Kevés olyan keresztény kultúrkörben mozgó ember van, akinek a húsvétról ne jutna eszébe a nyúl és a tojás. Bár a húsvét a kereszténység ünnepe, mind időpontja, mind szimbólumrendszere pogány eredetű.
Napjainkban is világszerte több vallásban tartanak ünnepet a tavaszi napéjegyenlőség környékén, és ez a távoli múltban sem volt másként. Ezen periódus a természet ébredése és a megnyúló napok miatt az emberek számára az újjászületés és a fény ünnepeinek időszakát jelenti.
A kereszténység terjedését megelőzően Európában is éltek efféle pogány ünnepek, melyek utóbb, az új vallás térnyerésével sem tűntek el nyom nélkül.
Mivel Jézus feltámadásának története egybeesett a pogány újjászületéssel kapcsolatos szokásokkal, a korábbi vallási elemek beépültek a keresztény ünnepbe. Az angol Easter és a német Ostern szavak is pogány eredetűek, és az ősi kelta napéjegyenlőségi ünnepre, az Ostarára (Eostréra) utalnak.
Nyúl és tojás Jézus feltámadásának ünnepén
Szaporasága miatt a nyúl már az ókor óta a termékenység egyik fő szimbólumának számít.
Egyes elképzelések szerint a kelta termékenységistennő, Ostara szent állata is a mezei nyúl volt, így A nyúlszimbólum átvételét segíthette, hogy a középkorban úgy vélték, hogy a mezei nyulak szűzként is képesek teherbe esni – ez pedig jól illeszkedett a Mária-kultuszba.
Hasonló módon a tojás is a termékenység, újjászületés egyik ősi jelképe. Meglepő lehet, de a tojások díszítése sem az újabb idők találmánya. Pierre-Jean Texier, az Aix-Marseille Egyetem munkatársának 2010-es tanulmánya szerint
Egyiptomban a fáraók korát megelőző időszakban, illetve Kréta és Mezopotámia korai kultúráiban a tojás a halál és újjászületés jelképe volt. Valószínűleg ezek az ősi hagyományok utóbb a többi Mediterráneumban kialakuló vallásra, így a kereszténységre is hatottak. A tojásszimbólum emellett Európában is élhetett a kereszténység előtt, egyes elképzelések szerint szintén kapcsolódott Ostara ünnepéhez.
A tojásfestés hagyománya feltehetőleg perzsa eredetű, de már az ókeresztényeknél megjelent: Mezopotámiában vörös festéket használtak a színezéshez. A vörös szín a hagyomány szerint Jézus vérét szimbolizálta. Utóbb a szokás az egész keresztény világban elterjedt.
Nos, a két termékenységi szimbólum minden bizonnyal már a távoli múltban is gyakran szerepelt együtt. Valószínűsíthető, hogy összevonódásukat a középkorban segítette, hogy a nyugati kultúrkörben gyakran jelenítettek meg mezei nyulakat. Ezek az állatok nem üregekben ellenek, hanem fészekszerű, elzárt és száraz helyeken hozzák világra utódaikat – hasonló körülmények közt, mint ahogy a madarak a tojásaikat tojják.
(Kiemelt kép: Pixabay)
