Bem József honvéd tábornok és Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok seregei 1849. február 9-én vívták a sorsdöntő piski csatát. A véres küzdelemben végül a magyarok győzedelmeskedtek – írja a Rubicon.
Kilátástalan helyzetben a magyarok
Miután Bem csapatai súlyos vereséget szenvedtek Nagyszebennél, a tábornoknak csupán 1500 embere és néhány ágyúja maradt. Egyetlen lehetősége így az volt, hogy egérutat nyer nyugat felé, és eléri a Maros mentén haladó utánpótlást, amit Damjanich János küldött számára.
Szerencsére a tábornok helyére álló Czetz János ezredes kiválóan teljesítette a feladatát, így néhány nap után a honvédek egyesülhettek a Damjanich által küldött segédhadakkal, ezáltal az erdélyi hadsereg 7000 főre gyarapodott.
Ezután már csak egy dolog volt hátra: megállítani Puchner seregeit, mielőtt kijutnak az Alföldre. Ennek érdekében vívták meg 1849. február 9-én a piski csatát.
Véres csata veszi kezdetét
Bem csapatai már az ütközet előtti napon elfoglalták állásaikat az apró erdélyi faluban, hogy ott állítsák meg az előre nyomuló ellenséget. Puchner körülbelül Bem seregével azonos haderővel, 7000 reguláris katonával érkezett Piskihez, a császáriakat azonban ezen felül még a román népfelkelők tömege is segítette, az osztrák tüzérségé pedig messze felülmúlta a honvédok tűzerejét.
Ennek fényében nem csoda, hogy a február 9-én hajnalban meginduló osztrák támadás egy pillanat alatt elsöpörte a magyarok első védelmi vonalát. A honvédek ezután a Mátyás-huszárok rohamával próbálkoztak, azonban őket is hamar legyűrte Puchner tüzérsége.
A császáriakat meglepte a hirtelen ellenállás és rövid idő után meghátráltak, de Puchner ágyúi aztán ezt a támadást is megtörték, ismét az osztrákok kerültek kedvező helyzetbe. A csata ezután már látszólag elveszett, a honvédek egy része már menekülni kezdett, Bem viszont ekkor harcba küldte a tartalék egységeket, akikkel már nem bírtak el a lőszerük nagy részét ekkorra rég felélt császáriak. A győzelemnek köszönhetően a következő hónapokban Erdély újra magyar uralom alá került.
