A II. világháború végére az angolszász országok – az USA, Kanada és az Egyesült Királyság – háromoldalú együttműködése a biológiai fegyverek terén igen jelentős kutatási, fejlesztési, és tömeggyártási potenciált hozott létre. Mindez azért készült, hogy a várható német biológiai támadásra kellő válaszcsapást adjanak, ám azt nem tudták, hogy Hitler személyes tiltása miatt a németeknek nem voltak ilyen fegyverei.
Amerika nem büntette meg a japán hóhérokat
Mandzsúria szovjet, illetve Japán amerikai megszállása után kiderült, hogy a Japán Birodalom baktérium-fegyverek tömegével folytatott brutális népirtást a megszállt Mandzsúriában. A világon egyedül a japán „katonaorvos szakemberek” (értsd: hóhérok) bírtak gyakorlati tapasztalatokkal ezek harctéri alkalmazása, vagy városi lakosság elleni bevetésében. Egyesek közülük a Szovjetunóban álltak bíróság elé – bár háborús bűnösként elítélték őket, büntetéseik a kor sztálini gyakorlatához képest enyhének tűnnek.
Akik viszont amerikai hadifogságba estek, sosem feleltek tetteikért. A Mandzsúriában biofegyverekkel folytatott genocídium szakmai vezetője, Isii Siró orvos-ezredes hamarosan már az amerikai biofegyverprogram állományában folytatta karrierjét.
Hiába no, 1945 után, a béke első éveiben mindjárt megindult várható III. világháborúra való készülődés, mely végül a hidegháborús évtizedekbe torkollt.
Afroamerikai katonák és a sárgaláz
Az ’50-es és ’60-as években az USA jelentős erőket fordított a vírus- és baktérium-arzenálja fejlesztésébe és fenntartásába. Csak egy-egy példa.
Kiemelt szerephez jutott a sárgaláz vírusa. Ez első látásra igen nehézkesen bevethető fegyvernek tűnik, hiszen terjesztéséhez a sárgalázas szúnyog (Aedes aegypti) tömegtermelését is meg kellet oldani. Felépítettek tehát egy havi 100 millió szúnyogot termelő üzemet, és kísérleti célból olykor elárasztották egyes hazai városok mit sem sejtő lakosságát nem-fertőzött szúnyogokkal.
Biztosat nem tudunk, de legalábbis sejthető, miért érdekelte ennyire őket egy-egy város sárgalázzal való elárasztásának lehetősége. Történelmi tapasztalatokból tudható, hogy a sárgaláz emberi rassz-specifikus fegyver: bár a negrid rasszhoz tartozó embertársaink is megfertőződnek, megbetegednek, sőt, meg is halhatnak tőle, de lényegesen nagyobb megbetegedési és halálozási arányokat okoz az europid (másnéven kaukázusi, vagy „fehér”) emberek körében.
Saját és kanadai városokon kísérleteztek
A baktérium- aeroszol fegyverek terén is intenzív kísérletek folytak. Ezek egyfajta ködpermetként terítenek fertőzőképes baktérium-spóra felhőket egész katonai alakulatokra, vagy éppen városokra. Ha a gyilkos baktériumfaj – például anthrax vagy tularémia – spórái helyett az embert könnyen fertőző, de komoly betegséget rendszerint nem okozó fajok spóráit teszik a fegyverekbe, akkor egész nagyvárosok mit sem sejtő lakosságát lehet kísérleti alanyként felhasználni.
Mindennek hirtelen vége szakadt, mikor Richard Nixon az ENSZ fórumán elérte a Biológiai- és Toxin-fegyver Tilalmi Egyezmény elfogadását. A támadó célú fegyverek fejlesztése és gyártása tehát a ’70-es évek elején megszűnt, a meglévő készleteket megsemmisítették.
Így akarták megőrizni az előnyt
De honnan tudhatjuk, hogy Amerika nem csalt és hazudott ezután, éppúgy, mint a Szovjetunió? Nos, egyszerű okunk van ezt vélni: ez nem állt az érdekükben.
Van ugyanis egy alapvető gyakorlati különbség a tömegpusztító biofegyverek és az atomfegyverek közt. Ha egy állam birtokában van a tudományos ismereteknek és technológiai képességeknek, akkor biofegyverek gyorsan (mondjuk hetek alatt) legyárthatók, de a fegyverek szavatossági ideje is ugyanilyen gyorsan lejár. A nukleáris fegyverek gyártása, majd szavatossági ideje viszont években, évtizedekben mérhető.
