Dr. Albert Zink legutóbb 2016-ban járt hazánkban, amikor DNS-mintákat vett a híres váci múmiákhoz tartozó Annamáriától, valamint a Természettudományi Múzeum padlásán talált ismeretlen katonától azért, hogy az olyan fertőző betegségek nyomait kutassa rajtuk, mint a tuberkulózis. Zink, akit egyébként Ötzi atyjaként is szoktak emlegetni, csinált már ilyet a jégemberen, de a világ talán leghíresebb múmiáján, Tutanhamonon is. A kutató a méltatlanul kevéssé ismert paleopatológia szakértője, a bolzanói EURAC akadémia múmiákkal és a jégemberrel foglalkozó osztályának elnöke, most a Múmiák a középpontban konferencia miatt jött újra Budapestre. A megnyitó előtt beszélgettünk vele.
Mi pontosan az a paleopatológia, mivel foglalkozik?
A paleopatológiával különböző betegségeket próbálunk meg kimutatni régi emberi maradványokban, például múmiákban vagy csontvázakban. A maradványok segítségével olyan egészségügyi problémákat lehet felkutatni, mint a csontot ért különböző sérülések, a rák néhány fajtája, a fertőzések, mint például a tuberkulózis vagy a lepra. Ezután megpróbáljuk megérteni és kielemezni, milyen volt az egészségügyi helyzet abban az időszakban, amiben az alanyunk élt, milyen betegségek ütötték fel a fejüket, volt-e valamilyen gyógymód vagy gyógyításra irányuló próbálkozás, amivel a betegséget kezelni akarták.
Ön milyen betegségeket kutat pontosan?
Elég sokfélét, de mondhatjuk, hogy leginkább a fertőző betegségekkel foglalkozom, mint amilyen a tuberkulózis is, aminek a vizsgálati módszerei elég profik, hiszen a paleopatológiában most már használunk molekuláris biológiai módszereket is. Ez azt jelenti, hogy megpróbálunk genetikai információt, DNS-t kinyerni a maradványokból, és reméljük, hogy megtaláljuk a baktériumok genetikai nyomát is, amik ezeket a betegségeket okozzák. Így akár a betegség evolúcióját is felvázolhatjuk. Ez azért fontos, mert az olyan kórok, mint a lepra, vagy ami még fontosabb, a tuberkulózis, még most is jelen vannak, így tényleg szeretnénk megérteni, hogyan fejlődött a betegség az évszázadok, évezredek során.
Kutatnak olyan baktériumokat is, amelyek antibiotikum-rezisztenssé kezdenek válni, és egyre nagyobb problémát okoznak az egészségügynek világszerte?
Igen, próbálunk erre is koncentrálni, megfigyeljük, hogy a rezisztenciát okozó gének jelen vannak-e már a korai időkben, megpróbáljuk megérteni, hogyan alakul ki ez az ellenállás. Persze az a tendencia, hogy nem találunk túl sok rezisztenciára utaló nyomot az öregebb mintáknál, a probléma teljesen modern, azóta van jelen, mióta antibiotikumos kezeléseket kezdtünk el alkalmazni. De úgy tűnik, sokszor
Milyen emberi maradványokra van szüksége egy paleopatológusnak ahhoz, hogy dolgozni tudjon?
Általában csontokkal dolgozunk, mert szinte soha nem találkozunk az ideális forrással, vérmaradványokkal még a múmiák testében sem. Van, amikor lágy szöveteket vizsgálunk, például fennmaradt szerveket, ez a tuberkulózis esetében kifejezetten érdekes lehet, hiszen ha megvan a tüdő, jobban lehet tanulmányozni a baktérium által okozott károkat. De általában csontokkal dolgozunk, ezeket a legkönnyebb találni, és a legtöbb esetben ezek maradnak fenn. A csontokon általában megmutatkoznak a tipikus aberrációk, ezért könnyű észrevenni rajtuk a betegségeket.
Tudományos munkája során kutatta Ötzit és Tutanhamont is. Kutatási szempontból van különbség a természetesen formálódott és az ember által készített múmiák között?
