Hegedűs Zoltán két évtizeden át töltött be vezető pozíciót különböző olajipari multinacionális cégek magyar és kelet-európai leányvállalatainál. Véleménye szerint a magyar vállalkozók konzervatívak, nem nyitottak az új tanok iránt. Április 22-én induló szemináriumsorozata kapcsán beszélgettünk vele.
Lassan közhely, hogy kétpólusú a magyar gazdaság, de vajon mi az oka, hogy nincs átjárás sikeres multik, és a küszködő KKV-szektor között?
A multik ma már mindenhol jelen vannak, még ha egészen jelentéktelennek tűnő szolgáltatások piacát vizsgáljuk is, könnyen bukkanhatunk egy globális szereplőre. Hiba lenne viszont azt állítani, hogy túl dominánsak. Egyszerűen csak azonnali viszolygás és irigység fog el mindenkit, ha multit lát. Miközben meg keressük a kegyeiket, beszállítóként, vagy franchise-partnerként, de tanulni nem akar senki tőlük.
Talán megalapozatlanok a félelmek?
A szerkezeti arány a rossz, nálunk a GDP 50 százalékát, és az export 82 százalékát adják multik, és a sikerességüket irigyeljük. A szomszédos országokban jobb a helyzet. Azonban magunknak is köszönhetjük, ha nem tudjuk velük felvenni a versenyt. A magyar vállalkozók konzervatívak, nem nyitottak az új tanok iránt. Műszaki, vagy pénzügyi ismeretek terén elismerik a képzés szükségét, de hiúságuk megakadályozza őket abban, hogy felismerjék a vezetői készségeikben mutatkozó hiányosságokat.
Hegedűs: Tanulni kell a multiktól. Fotó: Üzlet és Siker
A magyar cégvezetők nem fordítanak figyelmet a dokumentációra, a szabályzatok elkészítésére és betartására, etikai normákra, ennek következtében nem is találnak bizalmasokra, a munka delegálása és egy összetettebb struktúra irányítása meghaladja képességeiket. Pedig a „multi” jelzővel illetett nemzetközi részvénytársaságok sikeressége néhány alapvető képességükben megfogható, és ezek a képességek elsajátíthatóak
Mik lennének ezek a képességek?
Egy multi a napi üzleti ügyeit más perspektívából kezeli: van megfogalmazott víziója, küldetése, konkrét célkitűzései, tervei. Ezzel szemben a magyar vállalkozó egész nap csak tüzet olt, fut a pénze után. Az időbeosztás, az elvégzett feladatok értékelése, a munkaerő tudatos irányítása és motivációja terén óriási előnyük van a multiknak.
De úgy hírlik, hogy eközben kihasználják a munkavállalókat, és a biztonságért cserébe erőn felüli hozzájárulást várnak el.
A hiedelemmel ellentétben a multik messze jobb foglalkoztatók, mint a kkv-k, és nem csupán az anyagi biztonság miatt, hanem a karrierlehetőségek, a megszerezhető tudás, a munka tervezhetősége, az objektív teljesítményértékelések miatt is. A multikról alkotott képünket ugyanakkor a Magyarországon működő multik határozzák meg, ezek a multik viszont a helyi vezetőik révén sok tekintetben már deformálódtak a globális szereplőkhöz képest.
A nehéz gazdasági környezet, a vállalkozásokat sújtó adóterhek mellett azonban azt látjuk, hogy a multik működését adókedvezmények, diszkrét bánásmód kíséri. Ez azért joggal szúrhatja a kkv-k szemét.
A gazdaságpolitikai kérdésekkel a hazai vállalkozói szektor messze többet foglalkozik, mint kellene, egyfajta állandó önigazolásként használja fel saját keserű sorsa megindokolására. Noha a multik adott esetekben élveznek bizonyos kedvezményeket, nem vezethető vissza sikerességük csupán erre, ráadásul egyéb nehézségek leküzdésére sokat kell áldozniuk: az előítéletek leépítése céljából adakozóbbak, a nekik helyt adó önkormányzatok infrastrukturális vállalásokat sajtolnak ki belőlük.
Azért a tőketartalékokban megkérdőjelezhetetlen a multik előnye. Ezzel a biztonságos háttérrel könnyen kockáztatnak, és rugalmasan tudnak reagálni a kihívásokra is. Hogy lehet ezzel felvenni a versenyt?
A multik tőkeellátottsága valóban nagy előny, allokációs rugalmasságuk, és a tranzitárak alkalmazása révén financiális hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen. De ez nem minden, a pénznél sokkal fontosabb a konkurenciaharcok során alkalmazott stratégia, a megújulási képesség, a rugalmasság, és a rendszerezett, elméleti és gyakorlati tudás. Szinte hihetetlen, hogy a nagy vállalatméret ellenére is a legtöbb multi gyorsabb az alkalmazkodási képességeiben, mint a magyar kisvállalatok.
De ha nem csak a pénz, akkor mi biztosítja ezt a gyors reagálási képességet?
A tudatos és józan piacelemzés felvértezi őket információval, amelynek birtokában könnyű döntés, ha kihívás éri a vállalat működését. Emellett kulcsfontosságú a cégforma is: a multik döntően részvénytársaságok, a részvényeseknek felelnek, ennél objektívabb értékmérő és ennél hatékonyabb ösztönző nincs! Az, aki egyszerre tulajdonos és vezető, és szentimentális módon ragaszkodik a vállalkozása indulásakor kialakult hagyományokhoz, az nem tudja átlépni korlátait.
