Bod Péter Ákos, Balázs Péter, Göncz Kinga, Prőhle Gergely. Ők voltak a meghívottak a Millennium Intézet Európa Expressz: Következő megálló? című konferenciájának politikai szekciójában.
A kormány a múltba fordítja a társadalmat
Balázs Péter volt külügyminiszer azt mondta, az uniós csatlakozásunk óta kitágult a magyarok számára a világ, csak ezzel sokan nem tudtak mit kezdeni. A kulturális sokszínűség, a szabadság láttán egyesek elkezdtek szédülni, és a csatlakozás utáni időket úgy élték meg, mint rendetlenséget, teljes káoszt. Márpedig, ha helyzet van, akkor az emberek szívesen menekülnek a múltba, mondta. Szerinte az Orbán-kormány ezt táplálja, erre játszik rá.
A kormány a múltba fordul, a soha nem volt, dicsőséges nemzet képéhez, amelyhez vissza lehet utaztatni a népet, ez pedig egy hamis dolog.
Szerinte három nagy probléma előtt áll Európa:
- a menekültválság,
- az amerikai-uniós szabadkereskedelmi tárgyalás és
- a Brexit.
Mindegyik más megoldást igényel, de Magyarországon még a problémák is eltorzulnak, nemhogy a megoldási javaslatok. Nem kapunk érdemi tájékoztatást ezekről a kérdésekről, ami a folyamatos kampányidőszak miatt van, amelyek álproblémákat tálalnak, ám ezzel a társadalom állóképessége is csökken. Ha pedig beüt az igazi krach, akkor ez oda vezet, hogy nem tudunk majd védekezni, mondta.
Nem tudni, ki a barát
Szerinte az Orbán-kormány külpolitikája katasztrofális, már nem tudni, ki a barát, kik a szövetségeseink. Pedig fel lehetett volna építeni egy koncentrikus körökön alapuló, következetes külpolitikát. Mivel Orbán kirúgta a professzionális diplomatákat a külügyből, már csak dilettáns bábok követik az akaratát, összességében bizonytalan és kalandor utat járunk külpolitikailag.
Göncz Kinga volt külügyminiszter arról beszélt, hogy akarunk-e egyáltalán olyan uniót, amiben helyünk van, a kormány uniós politikáját nézve egyáltalán nem. Szerinte kétsebességes Európa jöhet, amiből Magyarország saját kérésére kimarad.
A változást a több integrációban, több demokratizmusban látja. Ahogy fogalmazott, Európának nincs képviselete az Európai Unióban.
Magyarországról szólva elmondta: a társadalom 2010 után távolabb került Európától, ami a kormány bűne.
Szerinte a posztszovjet gondolkodás üli torát, amely
- természetesnek gondolja a korrupciót,
- az államtól várja a segítséget és
- ellenségként tekint a civil társadalomra.
Göncz Kinga szerint nemcsak a kormány, hanem az ország egésze is alacsony kulturális szinten áll, képtelenek vagyunk integrálódni, együttműködni.
El fogunk oda jutni, hogy Európa fog belőlünk kilépni, és nem mi Európából.
Prőhle Gergely volt kulturális államtitkár, korábbi berlini nagykövet úgy kezdte, hogy kiosztotta a szervezőket és az előadókat. Nem értette, hogy őt miért hívták meg a beszélgetésre, hiszen a Petőfi Irodalmi Múzeum leendő igazgatójaként már nem foglalkozik európai politikákkal. Szerinte a jelenlévők sem aktív politikusok, így maximum csak fecseghetnek a témáról, amire nincs rálátásuk.
Illetve amikor kormánytagok voltak, akkor a profi politikusok tűzték őket maguk mellé a kalapjukra, hogy velük legitimálják a mondanivalójukat. Ennek a funkciónak akkor kiválóan meg is feleltek, mert intellektuális okoskodásokkal látták el a közbeszédet, a cselekvést meg a politikusokra hagyták. De ennek már vége van, politikus az, aki egzisztenciálisan érdekelt a politikacsinálásban, aki ebből él.