Ötzi teste nagyon szépen fennmaradt, hamar megfagyott, ezért a szervei is a lehetőségekhez képest épségben fennmaradtak. Éppen ezért több DNS-t tudunk kinyerni tőle, mint például az egyiptomi múmiákból, még úgy is, hogy Ötzi sokkal öregebb náluk. A jégmúmia ugyanis nagyjából 5 ezer éves, míg azok az egyiptomi múmiák, amelyekkel dolgozunk, 3-4 ezer évesek. Ötzinél külön szerencse volt, hogy fennmaradt a gyomortartalom egy része, ezt elemezni tudtuk, nagyon sok hasznos információt adott az életmódjáról és a táplálkozásáról.
Tutanhamon, mint az egyiptomi múmiák általában, szándékosan alkotott múmia, a balzsamozási szokások sajátosságai miatt nincsenek meg a szervei, ráadásul nagyon sok balzsamozó anyagot használtak a testén, amitől nehezebben genetikai anyagokat kinyerni belőle. Az ő esetében a balzsamozáshoz használtak egy olyan fekete anyagot, ami beleitta magát a csontokba, ezt el kellett távolítanunk, mielőtt megkezdtük a kutatást. Csak ezért a fekete anyagért sajátos módszert kellett kidolgoznunk, hogy képesek legyünk elegendő genetikai információt kinyerni a maradványokból.
Mindegyik egyiptomi múmiánál ez a helyzet?
Nagyjából igen, bár vannak időszakbeli különbségek, például abban, hogy mikor mennyi balzsamozó anyagot használtak. De alapvetően minden egyiptomi múmiáról elmondható, hogy nehéz paleopatológiai módszerekkel kutatni. A forró időjárás sem tesz jót a testeknek, könnyebben bomlik tőle a DNS. Az egyiptomihoz hasonló, dél-amerikai múmiáknál is ugyanezek a problémák vetődnek fel.
Mi volt a legnagyobb meglepetés Ötzi és Tutanhamon kutatása során az ön számára?
Ötzinél az volt az igazi meglepetés, amikor képesek voltunk vérmaradványokat felismerni, és találtunk teljesen fennmaradt vörösvérsejteket is. Soha nem gondoltuk volna, hogy az emberi vérsejtek több mint ötezer évig túl tudnak élni a testben. Az is érdekes volt, hogy
Tutanhamonnál érdekes felfedezés volt, hogy maláriában szenvedett, ezen kívül pedig egy rakás más egészségügyi problémája volt, ami talán megmagyarázza, miért halt meg ilyen fiatalon.
Dolgoznak Ötzin kívül más természetesen mumifikálódott testtel?
Igen, vizsgáltunk templomokban, katakombákban mumifikálódott szicíliai múmiákat és észak-német, valamint brit mocsári múmiákat is. De megállapítható, hogy a természetes múmiák közül Ötzi maradt fenn a legjobb állapotban.
A szicíliaiakhoz hasonló templomi múmiák a mi váci múmiáink is, amiket ön is kutat.
Igen, ez így van, a váci múmiák nagyon jó állapotban maradtak fenn, hála a speciális környezetnek, amiben mumifikálódtak. Ráadásul a tuberkulózis baktériuma is jól kivonható a maradványokból.
Amikor legutóbb Magyarországon járt, a Természettudományi Múzeumban vett mintát a váci múmiákból. Vannak már eredmények a kutatásról?
Még mindig dolgozunk a mintákon, találtunk több bizonyítékot a tuberkulózis jelenlétére, de a betegségről tudtunk már korábban más kutatásokból is. Most megpróbálunk minél jobb baktériummintákat kinyerni, hogy megérthessük a TBC evolúcióját. Arra is használjuk a váci mintákat, hogy optimalizáljuk a kutatási módszereinket a tuberkulózis kutatásában, hogy aztán más múmiákon is kipróbálhassuk őket.
Milyen kutatásokról fog beszélni a konferencián? Min dolgozik mostanában?
Ezúttal leginkább az egyiptomi múmiákról fogok beszélni, egészen pontosan arról, hogyan lehet DNS-t kinyerni belőlük: a problémákról és a lehetőségekről egyaránt. Arról is szó lesz, hogy milyen betegségeket találhatunk a módszerrel, és hogyan tudjuk a genetikai kapcsolatokat feltárni a múmiák között, ahogy tettük például Tutanhamon esetében is.
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