Miután tehát az USA létrehozta a minden riválisánál fejlettebb biofegyver-termelő és -alkalmazó képességeit, többé már nem állt érdekében ilyen fegyvereket folyamatosan gyártani és tárolni. Kedvezőbb volt a képességek birtokában lenni, közben a nemzetközi jog eszközeivel biztosítani, hogy senki más ne juthasson hasonló képességekhez.
Hadművelet Vietnám növénytakarója ellen
Akarva-akaratlan, de mindeközben az USA mégiscsak elkövette a világtörténelem egyik legkegyetlenebb biológiai agresszióját. A korabeli nemzetközi jog ugyanis nem tiltotta a biokémiai eszközök bevetését a növényzet ellen.
Mivel Dél-Vietnám nyugat-barát rendszerét alapjaiban fenyegették a kommunista Észak-Vietnám felől beszivárgó Viet Kong harcosok, és mert ezek az alakulatok az esőerdők takarásában észrevétlen mozoghattak, ezért az amerikai hadsereg megtámadta a növénytakarót. Saját szövetségese, Dél-Vietnám területén gyomirtóval irtották az esőerdőket és a mezőgazdasági ültetvényeket is. Ehhez az „Agent Orange” nevű gyomirtót alkalmazták, amely odahaza, az USA-ban is kereskedelmi forgalomban volt; alkalmazható volt a mezőgazdaságban, vagy akár a kertekben is.
Egy növényi növekedési hormont tartalmazott, amely állatokra és emberekre teljesen veszélytelen, semmiféle védőöltözetet nem igényelt, a permetező gépeket feltöltő amerikai katonák még csak gumikesztyűt sem viseltek. A gyártó cég viszont visszatartotta az információt, hogy valami baj van a gyártási technológiával, ezért a termék kis mennyiségben dioxint is tartalmaz. Ez pedig a legsúlyosabb genotoxikus méreg, tehát súlyosan rákkeltő, születési rendellenességeket okozó hatóanyag.
Minden jel arra utal, hogy ezek az ember elleni kegyetlen hatások nem a katonai szándék következményei. De súlyos felelősség terheli a gyártókat, akik bagatellizálták és eltitkolták a gyártási problémát, és az amerikai hadsereget, ami hitt a gyártóknak, és felelőtlen felületességgel ítélte meg a lehetséges következményeket.
Utoljára amerikaiakat öltek amerikai lépfenével
A Világkereskedelmi Központ ikertornyainak leomlása után, 2001-ben aztán újra felbukkant az amerikai anthrax (lépfene) fegyverek réme. Ismertlen feladó „fehér por” tartalmú leveleket küldött a média és a politikai élet egyes szereplőinek, megölve öt embert, valamint súlyosan és maradandóan károsítva további 17 áldozatot. Az elkövető primitív kísérő leveleiben halált kért Amerikára és Izraelre, valamint Allah nagyságát magasztalta. Iszlám terrorizmus, egyértelmű, nemdebár?
Hatalmas FBI nyomozó-csapat dolgozott az ügyön. A baktérium-törzs genetikai elemzése egyértelműen kimutatta, hogy a fegyver a régi amerikai katonai készletekből származik. De ki gyilkol amerikaiakat amerikai fegyverekkel? A 2000-es években az amerikai hadsereg biológiai védelmi szakemberei közt már csak egyetlen lépfene-szakértő maradt, Bruce Edwards Ivins.
Ő is sokat panaszkodott, hogy vakcina-fejlesztői munkáját állatvédelmi előírások, és más efféle adminisztratív akadályok teszik lehetetlenné. De most hirtelen felértékelődött Ivins személyes jelentősége, hiszen a sok évig tartó nyomozás során az FBI elsősorban az ő tudására támaszkodott. Csakhogy a nyomozás 7-8 évnyi aprólékos munka során újra meg újra ellentmondásos eredményeket adott és végül mindig vakvágányra futott. Végül 2008-ban az FBI számos közvetett bizonyíték alapján magát Bruce Edwards Ivinst nevezte meg gyanúsítottként, aki még aznap öngyilkos lett.
Mai legjobb tudásunk szerint a 2001-es anthrax-levél támadás-sorozat az egyetlen, és remélhetőleg az utolsó olyan eset, amikor a hidegháborús amerikai kórokozó-fegyverek embert öltek.
Cikkünk szerzője Dr. Rózsa Lajos biológus, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúcótudományi Intézetének tudományos tanácsadója, akinek egyik kutatási területe a biológiai agresszió története.
Kiemelt kép: Photo Media/ClassicStock/Getty Images
