Túlzás nélkül állítható, hogy a koronavírus már nemcsak járvány: akár COVID-korszakként is emlegethetjük, hiszen a megbetegedések és halálozások mellett az életünket fenekestül felbolygató korlátozó intézkedéseknek is komoly következményei vannak, egyebek mellett pszichológiai szempontból is. A másfél éve tartó stressz, bizonytalanság, érzelmi szorongás, a mindennapi életünkben beálló változások, az egyre több embernél megjelenő reménytelenség-érzés rányomja a bélyegét a mentális egészségre.
Háborúban csökken, utána nő az öngyilkosságok száma
Danuta Wasserman, a svéd Karolinska Intézet professzora, a svéd Országos Öngyilkosságkutatási és Mentálisegészség-megőrzési Központ vezetője és alapítója, illetve az Európai Pszichiátriai Társaság vezetője elmondta, hogy a koronavírus-járvány ideje alatt nagyjából megduplázódott a depressziós emberek száma. Ez főként a nők, a fiatalok, a rassz alapú kisebbségek, a korábban is mentális problémákkal kezeltek és az alacsony szocioökonómiai státuszúak között mutatható ki.
Ennek ellenére érdekes, hogy mind a magyar, mind a nemzetközi statisztikák azt mutatják, hogy a befejezett öngyilkosságok (vagyis azok, amelyek ténylegesen halállal végződnek, és nem öngyilkossági kísérletek) száma csökkent, vagy változatlan maradt a pandémia alatt. Aki ismeri a mentális betegségekhez kapcsolódó statisztikákat, annak ez nem lehet olyan nagy meglepetés: a krízishelyzetek során ezek a mutatók mindig csökkennek, aztán a krízis elmúltával (például háborúk után) ugrásszerűen megnövekednek.
A rizikófaktorokat, amelyeket Wasserman felsorolt, már mind ismerjük. Nagyobb az esélye az öngyilkossági próbálkozásnak akkor, ha valaki
- magányos,
- nincs megfelelő, támogató szociális hálózata,
- elvált és / vagy egyedül él,
- rosszak a lakhatási körülményei,
- nincsenek a környezetében olyan szervezett programok, amelyek segíthetnek a megküzdésben,
- nem megfelelő az egészségügyi ellátás elérhetősége, stb.
A koronavírus-járvány idején az egészségügy minden területén, így a pszichiátrián is, világszerte kisebb lett a kapacitás és ellátóképesség, illetve az ehhez való hozzájutás nehezebbé vált azoknak, akiknek igazán kellene a segítség. Szükség lenne gazdasági támogatásra, és arra is, hogy a leendő és már meglévő páciensek könnyebben érhessék el az orvosokat.
Nagyobb veszélyben a mentális betegek
A pandémia és a mentális egészség oda-vissza kapcsolódik egymáshoz: a mentális problémákkal küzdőkre nagyobb veszélyt jelent a járvány miatti korlátozások szinte mindegyike, és maga a betegség is, míg a betegség a hosszú COVID-on keresztül és a lezárások miatt mentális problémákat okozhat. A járvány már több mint másfél éve tart, jobban elhúzódott, mint ahogy arra bárki is számított, ez idő alatt megnőtt a depresszióban, poszttraumás stressz-szindrómában, alkohol- és drogfüggőségben szenvedők aránya, és a szorongás egyre inkább népbetegséggé válik.
A COVID hajlamosít különböző mentális betegségekre, súlyosbíthatja a tüneteket és szaporíthatja a számukat
– fejtette ki előadásában Rihmer Zoltán, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának címzetes egyetemi tanára. A szakértő elmondta: 61 millió beteg adatai alapján elmondható, hogy depresszió esetében 7,6-szorosan nő az esélye annak, hogy valaki elkapja a betegséget, skizofréniával ez az arány 7,3. A halálozás esélye a pszichiátriai betegségekkel küzdőknél 8,5 százalék, míg az ezekkel nem rendelkezőknél jelenleg 4 százalék körül mozog. Az adatok jól mutatják: a COVID komoly hatással van a mentális egészségre, és a pszichiátriai betegségekkel küzdők rosszabb eséllyel indulnak a fertőzés során is.
