A szervezetünkbe bejutó szénhidrátok, fehérjék és zsírok mind cukorrá, aminosavakká és szabad zsírsavakká alakulnak. A tápanyagokat aztán a véráram a test megfelelő helyére szállítja, hogy energiaként felhasználja őket az adott terület.
Ha az ember nem jut ételhez, a véráramban keringő tápanyagok aránya idővel lecsökken. A legtöbb szerv és szövet jó darabig bírja a nélkülözést, ugyanis testünk nagy része több tápanyagtípust is képes használni.
Az agy azonban viszonylag gyorsan reagál a vércukorszint zuhanására, ugyanis csak a glükózra támaszkodik. A Quartz szerint
Nem csoda, hogy az embernek kevésbé megy a koncentráció, és több hibát vét, amikor leesik a vércukorszintje. Az éhség ráadásul azt is megnehezítheti, hogy a szociális normáknak megfelelően viselkedjünk.
Az agy emellett egyéb módon is előidézheti az éhséggel jelentkező ingerlékenység kialakulását.
Amikor a vércukorszint csökken, az agy olyan utasításokat ad bizonyos szerveknek, melyeknek hatására glükózszintet növelő hormonok szabadulnak fel.
Ez a két hormon nemcsak a vércukorszint zuhanása miatt, hanem egyéb fizikailag stresszes helyzetekben is felszabadulhat. Az adrenalin például az „üss vagy fuss” helyzetek jellegzetes hormonja.
Az éhséggel járó dühöt genetikai tényezők is okozhatják. Van olyan gén, amely az éhség során az agyban felszabaduló neuropeptid Y előállítását kontrollálja. Ez a vegyület azonban az agressziót és haragot szabályzó Y1 receptor működését is befolyásolja. Éppen ezért a magas neuropeptid Y-szinttel rendelkező személyek
Szerencsére van módszer az ingerlékenység elkerülésére: nem meglepő módon enni kell, még mielőtt az ember éhessé válna.
A valódi trükk viszont az, hogy tápanyagokban gazdag ételt fogyasszunk, hogy szervezetünkben minden a megfelelő szinten maradjon.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
