Rodrigez legújabb filmjének helyszíne ugyanis Sin City, a bűn városa, ahol a világon biztosan messze a legmagasabb a 10 percre jutó Zippo-öngyújtó csilingelés és a csonkolásos kivégzések száma. Itt mindig hideg van, esik az eső, esetleg a hó. A nők sztriptíztáncosnők vagy prostik, a férfiak zsaruk, korrupt politikusok, bérgyilkosok, esetleg ezek kombinációi. Mindenki cigarettát és félautomata fegyvert hord a kabátjában. A nap természetesen soha nem süt, színe is csak a nők rúzsának és a vérnek van (esetleg egy már-már démonná vált őrült pedofil pszichopatának is).
Minden adott egy kiváló film noirhoz. Ez azonban csak a keret. Ezen belül Robert Rodrigez és Frank Miller olyan kunsztot csinál, amely eddig még egyetlen filmesnek sem sikerült: jó filmet egy képregényből.
Frodó, a pszichopata gyilkos
A központi történet egy félig ember, félig gyilkológép nehézfiút, Marvot (Mickey Rourke) követi nyomon, akihez egy gyönyörű nő, Goldie (Jaime King) kedves volt egy éjszaka erejéig. Miután az egyébként prosti Goldie-t megölik, egy hadsereg sem képes megállítani a felbőszült fenevadot, hogy megtalálja és kivégezze a gyilkost.
Eredeti cím: Sin City
Hossz: 126 perc
Gyártó: Troublemaker Sudios
Rendezte: Frank Miller és Robert Rodriguez
Forgatókönyv: Frank Miller
Fényképezte: Robert Rodriguez
Vágta: Robert Rodriguez
Zene: Robert Rodriguez
Szereplők: Bruce Willis, Clive Owen, Benicio Del Toro, Jessica Alba, Mickey Rourke, Elijah Wood, Jaime King, Brittany Murphy, Marley Shelton, Powers Booth, Rutger Hauer
A szerep Rourke számára azt jelentheti, mint Travoltának a Ponyvaregény, igazi látványos visszatérést. A felismerhetetlen maszk segítségével végleg eltűnik a szépfiú arculat, és csak a szerep marad meg olyannyira, hogy csak nagy képzelőerővel tudjuk föleleveníteni, hogy az a valaki ott Mickey Rourke.
Ebben az epizódban a rendhagyó szereposztásnak köszönhetően Elijah Wood is megmutathatja, mi történt volna ha Frodó mégiscsak megtartja a gyűrűt, és pszichopata kannibál gyilkossá válik.
A film jóképű vonalán Clive Owen hozza a magánnyomozó szerepét, amit 50 évvel ezelőtt biztosan Humphrey Bogart kapott volna. Dwightként (Clive Owen) Jackie Boy-jal (Benicio del Toro) támad némi összetűzése. Kettejük halálosan komoly jelenetét (amit egyébként Tarantino rendezett) az teszi bizarrá, hogy közben Toro fejéből kilóg egy pisztolyalkatrész.
A harmadik szál középpontjában a korábban a Ponyvaregényben már szereplő Bruce Willis áll, aki a város utolsó becsületes rendőrét, John Hartigant minden „brucewillises” allűr nélkül formálja meg. Mikor Hartigannek már csak egyetlen órája van hátra nyugdíjáig egy 11 éves kislányt akar megmenteni a mindent irányító szenátor szadista fiának karmaiból. Talán sejthető, hogy a rendőr nem élvezheti a társadalombiztosítás nyújtotta arany alkonyt…
Itt mindig hideg van és esik az eső
Kultuszképregényből kultuszfilm
A vendégrendező Tarantino hatása végig tetten érhető a filmen. Mind a történetek laza összefonásában, mind a vér mennyiségében, de az automata fegyverekkel és szamurájkarddal felszerelkezett amazonok is magukon viselik a Ponyvaregény és a Kill Bill stílusjegyeit.
A Sin City rendezői, Rodrigez és a kultikus képregény alkotója, Frank Miller emellett a film nyelvén belül egy teljesen új nyelvjárást hoztak létre. Bár a felvétel teljes egészében zöld háttér előtt zajlott, és csak az utómunkálatok során helyezték a szereplőket a megrajzolt háttérbe, soha egy pillanatra sem érezni, hogy légüres lenne a tér. A képregény celluloidra fordításából, a metszetszerű erőteljes képekből, a rövidre szabott, szlogenszerű párbeszédekből egy kegyetlen, szórakoztató, és megkerülhetetlen film rajzolódik ki.
