és elvitte őket egy nagyon elit vízi parkba. Megvette nekik a jegyet, de nem akarták őket beengedni. Miért nem, mi a probléma? Pedig egy nagyon progresszív, baloldali negyedbe vitte őket. Könnyű másnak a fülét verni a csalán közé.

Izraelben sok az olyan menekült, aki azt állítja, hogy zsidó. Ez mennyiben igaz? Hogyan néz ki most a zsidóság a világban? Franciaországból tömegesen vándorolnak, Izraelnek így lett nagy lakossága, hogy a világ minden részéről érkeztek emberek. Mennyire gyors ez a folyamat és mennyire ellenőrizhető? Ha most érkezik egy fekete férfi, és azt állítja, hogy zsidó, hogyan lehet azt ellenőrizni?

Normális körülmények között, még mielőtt Izraelbe ér, leellenőrzik. Amint megérkeznek, a feleségükkel, gyerekeikkel együtt megkapják az állampolgárságot, de ezt a folyamatot el kell kezdeni, mielőtt megérkeznek. Ha valaki csak úgy beállít Izraelbe, hogy kérem, én ez és az vagyok, akkor azt mondják neki, hogy oké, egyelőre a státuszod a bevizsgálás alatt, egészen a bizonyításig. Ki is toloncolhatják, ha valaki csak úgy beállít. Azt hiszem, hogy semmi keresnivalója sincs másnak az országban, mindenki üljön otthon a saját országában.

A globalizációt kicsit félreértették az emberek, a szabad áramlás egy jó szlogen, jól néz ki egy matricán az autó ütközőjén, de át kell gondolni ezeknek a vetületeit. Ha berendelünk 10 millió afgánt Magyarországra, hogy fog kinézni?

Izraelnek is van problémája a menekültekkel, mi volt a válasz?

Építettünk egy jó kerítést.

Működik?

Tökéletesen. Volt egy komoly probléma. Felhúzták a kerítést a nyugati határon, most építik a keleti kerítést is Jordánia felé, és én nagyon jól érzem magam, ez pont olyan, mint az elválasztófal Ciszjordánia és Izrael között, ahol megszűntek az öngyilkos merényletek.

Működik, amit Trump is mondott, hogy Mexikó felől falat építenének?

Egy nagyon jó gondolat. Good fences – good neighbours.

A West Banken felhúzott fal megállítja az öngyilkos merénylőket?

Megállította.

Ez statisztikai tény?

Az. Nem olyasmi, amit én találtam ki, akkor még ott voltam rendőrtiszt, láttam is. Képzeld el, hogy úgy kellett volna védeni az egri várat a török ellen, hogy csak egy krétavonal a földön. Lehetséges lett volna? Ez ilyen egyszerű.

Magyarországon felhúztuk a fémkerítést, de igazából nagy tömegeket ez nem fog megállítani.

A kerítés az csak segédeszköz, kell férfi is a falakra, ahogy Dobó mondta volna.

Tehát kell egy politikai akarat, és ha szükséges, erővel kell védeni a falakat. Mi az alternatívája ennek? Képzeld el, hogy amit most látsz magad körül, az nincs. Hebronban, ami most egy nagyon vallásos muszlim hely, este 8 után nincs nyitva egy kávéház sem. Nem iszunk sehol kávét, nincsenek kint a nők. Tehát ha ez az életforma nektek valamennyire értékes, azt meg kell védeni, ha nem, akkor hagyjuk a fenébe, nem számít. Ha fontos neked, hogy megtartsd ezt az életformát, meg a disznóvágást, kell valamit tenni ezért.

Tökéletesen beszélsz magyarul, mikor mentél ki Erdélyből Izraelbe?

30 évvel ezelőtt. ’87-ben.

Az egész család?

A családommal, szüleimmel, testvéremmel.

Hogyan maradt meg ilyen jól a magyarod?

Otthon magyarul beszélünk.

Erdélyben hová valósi vagy?

Aradi.

Hogyan jött ez a családnak, hogy kivándoroltok? A Caucescu-rezsim miatt?

A család nagy része mér ott volt a 40-es évek előtt.

Vallásos zsidók vagytok?

Nem, egyáltalán nem tartottuk a vallást. A család már ott volt, a szüleim ’85-ben voltak látogatóban az unokatestvérem esküvőjén, és elkezdtek gondolkodni.

Azért ott sokkal szebb világ volt akkor.

Kemény idők voltak azok.

Hogyan jutottatok ki?