Rihmer azt is elmondta, hogy a COVID-járvány után a munkanélküliség növekedése várható, ezért valószínűleg a szuiciditási ráta is növekszik majd, ez ugyanis komoly kiváltó faktora az öngyilkossági kísérleteknek. Saját kutatása szerint a krízisek után 4-5 évvel kezd el megnövekedni az öngyilkossági kísérletek száma. A kutató ausztrál és japán adatokra is hivatkozott: egyelőre szintén nem mutatható ki a befejezett öngyilkosságok számának növekedése.
Nőtt az erőszakos öngyilkossági kísérletek száma
Magyarországon az elmúlt 40 évben a szuiciditási ráta folyamatosan csökkent, átlagosan évente 1-2 százalékkal. Dr. Szilágyi Simon, a Péterfy Sándor utcai kórház Pszichiátriai Osztályának osztályvezetője elemzésében elmondta, hogy a 2019-2020-as adatok lényegében nem térnek el egymástól az öngyilkossági próbálkozások tekintetében, de a 2021-es adatokból már lehet érdekes következtetéseket levonni.
Ő is megjegyezte, hogy krízishelyzetekben az öngyilkossági ráta csökkenését vagy stagnálását várják, ez pedig azzal magyarázható, hogy ilyenkor megmozdul az emberekben az életösztön.
Úgy is hívják, hogy pulling together effektus, az első hullám alatt itthon is jól lehetett látni, hogy megjelent a társadalmi összefogás, a szolidaritás az emberek között
– mondta a szakértő.
Ami a farmacid szuicid kísérleteket illeti, a kórház klinikai toxikológiai osztályán 2019-ben és 2020-ban nagyjából ugyanolyan arányban és számban fordultak meg páciensek. 2019-ben összesen 644, 2020-ban 612 beteget fogadtak öngyilkossági kísérlettel az osztályon az első 4 hónapban, míg 2021-ben áprilisig bezárólag 467-et. A violens szuicid kísérletek (akasztás, ugrás, fegyverek használata) számában a Manninger Jenő Országos Traumatológiai Intézetben 2019-2020 között szintén nem volt nagy különbség, 2021-ben azonban megugrott a bekerült páciensek száma: 2019-ben egész évben 61 ember került a traumatológiára violens szuicid kísérlettel, míg 2021-ben csak az első 4 hónapban 32 pácienst fogadtak. Ugyan az öngyilkossági kísérleteknek is van egy szezonalitása, ez még azon is túlmutató növekedés.
A KSH befejezett öngyilkosságra vonatkozó adatai is hasonló tendenciát mutatnak: 2019-ben 1550 fő, 2020-ban 1702 fő vetett véget önként az életének. Ez a korábban említett 1-2 százalékos éves csökkenéssel ellentétben 152-vel több a következő évre, ami 10 százalékos növekedést mutat – ez elég számottevő, még akkor is, ha a számok valójában viszonylag alacsonyak. A KSH adataiból az is kiderül, hogy a férfi öngyilkosságok száma nőtt meg, a női nem változott. Általánosságban elmondható, hogy
Felvetődik a kérdés, hogy a befejezett öngyilkosságok számának növekedése a két év között az öngyilkossági kísérletek számával együtt változik-e, ez ugyanis békeidőben mutat valamilyen szinten párhuzamot – ezúttal azonban olyan drasztikusan kellett volna csökkennie a befejezett öngyilkosságokkal együtt a megkísérelteknek is, hogy a szakértők valószínűtlennek tartják.
Mivel a férfi befejezett öngyilkosságok száma növekedett egy év alatt, feltételezhető, hogy a violens kísérletek száma növekedett (ez jellemzőbb ugyanis a férfiakra), ezek pedig gyakrabban befejezettek, mint a farmacid öngyilkossági kísérletek. A KSH adataiból tett összefüggések egybecsengenek Szilágyi Simon saját kutatásaival is, ez lehet az oka a violens szuicid kísérletek növekedésének is.
Érdekes, hogy 2020-ban a nyitás kapcsán, június tájékán növekedett meg az öngyilkossági kísérletek száma, ami előre vetítheti azt, mi fog történni, ha a veszélyhelyzet végleg elmúlik, és sikerül hosszú távon is kordában tartanunk a koronavírust. Szilágyi Simon azt is elmondta, hogy olyan anekdotikus információkat már kapott a pandémia alatt igazságügyi orvosszakértőktől is, amelyek aggodalomra adhatnak okot – muszáj lesz tehát komolyan venni a járvány utáni években a szuicid-prevenciós törekvéseket.
