Az 1849-es tavaszi hadjárat eredményeként az osztrák erők a határig húzódtak vissza, a magyar vezetésnek pedig el kellett döntenie, hogyan tovább. Egyesek nyugati offenzívát szorgalmaztak a végső győzelem kivívása érdekében, ám az osztrákok még igen jelentős erőket birtokoltak, a honvédsereg pedig kifáradt, utánpótlása is akadozott. Történészek ma úgy vélik, egy ilyen hadjárat abban a helyzetben valóban felelőtlenség lett volna, miként a kortársak körében is a „másik álláspont” győzedelmeskedett.
Terrorbombák zúdultak Pestre
E szerint honvédeink a Heinrich Heintzi és mintegy 5000 császári katona védte budai vár ostromára indult. Az ország ősi fővárosának visszafoglalása szimbolikus jelentőségén túl komoly stratégiai pont előnyt is jelentett. A 31 ezer fős honvédsereg május 4-én zárta körül az erődöt, Görgei Artúr levelet küldött az ellenség vezérének. Ebben megadásra és az ártatlan civilek, Pest polgárainak kíméletére szólította fel: „Ha pedig ön az úgynevezett Budavárának végsőkig való megvédésével összekötendi a Lánchíd megrontását, vagy Pestnek bombázását, honnét ön megegyezésünk folytán megtámadástól egyáltalán nem tarthat, s mely tett nyilván csak alávalónak lenne mondható, akkor önnek becsületszavamat adom, hogy a vár bekövetkezett megvétele után az egész várőrség kardra fog hányatni”.
Hentzi „válaszul” bombázni kezdte a pesti rakparton álló klasszicista épületsort, később a Víziváros épületeit is, majd az ostrom további 17 napjából szinte egyiken sem hagyta ki Pest lövetését. Számos patinás épület semmisült meg, és bár az érintett lakosságát evakuálták – a Városligetben találtak átmeneti szállásra –, mégis 70 pesti polgár vesztette életét.
Nem álltak bosszút
A magyarok valójában a védők kapitulációjára számítottak, amint azok meglátják a túlerőt, ezért ostromeszközöket sem vittek magukkal. A honvédségi ágyúk csak május 16-án érkeztek meg és állhattak munkába, ettől kezdve Buda gyorsan elesett. A nyugati falon ütött résen május 17-18. éjszakáján indult első nagy rohamot még visszaverték, május 21-én, hajnali három órakor azonban Nagysándor József I. hadteste áttört a falakon, miközben Aulich II. és Knezić III. hadteste északi és déli irányból támadta a kapukat.
A 64. életévében járó Heinrich Hentzi maga vezette szuronyrohamra katonáit, karddal kezében érte halálos lövés a Szent György téren, Budára 21-én hajnalban kitűzték a magyar zászlót.
És nem rendeztek vérengzést. Görgei május 18-án ugyan parancsba adta, majd 21-én megismételte, hogy senkit ne hagyjanak életben, ám a honvédek ezt nem tartották be, a hadifoglyok utólagos kivégzése pedig senkiben fel sem merült. Görgei később így fogalmazott: Ausztria köszönje ezt azoknak, akik győztesként is nagylelkűbbek voltak nála.