Nagyon egyszerűen. Eladták a zsidókat pénzért. Pontosan tudtam, mennyit érek, meg volt határozva, hogy 2570 dollárt fizetettek értem, hogy kiengedjenek Romániából. Fölmérték, mi a reálértékem. 2570 dollárt fizettek ki Caucescunak. Volt egy kvóta, volt egy költségvetése a Joint-nak, hogy mennyit fizessen a románoknak.

Voltál az összes háborúban?

Voltam a libanoni háborúban, voltam mindenütt. A libanoni hadjárat során meg is sebesültem. Egy lövedék gellert kapott a tankon és az oldalamba fúródott.

Most tartalékos vagy?

Igen. Eltűnteket keresek, ez a feladatom.

Továbbra is elrabolnak izraeli katonákat?

Ez egy stratégiai fegyver, nem fog kimenni a divatból.

Nagyon fiatalon mennek a gyerekek katonának, 17 évesen. Viszi haza a fegyverét, ott van rajta az egyenruha, kiemelt célpontnak számít.

Abszolút. Nagy merényletnek számít, ha el tudnak rabolni egy katonát. Ezzel okozzák a maximális fájdalmat. Az aszimmetrikus hadviselés célja a fájdalomokozás. Tulajdonképpen minden háborúnak az a célja, hogy olyan helyzetbe hozza a másikat, amit nem bír elviselni és akkor inkább békét köt A háború két fájó ideg versenye: kinek fáj jobban.

Fel lehet készíteni erre a 17-18 éves gyerekeket?

Egyrészt fel lehet rá készíteni, másrészt a rendszer maga garantálja, hoyg ne történjen meg. Van egy nagyon komoly elrettentés ebben azért, nem olyan könnyű elrabolni egy katonát. Kell hozzá gondoskodni a helyről, ahonnan elrabolod, biztosítani kell az útvonalat, az autót, egy házat, ahová elhelyezed, és gondoskodni kell róla, hogy utána mi lesz. Ha operatívan kezdesz gondolkozni, akkor ez nagyon bonyolult. Nagyon komoly szervezés kell ehhez, nem egyszerű megcsinálni.

Nem az van, hogy elrabolom az első katonalányt, és aztán lesz, ami lesz.

Gilad Shalit elrablását meg is szervezték.

Volt egy páncélos alakulat, akik az éjszakai parkolójukban pihentek és egy alagútból előjöttek a rablók, megöltek két katonát és elvitték Shalitot. Ilyesmit nem lehet csinálni mellényzsebből, hónapokig készültek erre az akcióra.

Hogyan néz ki a keresésetek?

Egyetlenegy forrónyomos keresésünk volt, de általában ezek nem azok. Az eltűntek után már megvoltak egy-két héttel ezelőtt az elsődleges nyomozások, a katonai rendőrség is keresi őket, mi is párhuzamosan nyomozunk. Először is van a terep, kielemezzük, mik a haladási irányok, vannak haladási diagramok, mely utakon lehet gyorsabban közlekedni. Azon a terepen kerestetjük gyalogosokkal vagy drónokkal, közben meginterjúvoljuk az embereket, akik találkozhattak az eltűnttel, tanúvallomásokat veszünk fel. Megnézzük az elektronikus nyomokat: manapság már mindenütt kamerák vannak. Vagy megnézzük, milyen kártyákat használ, mik a fizetési útvonalak.

Egy csomó nyomot hagy az ember maga után, ezeket szedjük össze.

Ha már túl van a határon és a hadsereg nem harcol ott, akkor a harcoló csapat mögött vagyok. Háborús helyzetben is eltűnhetnek katonák, például Libanonban, akkor is keressük őket. A legtöbb ilyen eltűnt adminisztratív eset, mondjuk kórházban fekszik névtelenül, de ezeket is tisztázni kell. A legmegdöbbentőbb, hogy vannak olyan ’48-as esetek, hogy Magyarországról elindult egy zsidó Izraelbe, úgy hívták, hogy Gingi/Dzindzsi, a vörös hajú. Romániában felszállt a hajóra, miután leszállt, egyből kivitték a frontra és elesett. Mikor keresték, hogy kicsoda, mindenki úgy hívta, hogy Gingi/Dzindzsi, de nem volt meg a holtteste. Ha találunk egy csontot és megvizsgálják, akkor megkeressük a családot és közöljük velük, hogy eltemettük, ami maradt belőle és akkor lezáródott a kör. Van több tucat eset még a ’48-as háborúból, akiket még a mai napig keresünk.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2017. szeptember 6.
Patyi András rektor (középen b) és Trócsányi László igazságügyi miniszter (középen j) érkezik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitó ünnepségére az egyetem új oktatási épületében 2017. szeptember 6-án.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.