Jeszenszky-Geza(430x286).jpg (jeszenszky géza)
Belföld

Jeszenszky: Orbánt csak megintették, de ki is üthetik

Farkas György
Farkas György

újságíró, hírfőnök. 2017. 05. 26. 11:23

"Nincs mese, visszakozni kell. Mindig jobb egy arcvesztés, mint egy nagy pofon, egy kiütésről nem is beszélve."

Az Élet és Irodalomban a volt külügyminiszter, egykori washingtoni, oslói nagykövet azt mondja, nem értett és most sem ért egyet azzal, hogy az Orbán-kormány rá akarta, akarja tenni a kezét a Norvég Alapra, ezért is mondott le. Azért csendben, mert nem akarta, hogy az ellenzékiek hősnek, a kormánypártiak árulónak tartsák. Ugyanakkor azt világossá tette, hogy a lépés sérti a 2011‑ben kötött államközi szerződést.

Jeszenszky Géza amíg tehette, védte a magyar kormányt, de ennél a pontnál nem volt más út előtte, mint lemondani. Magánemberként szomorúan látja,

hogy Magyarország egyre csak csúszik lefelé, mára a valamikori éllovasból sereghajtóvá vált szinte minden területen és minden tekintetben. Miközben jó barátaink, a lengyelek gazdasága nagyon sikeres, a magyar társadalom által hagyományosan és méltatlanul lesajnált szlovákok is lehagytak bennünket, és Románia is felzárkózóban van.

Ő méltányolja, örül a sikereiknek, de az rendkívül szomorúnak tartja, hogy közben nálunk

a dolgok nagyon rossz irányba mennek.

Balsors? Nem. Saját balítéleteink

Az uniós atombombaként emlegetett 7-es cikkellyel kapcsolatos eljárás miatt nem Európai Parlamentre haragszik, hanem az azt kiváltó kormányzati döntésekre.

Előre lehetett látni, hogy komoly következmények lesznek. Ugyanakkor – a hasonlatnál maradva – még nem dobták le reánk ezt az „atombombát”. Hirosima előtt Japán is kapott figyelmeztető üzenetet. Nincs mese, visszakozni kell. Mindig jobb egy arcvesztés, mint egy nagy pofon, egy kiütésről nem is beszélve. Mint történelmünkben annyiszor, most sem a balsors tép bennünket, hanem saját balítéleteink. Egyesek rossz helyzetértékelése.

Ki kell egyezni!

Az EU-tól visszavívandó nemzeti szuverenitás kapcsán Jeszenszky Géza emlékeztet arra is, hogy Magyarország 1867-ben lemondott szuverenitása teljes visszaszerzéséről és egy nagyhatalom, az Osztrák–Magyar Monarchia részeként mégis hatékonyabban állt ellen az integritását fenyegető hatalmi törekvéseknek, mint ’18-ban szuverén államként. Egyedül állt a két háború között, majd “kiszolgáltatta magát a náci Németországnak”, végül bekebelezte az akkor épp Szovjetuniónak nevezett orosz birodalom, amely ellen az első világháború előtt a Monarchiában védelmet talált.

Ma ugyanez a helyzet az Európai Unióval, amelynek tagjaként a szuverenitásunk egy részéről, néhány eleméről lemondtunk ugyan, de magunk mögött tudva a közösség erejét, sokkal inkább vagyunk képesek érvényesíteni érdekeinket, mint egymagunkban, szuverenitásunk abszolút birtokosaiként. És hasonló a helyzetünk a NATO-ban is, nélküle ma megint olyan hatalmaktól érezhetnénk magunkat fenyegetve, amelyek nem demokráciák, és amelyek a szomszédainkat is fenyegetik.

Szerinte nemcsak Oroszország, hanem Törökország sem lehet minta, illiberális példakép és több mint elgondolkodtató az Erdogan-féle népszavazás vitatott eredményét üdvözölni.

Az emberi jogokat nem lehet szögre akasztani. Lehet kereskedni olyan országokkal, ahol azokat nem tartják be – de barátkozni? Milyen kategóriába kerülünk? Milyen társaságba keveredtetek? – kérdezhetik tőlünk ezután.

Állítsuk meg a minket pénzelő EU-t?

Ezek nemcsak morális alapon vállalhatatlan, hanem a magyar külpolitika érdekeivel is ellentétes ügyek, ezért őt különösen zavarják. Az is, ha azt hallja, hogy Orbán Viktor számára ma az EU olyan, mint a Szovjetunió, vagy az, hogy Magyarországon Putyin népszerűbb, mint Merkel. (Ezt az orosz elnök látogatásához időzítve mérte a Századvég – A szerk.)

