– Lányok, akkor most vegyétek fel ezt a zöld sapkát és ébresszetek fel 20-25 petesejtet. Ti lesztek a tavasz hírnökei.
– Juli, várj már egy kicsit, még nem indult el a zene! Stipi-stopi a jobb petefészek!
Egy párbeszéd, ami egyszer talán elhangzott a fejemben, valamikor, egy szürreálisan zagyva álomban. Tudjátok, arra gondolok, amikor reggel felkelve komolyan elgondolkozol azon, hogy pszichiáterhez fordulsz.
Nagyon érdekes élmény megtapasztalni ugyanezt ébren, úgy, hogy közben hiába csipkeded magad, semmi sem történik.
A méh egy luxusszálloda
Akkor most vissza az elejére.
A Ciklus show-val a Facebookon találkoztam, mondhatni véletlenül került a látóterembe, ám már az első olvasás után eldöntöttem, hogy utánajárok, mi ez az egész. Annyit magamtól is könnyedén kiderítettem, hogy a program egy drámapedagógiai módszerekre épülő felvilágosító foglalkozás kiskamasz lányoknak. De a részleteket már a védőnőtől, Tirczka Zsófitól kérdeztem.
A „Ciklus show”-t 1999-ben alkotta meg Dr. Elisabeth Raith-Paula német orvosnő, azóta több európai országban sikeres a program. Németországban ma ez az egyik legelterjedtebb és legnagyobb szexuálpedagógiai prevenciós projekt. 2012-ben elnyerte az Európai Unió Best-Practice-Project díját. Magyarországi adaptációja pedig a Kecskeméti SZÉK-Egyesület nevéhez fűződik.
Lényege, hogy a saját test, a termékenység értékességét kívánja közvetíteni. Nem a hagyományos értelemben vett felvilágosítás a legfőbb cél. A szex nem téma, csak érintőlegesen beszélünk róla, hogyan jutnak át a hímivarsejtek a női testbe – folytatja a magyarázatot Zsófi, hozzátéve: természetesen, ha a lányoknak kérdésük van, megválaszolja az érdeklődésüknek és koruknak megfelelően.
A foglalkozás középpontjában valójában, ahogy a címe is tükrözi, a menstruációs ciklus folyamata áll. A védőnő kerek történetbe ágyazva meséli el a női test működését. A terepasztal pedig, ahogy korábban már említettem, egy szőnyeg méretű női méh.
A kisbaba fogantatásának előkészületeiből indulunk, és ebből vezetjük le a havivérzés lényegét. Ahhoz, hogy megértsék, mire készül a testük hónapról hónapra, a lányoknak át kell élniük, hogyan készül fel a test a baba fogadására.
Az interaktívitást biztosító eszközöket a módszertant elsajátító szakemberek maguk készítik el, de a a méh részeinek, és a ciklus egyes szakaszainak sajátos elnevezései egységesek a képzettek körében. Ilyen módon felnőtt nőként volt néhány apróság, ami mosolyt csalt az arcomra. Például:
- a petefészkek az “Ajándékdoboz” nevet kapták
- a petevezeték lett “A nagy találkozás helye”
- a méh maga az “Új élet luxusszálloda”
- a méhnyak a “Fitnesz-wellnesz centrum”
- a hüvely pedig “A legfontosabb váróhelyiség a világon”
aztán:
- a spermiumokat rózsaszín és kék liszttel töltött lufik jelképezték, amiket a kislányok előszeretettel szorongattak a kezükben. Sőt, a foglalkozás egy bizonyos pontján nevet is adhattak nekik
- a tüszővel borított petesejteket átlátszó műanyag gömbök ábrázolták, majd a tüszőrepedés során megérő petesejt óriási aranyszínű gömbbé “növekedett”, ő lett a királynő, akit a többi petesejt az adott hónapban kiválasztott
- a méh falának megvastagodásáért a (sárga mosolygós kismanók) progeszteroncsapat voltak a felelősek, akik berendezték a luxusszálloda csupasz falait.
És hogy miért kell a menstruációs ciklusnak hónapról hónapra ismétlődnie? Kérdezték a kislányok.
Egy luxusszálloda szobájában sem hagyják ott a rózsaszirommal meghintett fürdővizet, a behűtött pezsgőt és az égő illatgyertyákat, ha a sztárvendég az utolsó pillanatban lemondta a foglalást. Legközelebb újradekorálják a szobát, friss virágot tesznek az asztalra, és előkészítik a forró fürdőt, hiszen a régi addigra elfonnyad, kihűl.
-magyarázta Zsófi, a lányok fejében pedig lassan megértették a havi vérzés funkcióját.
„Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok”
Tirczka Zsófi szakmája szerint védőnő, de közel harminc éve foglalkozik természetes családtervezéssel. Pároknak segít abban, hogy mesterséges fogamzásgátlás nélkül tudják szabályozni a gyermekszületést. Az évek során pedig rájött, hogy milyen hiányos a felnőttek ismerete a saját testükről.
