Egy perces csönddel elkezdődött a temetés. Megszólalt a lélekharang, amely után Göncz Árpád beszéde hangzott el, amelyet megválasztásakor mondott el.
Bálint András színész felkonferálta Koncz Zsuszát és Bródy Jánost. A Ha én rózsa volna című számot – az államfő kedvenc dalát Koncz Zsuzsa énekli, míg Bródy egy szál gitárral kíséri.
Mécs Imre beszédében a személyes baráti szavak után elmondta, hogy a szeretetet hirdette Göncz Árpád, mint ama názáreti, de tudott határozott is lenni.
Kattintson és galéria nyílik:
Mécs a paktumot is megemlítette, mint Antall József döntését, amellyel meg lehetett indítani a rendszerváltást. Minden idők legjobb köztársasági elnökeként nevezte meg Göncz Árpádot, aki tudott gyűlölni is a gyűlölettel szemben.
Azt kérjük, hogy a lelked maradjon itt közöttünk, váljon uralkodóként, mert nagy szükségünk van rád
– mondta.
Mécs Imre beszédében kifejtette, hogy nem említette Göncz Árpádot, mint „homo politicust”. Akik erre kíváncsiak, délután öt órakor erről hallhatnak a Kossuth téren.
Mécs Imre, a volt államfő egykori rabtársa szerint Göncz Árpád megmentette a magyar társadalmat, a magyar jogállamot azoktól a hibáktól, amelyeket a rendszerváltáskor nem tudtak elkerülni.
Megemlékezésében Mécs Imre úgy írta le a volt államfőt, mint aki “ember volt, az embereknek az embere”, a szegény embereknek, az elnyomottaknak, a jogtalanoknak a szócsöve.
Azt kérte a temetőben, hogy mindenki fogja meg egymás kezét, és hunyják be a szemüket, és egy percig gondoljanak Göncz Árpádra.
Isten áldjon meg Göncz Árpád, Árpika, nagyon szerettünk
– fejezte be beszédét.
Benedek Márton, Göncz Kinga fia, Göncz Árpád unokája is beszédet mondott, amelyben személyes történeteket mesélt nagyapjáról, aki munkás, rab és királyi családok vendége is volt.
Várszegi Asztrik, a pannonhalmi főapát római katolikus szertartás keretében vett búcsút, hogy ígéretét teljesítse, amit egyszer még a köztársasági elnöknek tett.
A főapát a teremtő Istennek megköszönve Göncz Árpád életét, felidézte megismerkedésüket, és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, az emberek, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és “mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát”.
A főapát Göncz Árpádot mint hívő embert zelótának (a szentíráshoz buzgón ragaszkodónak) mondta, aki jellemzése szerint
Isten igéjét radikálisan értelmező és követelő keresztény volt.
Miután a sírgödörhöz vitték Göncz Árpád koporsóját, leengedték, és Bach Máté passiója kísérete mellett betemették a sírt. Az egyetlen koszorút Göncz Árpád gyermekei helyezték el az egyszerű fekete fejfánál, amelyen az államfő aláírása szerepel. A Himnusszal befejeződött a szertartás, amely után a diplomaták, a köztársasági elnök és a volt köztársasági elnökök helyezték el virágjukat.
Göncz Árpádot végakaratának megfelelően egykori rabtársai, Bibó István, Vásárhelyi Miklós és Litván György mellé temették az Óbudai temető 16-os parcellájába.
A temetésen jelen volt többek közt Áder János, köztársasági elnök, Orbán Viktor, miniszterelnök, Heinz Fischer osztrák elnök, Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, Tarlós István főpolgármester, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Polt Péter legfőbb ügyész és Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke.
A volt államfő, író, műfordító, politikus életének 94. évében, október 6-án hunyt el.
Mindenki „Árpi bácsija” 1922. február 10-én született Budapesten. A Werbőczy Gimnáziumban érettségizett, és 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Politikai pályáját a Kisgazdapártban kezdte: az ifjúsági szervezet elnöke, a Nemzedékek című lap főszerkesztője, majd a párt feloszlatásáig parlamenti főtitkára volt. Az ’56-os forradalom idején Göncz Árpád a Magyar Parasztszövetség tagja lett, novembertől részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomban. Egy év múlva letartóztatták, 1958 augusztusában a Bibó-per egyik vádlottjaként előbb halálra, majd életfogytig tartó börtönre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult.
1965-től szabadfoglalkozású íróként, műfordítóként dolgozott. Ő fejezte be Tolkien regényének, a Gyűrűk urának a fordítását, az ő közreműködésével jelent meg magyarul például Arthur C. Clarke Űrodüsszeia, Colleen McCullough Tövismadarak című kötete. Göncz Árpád 1988-ban tért vissza a politikai életbe: alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, az SZDSZ-nek előbb ügyvivője, majd országos tanácsának tagja lett. Rövid ideig a Magyar Írószövetség elnöki tisztét is betöltötte. 1990. augusztus 3-tól 2000. augusztus 3-ig a Magyar Köztársaság államfője. E poszton mindvégig a politikusi népszerűségi listák élén állt. Mandátuma lejárta után Göncz Árpád visszavonult a politikától.
Gyermekei a volt államfő munkásságának tanulmányozására, az 1956-os forradalom emlékének, valamint a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolására alapítványt hoztak létre. Göncz Árpád egy videoüzenetben köszönte meg a 90. születésnapján kapott jókívánságokat. „Nagyon meg vagyok lepve, eszembe nem jutott, hogy érdekes vagyok még” – mondta akkor, miután szerenáddal köszöntötték
