A terrortámadás után felélénkült a befektetők érdeklődése a műkereskedelem és azon belül is az aranyba és platinába foglalt drágakövekből készült ékszerek iránt. A nemzetközi vásárokon és árveréseken elért új, hihetetlen árak híre hazánkba is gyorsan eljutott. Erre reagálva a téli aukciós szezonban már fokozott érdeklődés övezte az ezüstékszer tételekből rendezett aukciókat.
A “piszkos” orosz ezüstA műhelyek minden igyekezete ellenére az orosz ezüstre ragadt piszkos jelző az árat is megbélyegezte. A magyarázat messzire nyúlik vissza: a XVIII., illetve XIX. századra kiépülő erős orosz-francia politikai és kultúrkapcsolatok hatására az oroszországi képző- és iparművészek sorra hátat fordítottak az ortodox egyház pragmatikus, zárt művészeti követelményeinek. Ez az európai kultúrkörbe való bekapcsolódás nemcsak az addigi hagyományoktól való elszakadást eredményezte, hanem – természetes velejárójaként – magával hozta a fejlett nyugat ekkoriban kialakuló új stiláris és díszítőművészetét is. A váltás előnyösen érintette a céhek szintjén megrekedt orosz ötvös és ezüstműves ipart is, mert addig a nagy hagyományú céhfamíliák, szakmai fogásaikat féltve, zárt “családias” világukban örökítették csak át mind magasabb tudásukat. Ennek köszönhetően a minőség színvonala generációról generációra folyton növekedett. Így a nyugatról érkező divathullám keltette igényekre azonnal, és ami nagyon fontos, versenyképes minőséggel tudtak reagálni. Ennek ellenére a nemzetközi és a hazai műkereskedelem is fenntartásokkal fogadja ezeket a tárgyakat. Nem véletlenül, hiszen az orosz ezüst finomsága sok esetben elmarad az európai elvárásoktól. Míg nálunk a 13 lat tisztaságú ezüstből készült étkészletek kerültek forgalomba – ami a mai 800-as finomságnak felel meg -, addig az orosz szervizkészletek esetében ez csupán az 500-as tisztaságot érte el. Ami jól mutatja, hogy az orosz ezüsttárgyak esetében a bruttó tömegnek csupán fele a tiszta ezüst. Éppen ezért a kereskedői köznyelv ezeket találóan a “piszkos” jelzővel illeti. Értéküket ezért a becsüsök nem az ezüst “hivatalos” műkereskedelmi grammára és a tömeg szorzatával állapítják meg, hanem megmunkálásuk, vésetük rajzossága és állapotuk a döntő.
Az ékszerek pörögtek, az ezüst visszamaradt
Ám míg az ékszertételek sorra hozták a nemzetközi papírformát, az ezüst használati és dísztárgyak nem voltak népszerűek. Az elmúlt években mindig biztos sikert eredményező általános keresletnek nyoma sem volt.
Pedig sokan arra számítottak, hogy a húzó tételek farvizén az ezüstből készült műtárgyak iránt is nő majd az érdeklődés. Nem így lett!
Árverésről árverésre
A karácsonyt megelőző ékszer-ezüst aukciókkal sűrűn megtűzdelt hét eredményeiről összességében elmondható, hogy az ezüst műtárgyak iránt az elmúlt évekhez képest érezhetően visszaesett az érdeklődés. A súlyos és több tucatnyi darabot számláló szervizkészletek, illetve a modern gasztronómiából mára szinte már száműzött pecsenyés és sültes tálak sorra visszamaradtak. Az idei biztos befutók az évek óta divatos és a mostani szezon favoritjának számító cukordobozok, illetve a mívesebb vitrintárgyak voltak.
Az árverési esték sorát a minden hónap első hétfőjén aukciót rendező Pless & Fox nyitotta. A leginkább viszonteladókból verbuválódott közönség szép hagyományaihoz híven szinte mindent elvitt. Sőt a kereskedők által alacsonyabbra szorított árszintet az “utcáról betévedt” egy-egy darabra vadászók is könnyen, nyugodt szívvel átlépték, így jutva hozzá néhány kvalitásos darabhoz reális áron.
Polgáréknál a decemberi kétnapos árverés másnapjára szorultak az ezüstök. A piacon tapasztalható bizonytalanságot megérezve mellőzték a tételek sorából a szerviz és egyéb nehezen értékesíthető tárgyakat, és kifejezetten csak vitrintárgyakat vittek kalapács alá. De a hangos siker itt is elmaradt.
Sebaj, gondolhatták a galéria munkatársai, hiszen a cég Váci utcai és a Kossuth Lajos utcai üzletéből még az ünnepet megelőzően ki fognak kopni a visszamaradt tételek. Igaz, versenyárat ilyenkor már nem produkálhatnak.
Szalvétagyűrűk, cukorcsipeszek
A Wein Miklós távozása óta fejetlenül kapkodó BÁV Rt.-nek a december 5-ei, 6-ai árverésén sikerült először elkápráztatnia a vállalathoz továbbra is hű közönséget. Igaz, kiemelkedő árak itt sem születtek, de a jó hangulatban szinte minden tételre akadt vevő.
Az emberek többsége, ha nem is konkrét céllal érkezett, vett valami csekélységet, “vásárfiát”. Így nagy sikernek örvendtek a 10 és 30 ezer forint között debütáló cukorszóró kanalak, szalvétatartók, cukorcsipeszek és teaszűrők.
Nagyháziék, mint minden évben, most is elkápráztatták közönségüket, ám a vásárlók mintha kissé elfáradtak volna a hét vége felé. Esetleg a pénztárcájukat kímélték? Az eredmények jócskán elmaradtak a várakozástól.
Az árverés első tételei, divatjamúlt cigarettatárcák és használaton kívülre rekedt kávéscsészék sorra visszamaradtak. Az antik ezüst tételek ellneben sorra jó eredményt hoztak, és ezek árnyékában szépen szerepeltek a különböző vallási kegytárgyak is.
