Mivel a bolygó felszínének mindössze 3 százalékát borítják városok, általában a klímamodellekben nem szerepelnek külön, annak ellenére, hogy teljesen más hatások jelentkeznek a globális felmelegedés hatására egy betontengerben, mint mondjuk egy part menti faluban, vagy az esőerdő közepén. A Nature Climate Change tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban az Illinois-i Egyetem kutatói most külön vizsgálták, milyen modellezést kellene használni a városokban bekövetkező változásokra.
A bolygó populációjának 50 százaléka városokban él, és ezek a terepülések több hőstresszt, légszennyezést, valamint energiabizonytalanságot tapasztalnak, mint a kevesebb betonnal és több zöldterülettel rendelkező területek. Ennek leginkább az elrendezés és a lakosság sűrűsége az oka. Az ilyen, klímamodellek szempontjából apró változók belekalkulálása nagyon fontos azért, hogy pontosan megértsük a változások hatását az emberiségre.
A szakértők kombinálták a klasszikus klímamodelleket a városokra ható változások klímamodelljeivel, és megfigyelték, hogyan hatnak egymásra. Ezzel sikerült megállapítani, hogy 2100-ban
Az évszázad végére a városokban átlagosan 1,9 Celsius-fokkal lesz magasabb a hőmérséklet, ha teszünk is valamit a kibocsátáscsökkenésért, de nem sikerül 1,5-2 Celsius-fok alatt tartani az általános melegedést. A legrosszabb eshetőség a 4,4 Celsius-fok, a relatív páratartalom pedig globálisan csökkenni fog a városokban.
A szakértők szerint ezek a modellek segíthetnek a várostervezőknek abban, hogy a városokon belül tudják minimalizálni a klímaváltozás hatását.
