Az nem új információ, hogy az emberiség fejlődése során változott az étrendünk, főleg akkor, amikor a mezőgazdaság kezdett előretörni. 300 ezer évvel ezelőtt, amikor a Homo sapiens felbukkant, nagyrészt vadászatból és gyűjtögetésből szerezte az élelmét, ami nem volt túl kíméletes a fogaival: a csontokon és kemény húsokon való rágás erősen koptatta őket, ezért
Nagyjából 2500 évvel ezelőtt azonban, amikor a mezőgazdaság komolyabban is kifejlődött, a tejtermékek és a gabonafélékből készült ételek egyre szélesebb körben elérhetővé váltak. A megkímélt fogak pedig nem koptak már annyira, mint a húsevő időszakban, ezért a felső fogak nem kerültek egy vonalba az alsó fogsorral, az emberek felnőtt korukban is kicsit hosszabb felső fogakkal rendelkeztek. A Zürichi Egyetem nyelvész kutatója, Damian Blasi szerint ez pedig nagyban befolyásolta azt is, hogyan beszéltek – kiderült például, hogy a v és az f hangot csak ezóta tudja kimondani az emberiség.
Blasi a kutatását Charles Hockett nyelvész munkájára alapozta, aki 1985-ben kimutatta, hogy a labiodentális, vagyisaz alsó ajakkal és a felső fogsorral képzett mássalhangzók különböző gyakoriságban fordulnak elő a nyelvekben. Gyakran vannak jelen olyan területeken, ahol a mezőgazdaság korán fejletté vált, és nagyjából nem létező az olyan közösségekben, amelyek sokáig vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak – írja a Discover magazin.
Hockett, és ezzel Blasi kutatási eredményei is azt mutatják, hogy nem használtuk mindig ugyanazokat a hangokat – a v és az f például viszonylag a modern idők találmánya. A hosszabb fogú elődeink ugyanis ki tudták mondani ezeket a betűket, a kopott foggal rendelkezők azonban küzdöttek volna velük, ha ismerték volna őket.
Blasi háromdimenziós modellezéssel is leellenőrizte az elméletét, amelyből kiderült, hogy a kopott fogakkal rendelkezőknek 29 százalékkal nehezebb volt kimondani a v és az f hangokat, mint a hosszabb fogú elődöknek. Egyértelmű, hogy azok a társadalmak, amelyek könnyebben ejtették ki ezeket a betűket, gyakrabban illesztették bele őket a nyelvükbe és a mindennapi beszédükbe, mint azok, amelyek küszködtek a kimondásukkal.
A kutató 1672 jelenlegi nyelvet is kielemzett, és kiderült, hogy a sokáig gyűjtögető és vadászó népek leszármazottjai, valamint azok, akik még ma is így élnek, a labiodentális, azaz foggal összeköthető mássalhangzók mindössze 27 százalékát használják. A különbség különösen szembetűnő például Ausztráliában, ahol
Ugyanígy megfigyelték azt is, hogy Európában és Nyugat-Ázsiában mennyi labiodentális mássalhangzót használtak az emberek, és észrevették, hogy 3500 évvel ezelőtt megnövekedett a nyelvekben a használatuk, pontosan akkor, amikor a mezőgazdaság robbanásszerűen fejlődni kezdett a területen.