Generated by  IJG JPEG Library
Úgy imádjuk Putyint, mintha kötelező lenne
Mind Putyin, mind Trump, mind pedig Merkel személye erősen megosztja a társadalmat.

Történészként mondja, hogy ez a propagandisztikus összehasonlítás teljesen alaptalan, a mai erőviszonyok, lehetőségek és veszélyek alapján

ép ésszel ki állíthatná, hogy Magyarországot épp az az Európai Unió fenyegeti, veszélyezteti, amelynek tagjai vagyunk, amelyben vétójogunk van, és amely évek óta hatalmas összegekkel finanszíroz bennünket? Épp az Európai Unió lenne a magyarok ellensége, amelyet meg kell állítani?

Jeszenszky Géza az interjúban kormányzati propagandafogásnak nevezi, hogy a bevándorlás nem létező veszélyével ijesztgetik a végtelenül alulinformált magyarokat.

Miért nem vétóz Orbán?

Nem érti, hogyan lehet, hogy újonnan csatlakozott országok vezető közül csak Orbán Viktor lát ellenséget az Európai Unióban, miközben az EU legfőbb testületében ő maga semmi ellen nem emel vétót. Azt még nem mondja, hogy az EU helyett lépjünk át a Putyin által meghirdetett Eurázsiai Szövetségbe, de a sugalmazás mégis efelé mutat. A volt külügyminiszter azt elképzelhetetlennek tartja, hogy bármely magyar kormány kilépjen, de az unió elveszítheti a türelmét,

ez az ide-oda táncolgatás, ez a követelőzéssel párosított felelősségelhárítás és szolidaritáshiány, ez a tűzzel való állandó játszadozás egyszer csak elvezethet oda, hogy becsúszunk valami olyan szakadékba, vagy akár bele is löknek bennünket mások türelmüket vesztve, amiből aztán nem nagyon lehet kikapaszkodni.

Agymosás

Jeszenszky Géza emlékeztet rá, hogy a távoli jövőben bármiféle szörnyű fordulat elképzelhető, de a szakítás az unióval valószínűleg együtt járna a NATO-val való szakítással is, és bár egyelőre a magyarok többsége ragaszkodik az EU-hoz, de működhet a Mészáros Lőrinc és a Habony Árpád által tulajdonolt újságok és a közmédia agymosása. Úgy látja,

ma sokkal erősebb az egyoldalúság és az aránytalanság, mint a ’90-es évek elsején volt, csak nem az ellenzék, hanem épp a kormány oldalán. Ezt ma már minden túlzás nélkül nevezhetjük agymosásnak.

Ezt követően szó esik a paksi bővítésről, ami úgy tesz bennünket függővé Moszkvától, hogy közben lassan, de alakul a közös európai energiapolitika. Ez a többi Putyin-flörttel ellentétben Orbán részéről már nemcsak látszat, hanem nagyon is veszélyes valóság. Miként az is, hogy a Fidesz leválthatatlan.

A CEU-val versenyezni kellene

Az lehet, hogy kevés a hozzá hasonló, konzervatív értékeket valló, nemzeti liberális (mint példaképei: Kossuth, Deák, Eötvös és a két Tisza), de nagyon sokan elkötelezettek a parlamentáris demokrácia és a nyugati orientáció mellett, akik hisznek a szabad, művelt, felelősen gondolkodó, egyenjogú polgárok nemzetében. Az ordas eszmék ellen műveltséggel, jó iskolákkal, szakiskolák helyett gimnáziumokkal és sok diplomással lehet küzdeni.

Menjen minél több ember egyetemre is, ezt segítsük elő, és ezeken az egyetemeken legyen minél magasabb a színvonal. A CEU-t nem elkergetni kell, hanem versenyezni vele.

75 évesen Jeszenszky Géza már csak drukkol azért, hogy legyen egy olyan politikai középerő, amelyre jövőre jó szívvel szavazhat jövőre. Azt tartja kívánatosnak, hogy hozzá hasonlóan egyre többen ábránduljanak ki és követeljék vissza a rendszerváltozás elveit, kül- és belpolitikai irányait.

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2015. május 10.
Egy anya a szülés előtt, mellette férje a Honvédkórház - Állami Egészségügyi Központ Szülészet-nőgyógyászati Osztályán 2015. május 10-én, a születés hetén. A születés hetét minden évben, az anyák napja utáni héten rendezik. Fiuk, Barnabás 3675 grammal, egészségesen született, harmadik gyermekként.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.