Kutatóként miért jó a fiatalsággal foglalkozni?
Az ifjúság egyike a társadalmi változásokra legérzékenyebb csoportnak. Ők azok, akik leghamarabb reagálnak a problémákra. Az sem véletlen, hogy ha nagy tömegmegmozdulások, társadalmi kezdeményezések zajlanak, akkor azoknak általában az ifjúság áll az élén. Mint ahogy az új technológiai eszközöket is ők használják először.
Igaz a vélekedés, hogy néhány év alatt öreges, ciki dologgá vált a Facebook a fiatalok körében?
A kutatás ezt nem igazolta vissza. Azt látjuk, hogy fiataloknál a Facebook „mindent visz”, továbbra is ez a vezető oldal. Bár jóval több közösségi oldalt használnak, mint az idősebbek, a legtöbben közülük mégiscsak facebookoznak. Újdonság, hogy az utóbbi négy év alatt az otthoni internet levált a számítógépről, és áttevődött jórészt az okostelefonra. Ez a trend nemcsak a fiatalokra, hanem az idősebb korosztályra is jellemző, de a fiatalokra sokkal jobban. A fiatalok 85 százalékának van okostelefonja, az idősebbeknél ez az arány csak 50-60 százalék.
Rákérdeztek a 15-29 évesek pártpreferenciájára is. Ennek alapján kijelenthető-e, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt a Jobbik?
A pártpreferenciára vonatkozó kérdésekbe most nem szeretnék belemenni, mert a kiértékelés még nem zárult le. Az erről szóló adatokat később hozzuk nyilvánosságra. A nyers, előzetes adatokból az látszik, hogy a 2012-től uralkodó vélekedés, miszerint a mai fiatalok többsége Jobbik-szimpatizáns lenne, nem igazolható. Más kérdés, hogy az ideológiai karaktert tekintve jelen van-e a radikalizmus. Az elmúlt évek kutatásai azt mutatták, hogy a fiataloknál megfigyelhető egyfajta eltolódás a középtől a radikalizmus irányába.
Ha eltekintünk a pártoktól, milyen újdonságok derültek ki az adatokból?
Évek óta alapmintázat, hogy a fiatalok inkább liberálisak, jobboldaliak, mérsékeltek. Újdonság, hogy a fiatalok demokráciába és az Európai Unióba vetett bizalma négy év alatt rendkívül megerősödött. 2012-ben a megkérdezettek csak 40 százaléka mondta, hogy a demokrácia a lehető legjobb rendszer, 2016-ban már 55 százalékuk. Az EU megítélése szintén nagyot javult a négy évvel ezelőttihez képest a fiatalok körében. Akárcsak a közintézményekbe, például a bíróságokba vetett bizalom.
Mondhatjuk, hogy a demokrácia egyre menőbb a fiatalok körében?
Kétségtelenül mondhatjuk. A demokráciapártiak képezik a 15-29 éveseken belül a legnagyobb csoportot, ami 2016-ban a korábbi évekhez képest 15 százalékponttal magasabb. A növekmény elsősorban a bizonytalanok arányának csökkenéséből, illetve a szkeptikusok táborának mérséklődéséből fakad. A teljes kép érdekében érdemes megjegyeznünk, hogy a diktatúrát elfogadható politikai berendezkedésnek tekintők aránya is növekedett 2012-hez képest (2016-ban 8 százalék), ugyanakkor jóval elmarad a 2008-as adattól (14 százalék).
Milyen társadalmi változások hatására erősödött a demokrácia megítélése?
Értem a kérdést, de kutatóként ne várjon tőlem értékítéletet. A politikai térben két olvasat látszik kialakulni. A kormánypártiak nyilván úgy értelmezik az új fejleményt, hogy Magyarországon a demokrácia is erősödik, ezért a fiatalok is egyre elkötelezettebbek a demokrácia iránt. Míg a kormánykritikus hangok szerint ez éppen fordítva van. Szerintük a kormány leépíti a demokráciát, ami a fiataloknak nem tetszik, és ezért erősödik a szimpátiájuk a demokrácia és az EU iránt. Én ebben nem szeretnék véleményt alkotni, mert ez politikai állásfoglalásnak minősülne.
Balog Zoltán emberminiszter azt emelte ki a kutatásból, hogy egyre több fiatal tartja Magyarországot a legjobb helynek, ahol élni szeretne.
Érzékelünk egyfajta általános elégedettségnövekedést. A fiatalok nemcsak a saját, de az ország jövőbeli kilátásait is pozitívabban látják, mint négy éve. Ez a múltra is vonatkozik, hiszen az elmúlt tíz évet is sokkal pozitívabbnak látják, mint 2012-ben. Az elégedettség kiterjed a testképre is, az ifjúság a kutatásunk kezdete óta folyamatosan szebbnek látja magát.
Ennek mi lehet az oka?
A 2008 és 2012 közötti pozitív változást azzal magyaráztuk, hogy az alapvető elégedetlenség a külső körülményekkel erősíti a befelé figyelést és a magukkal, illetve a közvetlen kapcsolataikkal való elégedettséget is növeli. 2016-os adatokon meg azt látjuk, hogy minden területen növekedett az elégedettség. Az adatok első olvasata alapján akár vizsgálható hipotézis is lehet, hogy a népszerű szelfinemzedék meghatározás igaz-e a magyarországi fiatalokra.
