A 2019-2020-as tűzszezon különösen pusztító volt Ausztráliában, nagy területről tűnt el a növényzet, és több száz millió állat hullott el. Egy új tanulmányban a szakértők azt vizsgálják, hogy az elégett biomassza miként járult hozzá az elmúlt három évtized legnagyobb sztratoszféra-felmelegedéséhez, illetve miként befolyásolta az antarktiszi ózonlyukat – írja a ScienceAlert.
Lilly Damany‑Pearce, az Exeteri Egyetem munkatársa és kollégái szimulációikban műholdas adatokat kombináltak felszíni megfigyelésekkel. A csapat azt mérte fel, hogy miként áramlott fel a füst a légkörben.
A kutatók szerint a tüzek időjárási rendszerei, légörvényei komoly magasságba juttatták az aeroszolokat, melyek aztán a napsugárzás hatására, a melegedéstől tovább emelkedtek. Az első így létrejövő örvény, amelyet 2019. december 31-én észleltek, 16 kilométeres magasságig ért. 2020. január 12-én egy újabbat mutattak ki, ez már 35 kilométerrel a felszín fölé nyújtózott, és a sztratoszférába is beért.
Ezen örvény két hónapon át fennmaradt. A szakértők szerint a szennyezés egy hónap alatt elérte a Csendes-óceán déli részét.
A szokatlan hőmérséklet négy hónapon át kitartott. A kutatók arra jutottak, hogy az értékeket nem lehet megmagyarázni azon 810 ezer tonna füstrészecske felszabadulása nélkül, melyet a műholdak észleltek a sztratoszférában.
Az adatok alapján ez volt a legnagyobb sztratoszféra-felmelegedés a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése óta. A bolygó felszíne ezzel párhuzamosan nagyjából 0,5 Celsius-fokot hűlt, amiért a légkörben lévő részecskék blokkolták a napsugárzás egy részét.
A csapat azt is megvizsgálta, hogy a jelenség miként hatott az ózonrétegre. Az eredmények azt mutatták, hogy a füstrészecskék növelték az ózonlyuk jelenlétének időtartamát az Antarktisz felett, emellett a helyi poláris örvényt is megzavarták. Az ózonpusztulás ebben az örvényben zajlik. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt olyan nagy 2020-ban a déli-sarki ózonlyuk.
