Megszállás volt hivatalosan az a katonai művelet, ami 1944-ben vette kezdetét, mikor a szovjet Vörös Hadsereg Magyarország földjére lépett. Hazánk lakosságát ugyanakkor megszabadították a náciktól, a II. világháború lassan véget ért, a kortársak zöme érthetően felszabadulásként élték meg.
Történetünk viszont ott kezdődik, hogy az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében Sztálin katonáinak három hónapon belül el kellett volna hagyniuk az országot annyi „kivétellel”, hogy az ausztriai szovjet megszállási övezettel való kapcsolattartáshoz szükséges katona és harci, technikai eszköz maradhat. Ideiglenesen.
Ausztria 1955. március 15-én visszakapta szuverenitását, semleges állammá vált, ám az „ideiglenes” szovjet katonai jelenlétet Magyarország területén akkor már az előző napon megkötött Varsói Szerződés legalizálta és állandósította.
Kértük, hogy maradjanak
Moszkva szempontjából a kölcsönös védelemre hivatkozó megszállás „kifizetődött” 1956 októberében, majd 1957-ben Kádár János maga kérte, hogy maradjanak. Egy 1957-es törvényerejű rendelet „a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában” kimondta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet okán:
a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi egyezményeknek.
Később, 1968-ban az úgynevezett Brezsnyev-doktrína mindezt megerősítette: „ha a szocializmussal szemben ellenséges erők egyes szocialista országokat a kapitalista fejlődés irányába kényszerítenek, az nem csak az adott szocialista ország problémája, hanem az egész szocialista táboré”.
Gorbacsov megígérte
Változást csak az 1980-as évek vége, Mihail Gorbacsov fellépése hozott, a az ENSZ 1988. decemberi közgyűlésén jelentős kelet-európai csapatkivonásra tett ígéretet három éven belül – írja a Rubicon.hu. A Magyarországon állomásozó Déli hadseregcsoport főparancsnoka, Matvej Burlakov vezérezredes 1989. január 1-jei sajtónyilatkozatában 10 ezer fő, a hazánkban szolgálatot teljesítő haderő egyötödének hazaszállítását hirdette meg.
Az 1989-es év politikai eseményei aztán felgyorsították a folyamatot, George Bush és Gorbacsov 1989 decemberében már a demokratikus átmenet kérdéseiről tárgyalt. Hazánk a köztársaság kikiáltása után, 1990 januárjában csapatai kivonására szólította fel a Szovjetuniót, egy hónappal később pedig megkezdődtek a tárgyalások.
Március 10-én Horn Gyula magyar és Edouard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírt egy egyezményt, miszerint a csapatkivonások végső határideje 1991. június 30, és két nappal később elindultak az első szerelvények a szovjet határ felé.
Viktor Silov
A következő hónapokban csaknem 35 ezer vasúti kocsi szállította el a 100 ezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy 27 ezer technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot. Az utolsó katonavonat 1991. június 16-án hagyta el hazánkat a Záhony-csapi határállomáson.
Az utolsó szovjet katona pedig, Viktor Silov altábornagy, a déli hadseregcsoport parancsnoka személyében június 19-én 15 óra 01 perckor távozott Magyarország területéről- Ugyancsak a Záhony-csapi határállomáson, civilben, diplomata útlevéllel.
Kiemelt kép: Fridmann Endre / MTI / AFP