Európa = jogrend és fecsegés
A PIM leendő igazgatója úgy vélte, az Európai Unió egy szilárd jogrend és a politikai fecsegés keveréke. A kormány sokkal keményebbeket mond, mint amennyit végül tesz az unióval szemben. Sőt, szerinte a magyar kormány minden fontosabb uniós javaslatot megszavaz,
Minden, ami ezen a jogrenden felül van, az politikai fecsegés. Orbán bírálóit is így kell tekinteni, a kritikusok pártkatonák, akik politikailag támadják a magyar miniszterelnököt.
Szerinte a népakarat szemben áll az intellektuális politikával az EU-ban, ráadásul a brüsszeli politikusok csak szavakban intellektuálisak, a valóságban ugyanúgy viszolyognak például a menekültektől. Nem lehet ignorálni a népet, szögezte le, már csak azért sem, mert a politikai haszon így sokkal nagyobb lehet, és rossz politikus, aki ezt nem veszi figyelembe.
Ne személyeskedjünk
Balázs Péter nem hagyhatta szó nélkül Prőhle szavait, azt mondta, soha nem volt bokréta a kormány kalapján, és Prőhle csak ne személyeskedjen, ne mondja meg neki, hogy ő kicsoda. Balázs úgy tekint magára, mint szakpolitikusra, és éppen az a baj, hogy a kormány ma már nem alkalmaz szakpolitikusokat, inkább bábokat.
Amikor a kormányban szerepet vállalt, akkor egy feladatot kapott, ezért is vállalta el a munkát. A mostani kormány viszont még a parlamentből is kiviszi a politikát, megszünteti a szakpolitikát, lezülleszti a demokratikus színvonalat. A politika ugyanis mindig értékválasztás, a kormánynak viszont láthatóan nincs értékszemlélete, csak választást akar nyerni. Ez egy leszállított moralitásszint, miközben azt hazudják, hogy minden, amit tesznek, jogszerű.
Göncz Kinga ehhez csatlakozva elmondta,
Úgy vélte, cinikusan megyünk szembe mindazzal, amit Európa jelent, a demokráciával, az együttműködéssel.
Prőhle viszontválaszában elmondta, hogy nem akart személyeskedni vagy bárkit is megbántani, ő csak arról beszélt, hogy az előző kormányok hogyan használtak szakértőket, akiket beemeltek a kormányba, de ezen túllépett az élet.
Hallgatói kérdések
Az esemény egyik legizgalmasabb része a három hallgatói kérdés volt a beszélgetés után. Egy kisnyugdíjasként bemutatkozó férfi azt mondta Prőhle Gergelynek, hogy a hallatán szeretett volna dalra fakadni, és elénekelni, hogy “a párttal, a néppel egy az utunk”, illetve azt kérdezte tőle, hogy irodalmárként mi a véleménye – ha már bokréta a kormány kalapján – Bayer Zsolt kitüntetéséről.
Egy hölgy azt kérdezte, hogy nem érti, miért közpénzből kampányol a kormány a kvótanépszavazáson. Egy fiatal férfi pedig arra volt kíváncsi, hogy a kormány miért írja felül folyamatosan a rövid távú rezsimérdekeivel a nemzet hosszú távú érdekeit, illetve ha most szeretnénk belépni az EU-ba, felvennének-e minket, pusztán a politikai teljesítményünket nézve (a gazdaságot nem számolva).
Pröhle válaszában azt mondta, az EU-ban mindenhol a pártok irányítják a politikát, nincs abban semmi meglepő, hogy az adófizetők pénzéből teszik mindezt, hiszen felhatalmazást kaptak rá. A rövid táv-hosszú távra azt válaszolta, a rövid távú siker nagyon is fontos egy politikusnak, ellenkező esetben nem választják meg, és nem tudja véghezvinni a hosszú távú politikáját sem.
Végezetül úgy fogalmazott, hogy gazdaságilag biztosan felvennének minket az EU-ba, ha most lenne a belépés, és nem érti, hogy politikailag miért ne vennének fel minket.