A magyar fiatalok önképe mennyire tér el európai társaiktól? Igaz-e, hogy ők is tiltakoznak, ha az idősebbek nárcisztikusnak, önérdekűnek, lustának, közéletileg passzívnak bélyegezik őket?
Ezt nem vizsgálta a kutatás. Bár nemzetközi összehasonlító felmérést nem végeztünk, idén először a határon túli fiatalokat is bevontunk az ifjúságkutatásba.
Milyen eredmények születtek?
Ezt még nem tudjuk, mert a határon túli kutatás első eredményeinek kiértékelése nem zárult le. A mostani gyorsjelentés fókuszában a magyarországi felmérés áll.
A négy évvel ezelőtti vizsgálatban tűnik fel először az új csendes generáció kifejezés, amely öntől származik. Ez mit jelent, és mennyire igaz a mostani korosztályra?
Négy évvel ezelőtt a korábbiakhoz képest jóval magasabb bizonytalanság jelent meg a fiatalok körében, ami mára mérséklődni látszik. Ezt jól jelzi, hogy a „nem tudja, nem válaszol” kategóriákat választók aránya csökkent. Az adatok azt mutatták, hogy a fiatalok passzívak, nem szavaznak, nem érdekli őket a politika, ugyanakkor konformistábbak is. Meggyőződésük, hogy a szüleik életeszménye helyes, alapvetően egyetértenek az értékválasztásaikkal. A közvetlen családi, baráti kapcsolataikat értékelik, azokkal és saját magukkal is elégedettek, a külső körülményeket ugyanakkor határozott kritikával illetik. Ezek igazak most is, azzal a jelentős különbséggel, hogy valamennyi elégedettségmutatóban javulás figyelhető meg. Partner és baráti körre vonatkozó kérdésekben kis javulás, külső körülményekre, anyagi helyzetre nézve jelentős javulás látszik.
A politikusok megítélése is javult?
Azt szoktam mondani, hogy javult, de katasztrofális. Az ifjúság a politikusok és a bankárok iránt hagyományosan nagyon kritikus. Ebben megegyeznek az egész társadalom megítélésével. Ezek a foglalkozások rendszerint az elismerésre vonatkozó listák végén vannak. Érdemes kiemelni, hogy a politikus, mint általános kategória az elutasított, ennél jobb a megítélése például az Országgyűlésnek és még jobb általában a polgármestereknek.
A kivándorlási hajlandóság hogyan változott 2008 óta?
Helyezzük tágabb időkeretbe: az ezredforduló óta hullámzóan ugyan, de növekedett a migrációs potenciál a magyarországi fiatalok körében. Legalábbis, ami a munkacélú migrációs hajlandóságot illeti, mert a tanulási céllal külföldre vágyók aránya csökkent. A 2016-os adatok a feldolgozás jelenlegi állapotában nem mutatnak különbséget a négy évvel korábbi állapothoz képest. Ugyanúgy a fiatalok harmada gondolkodik hosszabb-rövidebb külföldi tartózkodásban. Elsősorban a pénzkereset és a tapasztalatszerzés ösztönzi őket, ami szintén nem változott 2012-hez képest.
Az igaz, hogy a fiatalok kevesebben tanulnak, mint négy éve?
Igen. 2012-ben a fiatalok 43 százaléka, 2016-ban csak 40 százaléka tanult valamilyen szervezett, iskolarendszerű képzésben. Ebben azok is benne vannak, akik dolgoznak is tanulás mellett, kizárólag tanulással a 15-29 évesek kicsit több mint egyharmada foglalkozik. Az ifjúság tevékenységszerkezetében a munkapiacon aktívak arányának nagyfokú növekedése az igazán szembetűnő, azt lehet mondani, hogy az ifjúság több mint fele dolgozik.
A válaszolók között évek óta 15 százalék a budapestiek aránya, és magas a városi fiataloké is. Mondhatjuk-e, hogy az eredmények inkább a városlakó fiatalok véleményét tükrözik?
A kutatás országosan reprezentatív, tehát annak arányában szerepelnek a budapestiek, amilyen arányban a teljes népességen belül szerepelnek. A válaszolók között valóban sokan vannak a városban, kisvárosban élők. Ebben az értelemben a városok gazdasági fejlettségének lenyomatát is láthatjuk az életmódban, fogyasztási szokásokban, gondolkodásban.
Azt mondta, a fiatalok egyre nagyobb arányban kapcsolódnak be a digitális világba. Mit lehet mondani a digitálisan leszakadó rétegekről?
Sajnos van egy csoport, amely teljesen kimarad a digitális világból. 2012-ben ez körülbelül 300 ezer fiatalt jelentett, 2016-ban ez a szám biztosan kisebb, de jól látszik, hogy a digitális megosztottság ráépül más gazdasági, kulturális megosztottságokra. Így a kimaradók inkább jelen vannak például az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon. Nekik esélyük sincs, hogy bekapcsolódjanak az információs társadalomba, mert fizikailag sem férnek hozzá az eszközökhöz, nincs otthon számítógépük, internetkapcsolatuk vagy okostelefonjuk. Azt is kiemelném még, hogy az öregedő társadalom jeleként egyre csökken a 15-29 éves fiatalok aránya Magyarországon. 2000-ben még 2,2 millióan voltak, 2016-ban már csak 1,7 millióan. Ezért egyre értékesebbek, egyre fontosabb, hogy megismerjük őket.