Házasság előtt álló párokkal találkozom rendszeresen, akiknek nagy része mind a férfi, mind a női működésről keveset tud, ami nem csoda, hisz a megfelelő biológiai tudást nem kapták meg az iskolában.
Ezután középiskolásokkal kezdett dolgozni, ahol pedig ráébredt, hogy még egy szintet lépnie kell lefelé. A felvilágosítást sokkal korábban el kell kezdeni, véleménye szerint legkésőbb kilenc éves korban. A német módszerrel a Kecskeméti SZÉK-Egyesületnek köszönhetően ismerkedett meg.
Az MFM-Projekt (Mädchen Frauen Meine Tage = lányok, asszonyok, menstruáció) szerencsére Magyarországon is elterjedőben van. A 2006-os indulás óta csaknem tízezer magyar lány részesült az élményben. Ami pedig külön örömhír, hogy nemcsak magánszervezésben létezik a program, hanem vannak iskolák, ahová rendszeresen hívják a szakembereket.
Ám ez üdítő kivétel, a legtöbb intézményben tragikus a helyzet, ha a felvilágosításról van szó – hangsúlyozza Zsófi.
Szomorú tapasztalat, hogy az iskolában a felvilágosítás legtöbbször arra szorítkozik, hogy felhívják a serdülők figyelmét a veszélyekre (nemi betegségek, nem várt fogamzás, stb), amik ezután „leselkednek” rájuk. Így a testi változásokhoz a gyerekeknek rögtön negatív érzések fognak kötődni. A Ciklus show során a lányok átélhetik saját testük értékességét, pozitív érzésekkel támogatjuk meg őket.
A német gyökerű projekt mottója: „Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok”, ami hosszabban kifejtve annyit jelent, hogy ha valaki megbecsüli, tiszteli önmagát, a testét, akkor van esélye, hogy felelősen tudjon bánni a szexualitásával. És ez az alapja annak is, hogy majdan boldog párkapcsolata legyen – magyarázza a védőnő.
A szülők többsége bénázik, a kamaszok menekülnek
A foglalkozás szüneteiben volt időm beszélgetni a lányokkal, akik elmesélték saját tapasztalataikat a suliban nem hallottakról, és a szülők hozzáállásáról.
Ötödik osztályba járok. Nálunk még nem volt semmilyen felvilágosítás.
A szüleim azt mondták, inkább ne is beszéljünk erről a témáról. Én vagyok a legidősebb az osztályban, ezért ha valami balhé van, azt mindig rám kenik. Az osztálytársaimat eléggé érdekli ez az egész, mindig képeket nézegetnek a telefonjukon, és velük nem lehetne erről értelmesen beszélni.
Anyukám lenne az utolsó, akivel leülnék beszélgetni ilyesmiről.
Én 13 éves vagyok, és nálunk tavaly volt egy védőnő, külön foglalkozott a lányokkal és külön a fiúkkal. Felrajzolta a táblára, hogy ez itt a méh, az pedig a hímvessző, meg kaptunk egy béna tájékoztató füzetet „Te is nagylány lettél” címmel. Ezt kb senki nem olvasta el, mi például eladtuk a fiúknak 200 forintért, mert volt benne fehérneműs fotó egy lányról.
Volt már valamiféle felvilágosítás otthon, de elég fura volt, és kérdezni sem nagyon mertem, inkább túl akartam lenni rajta.
A gyerekek gondolatait a délután későbbi részében csatlakozó szülők is alátámasztották. Az édesanyák arról számoltak be, hogy a gyerekek iskolai keretek között szinte semmilyen tájékoztatásra nem számíthatnak. Ők maguk viszont nem igazán tudják, hogyan kellene nekiállni a témának.
A kislányom még csak kilenc éves, de nemrég egy kicsit megnőtt a cicije, és sokat fájt a hasa, úgyhogy elmentünk ultrahangra. Az orvos azt mondta, hogy nemsokára esedékes lesz a nagylányosodás, ezért felmerült bennem, hogy ideje lenne felvilágosítani. Viszont én még emlékszem rá, hogy az anyukám milyen bénán magyarázta ezt az egészet, aminek az lett az eredménye, hogy nagyon féltem a menstruációtól
-mesélte az egyik kislány édesanyja, majd hozzátette, hogy jó példa híján sokan, ahogy ő is, tabuként kezelik a világ egyik legtermészetesebb dolgát.
Ugyanolyan tabutéma, mint a szex, arról sem beszélünk, nem készítjük fel rá a gyerekeinket, mert minket sem készítettek fel a szüleink. Ez a program talán alkalmas arra, hogy egy kicsit ledöntse ezeket a korlátokat
– mondta egy másik résztvevő anyukája,
