Egy új vizsgálat alapján a növényevőket, legyenek emlősök, madarak vagy hüllők, jobban fenyegeti a kihalás veszélye mint a ragadozókat – írja az MTI. A szakértők 24 500 élő és már kipusztult fajt tanulmányoztak.
Mindez ellentmond annak az elképzelésnek, mely szerint a ragadozók a legsérülékenyebb állatok kiterjedt élőhelyük és lassú populációnövekedésük miatt. Az adatok alapján a növényevő hüllők, köztük a teknősök, illetve a nagy testű növényevők, például az elefántok esetében a legnagyobb a fenyegetettség.
Trisha Atwood, a Utah-i Állami Egyetem ökológusa és kollégái először a jelenkori kihalási kockázati mintákat elemezték a táplálékháló más-más szintjein lévő növényevő, mindenevő és ragadozó fajok esetében. Hasonló vizsgálatot végeztek el a késő pleisztocén kor fajainál is. Végül megnézték, hogy a testméret és a táplálékláncban elfoglalt hely miként befolyásolja 22 166 ma élő faj fenyegetettségét.
A szakemberek szerint, noha feltehetőleg számos tényező áll a jelenség hátterében, bizonyos emberi tevékenységek nagyobb hatással lehetnek a növényevőkre, mint a többi fajra. Az invazív gerincesek, rovarok és növények mind közrejátszottak számos hüllő populációjának hanyatlásában, sőt kipusztulásában is. Az eredmények alapján a betolakodó fajok, a szennyezés és a természetes élőhelyek megbolygatása aránytalan mértékben hat a kis testű növényevő madarakra. A kutatók szerint ugyanakkor vannak kivételek: a tengeri élőhelyek ragadozói fokozott kihalási kockázattal néztek szembe, ami azt sugallja, hogy szárazföldi társaiknál nagyobb nyomás nehezedett rájuk.
