Bringás túraábécé: A, mint Adria

Az efféle esős májusokat követő nem kevésbé párás júniusok idején bajban van a hazai bringás. Elkél ilyenkor a sárhányó és a viharkabát, de a csuklyát már minduntalan hátra vágja a menetszél, s hát lássuk be, nem egy leányálom, amint nyakunkban a csordogáló esőlével, romantikusan kerülgetjük az alattomos tócsákat. Legjobb ilyenkor Délre menekülni, még ha szembe kapjuk is az éppen felénk igyekvő vándormadarakat.

Motormentes övezet

A tavasz és a nyári szezon eleje köztudottan a vitorlázóké és a teniszezőké a horvát Adrián. A tenger még hűvös, de a napsütéses órák száma már nagy, s kint a vízen szelet is talál, aki nagyon keres magának. Az elmúlt évek teniszpálya- és marinaépítési hulláma sem múlt el nyomtalanul, vitorlás hajót és gondosan körbemeszelt, ápolt salakos pályát mindenütt bérelhetünk a partvonal egész hosszában.

Kerékpárbérlés A Zadarral szemközti Ugljan szigeten, a halászkikötőjéről és búvárbázisáról is ismert Kukljicán lehet – többek közt – kerékpárokat bérelni. Egy óra 20 kuna (1 kuna körülbelül 35 forint), minden további megkezdett óra 10 kunába kerül, illetőleg egész napra 80 kuna a bérleti díj.

Kevéssé közismert ugyanakkor, hogy a Tengermelléken, az Isztrián, a dalmáciai nemzeti parkokban és a nagyobb szigeteken is sorra épülnek a kerékpárutak. Olyan helyekre juthatunk el ily módon, ahová autóval soha, gyalog meg csak nehézkesen. Tegyük hozzá, az is komoly előnye a kerekezésnek, hogy egyelőre nem tömegsport, így hamar eltávolodhatunk az autókaravánok jól ismert csapásaitól.

Megszabadulva a motorizáció nyűgétől, magunk lehetünk, akár a vitorlázók, azzal a lényeges különbséggel, hogy a tengeri betegség ezúttal nem fenyeget, s hát biciklit bérelni azért jóval olcsóbb, mint charterhajót. Ráadásul az adriai bringás túrák három élményt egyesítenek: egyszerre tekerhetünk a hegyen, élvezhetjük a napot és csodálhatjuk a tengert…

Sándor Mátyás nyomában az Isztrián

Az adriai kerékpáros turizmus fellegvára kétségkívül az Isztria-félsziget, ahol különböző erősségű és hosszúságú útvonalakkal, kimondottan kerékpárosoknak készült térképekkel, s jól bejáratott kulturális csemegékkel várják a bringásokat. Isztria mellett szól egyébként a közelsége és a magyarországi közlekedési összeköttetés kiépítettsége is.

A rijekai (fiumei) autópálya a letenyei határátkelőtől gyakorlatilag végig elkészült, emellett nyáron a Budapest-Rijeka vasútvonal is kényelmes megoldásnak tekinthető. Bringás szemmel az isztriai túrázás főként a mountain bike-osoknak jöhet be. Az átlagosan 30 kilométeres túraszakaszok ugyan első ránézésre nem tűnnek megerőltetőnek, de a 2-3 kilométeres résztávokon legyűrhető, esetenként több száz méteres szintkülönbségek már igazi kalandot sejtetnek.

Egy nehéz túraútvonal…

 
Akik nem a teljesítményre hajtanak, szintén megtalálhatják számításukat. Olyan nevezetességekhez juthatnak el kerékpáron, mint a Balkán-félsziget legnyugatibb pontján álló Savudrija világítótorony, vagy a poreci székesegyházban található VI. századi mozaikok. És akkor még nem említettük az Isztria „közepén” fekvő Pazint. A tengerparton nyaralók általában észre sem veszik a hegyek közé ékelt, szigorú várkastélyt, melynek villámhárítóján egykor a Verne-hős Sándor Mátyás is lekúszott, hogy a környékbeli barlangok víz alatti útvesztőjén át a kerékpáron szintén elérhető Limski-fjord felé meneküljön.

Zadar: fényes elszigetelődés vagy Winnetou-emléktúra

Isztria előnye a közelsége, tény azonban, hogy Zadar sincs messzebb – ugyanúgy körülbelül 700 kilométerre esik Budapesttől. Igaz, a rijekai sztráda építése előrébb tart, de az idén Észak-Dalmácia behozza ezt a hátrányát, mert még a főszezon előtt átadják a zadari autópályát. Ráadásul Zadarba szintén eljuthatunk vonaton, kedvenc bicajunk társaságában.

Kerékpáros szempontból azonban kétségkívül mást ígér a zadari túra. A vad bringázás és a hegyek elszánt szerelmeseinek nem lehet más útjuk, mint a Paklenicai Nemzeti Park szinte érintetlen vadonja. A Velebit-hegység napfényben fehérlő déli lejtői a Sziklás hegységet idézik, legalábbis néhány órányi felhőszaggató tekerés ködfüggönye mögül már nehéz megbízhatóan különbséget tenni. Nem lehet véletlen hát, hogy annak idején itt forgatták Gojko Mitic főszereplésével számos May Károly regény filmadaptációját.

Ugljan és Pasman Ugljan és Pasman valójában egy sziget. 1883-ban azonban kiásták a 4 méter mély Zdrelac tengeri átjárót. Ettől fogva 90 éven át nem volt szárazföldi összeköttetés a „két” sziget között. Egészen 1973-ig, amikor átadták az Ugljant és Pasmant összekötő 210 méteres viaduktot.

Aki nem akar az indiánfilmek harci ösvényein halálra izzadni, annak érdemes a Zadarral szemközt elterülő Ugljan-Pasman szigetpárosra átkompolni, s elszigetelődni a part menti nyüzsgéstől. Megéri a félórás tengeri utazás, melynek végén a beszédes nevű Prekóban (ez túlsót, túlpartit jelent) köt ki a hajó.

A népes Ugljan sziget még afféle kertvárosa Zadarnak, s mint ilyen felvonultat minden kelléket, amire a sportos nyaralást kedvelőknek szükségük van. Kerékpárt éppúgy kölcsönözhetünk a szigeten, mint búvárfelszerelést vagy csónakot, s a teniszről sem kell lemondanunk. Arról nem beszélve, hogy az itteni lankás bicikliutakhoz nem nem szükséges az otthoni edzőtáborozás.

…és egy könnyebb

A 22 kilométer hosszú és 2-3 kilométernél sehol sem szélesebb Ugljanon végigkerekezve több ponton is élvezhetjük azt a különleges élményt, hogy az út mindkét oldalán látható a tenger. A sziget déli csücskénél lévő csatorna fölött átívelő hídon áthajtva már magunk mögött hagyhatjuk a civilizáció nyűgét, s az Ugljanhoz hasonló adottságú, ám kimondottan gyéren lakott Pasmanon kerekezhetünk. Pasman, a nyugalom szigete kifejezetten alkalmas arra, hogy kicsit elvonuljunk a világ zajától, s élvezzük a szabad bringázás örömét. Egyszer érdemes felkapaszkodni a 272 méteres Bokolj csúcsra, mert onnan szép időben a Kornati szigetcsoport tengerből kiemelkedő kőhátait is láthatjuk.