A laikus magyarnak nem feltétlenül saját hazája ugrik be az űrkutatás szó hallatán, pedig Magyarország évtizedek óta hozzájárul a nemzetközi munkához.
Ami a múltat illeti, az 1970-es évektől kezdve elsősorban az űridőjárás és a tárgyakat, embereket ért űrbéli sugárzást kutatták magyar szakemberek, a leghíresebb fejlesztés máig a Pille sugárdózismérő. Továbbfejlesztett változatát ma is használják a világűrben.
Mióta hazánk egyre szorosabb kapcsolatban áll, majd 2015-től teljes jogú tagja az Európai Űrügynökségnek (ESA), a kihívások és a megoldandó feladatok is változnak, egyre nagyobb hangsúly kerül az innovációra. Ennek fényében a saját forrásból létrehozott Űrkutatási Laboratóriumot az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjában.
Minek ez nekünk?
Miért is van szükségünk „űrlaborra”? Pontosan azért, hogy alkalmazkodni tudjunk európai űrtagságunk, illetve a civil űripar erősödése és a mikroműholdak világának robbanásszerű fejlődéséhez. Nem ritka ugyanis, hogy ám alapos tesztelés nélkül semmit nem lehet semmit az űrbe küldeni.
Egyrészt ugye a küldetés sikerének záloga, hogy az eszköz túlélje a kilövés, a nyomásváltozás vagy a gyorsulás megrázkódtatásait. Másrészt ha valamelyik eszköz – netán épp a magyar – nem bírja az extrém rezgést vagy mondjuk a hirtelen lecsökkenő nyomásban eldurran az egyik alkatrésze, annak a rakomány többi műholdja is a kárát láthatja.
Ezért nagyon komoly szabványrendszernek kell eleget tenni, amihez elengedhetetlen a különleges precizitás és a szigorú tesztek. A műholdat különféle teszthelyszínek között kell oda-vissza szállítani.
Az észlelt hibák javítása kizárólag az úgynevezett tisztatérben, vagyis a gyakorlatban teljesen por- és szennyeződésmentes helyiségben lehetséges. Ha a tesztek során valahol hibát észlelnek, a sor kezdődik elölről: időpontfoglalás, szállítás, újabb és újabb szerelés.
Ez most mind egy helyen elérhető, teljes mértékben kiszolgálja az MTA EK űrkutatási tevékenységét, ráadásul ipari megrendeléseket is tudnak fogadni.
233 g-s gyorsulás
Az „űrlabor” középpontjában a tisztatér áll, ehhez kapcsolódik a nagy teljesítményű rázópad és az űrbéli környezetet szimuláló termovákuum-kamra, illetve klímaszekrény.
Üresen, maximális gyorsulása a fizika törvényei szerint a ráhelyezett súly függvényében csökken. Csúcsra járatva olyan a hangja, mint egy sugárhajtóműnek, az egész lényege pedig a felbocsátás viszontagságainak modellezése.
Magyarországon ez az egyik legerősebb ilyen gép, de nem az egyetlen. Amitől egyedi, az a technikai és szakmai tudás, ami mögötte áll, és így már ez az egyetlen »űrprofilú« rázópad a régióban
– mondta a 24.hu-nak Hirn Attila, az MTA EK Űrdozimetriai Kutatócsoportjának vezetője.
Létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy lengyel cég már az átadás előtt bejelentkezett rá, hiszen korábban az űripar számára “rázni” legközelebb Németországban tudtak.
A vákuumkamra és a klímaszekrény az űrbéli nyomást, hőmérsékletet és páratartalmat hivatott modellezni, a tisztatér pedig – ahogy már szó volt róla – az esetleges hibák azonnali, helyben elvégzett orvoslását teszi lehetővé.
Ezer exobolygót vizsgálunk
Az európai űrügynökség épp a napokban döntött következő jelentős, nagyjából félmilliárd eurós költségplafonnal rendelkező tudományos küldetéséről:
A tervek szerint a 2028-ban induló négyéves küldetése alatt az ARIEL ezer távoli csillag bolygóit figyeli majd meg. Exobolygók különböző populációiról van szó a Jupiter- és Neptunusz-méretűektől egészen a szuper-Földekig, ráadásul eltérő környezetben. Egyes bolygók a csillagaik lakhatósági zónáiban lesznek, ám a küldetés fő célpontjait azok a forró és meleg planéták jelentik, melyek közel keringenek a csillagaikhoz.
Galériánk a laboratóriumról:
Ezek a meleg és forró exobolygók ugyanis természetes laboratóriumokként szolgálnak, amelyekben a bolygók kémiai folyamatait és fejlődését tanulmányozhatjuk. A magas hőmérséklet következtében a légkör különböző molekulái folytonos mozgásban vannak, nem tudnak leülepedni vagy felhőréteget alkotni, így a műszeres mérések során megfigyelhetőek maradnak.
Ez lehetővé teszi az ARIEL számára, hogy a bolygó belső összetételéről és a bolygórendszer kialakulásáról is több információhoz jusson.
Az ARIEL egy méteres nagyságú távcsőtükörrel lesz felszerelve, ami a távoli naprendszerek látható és infravörös sugárzását gyűjti. Egy spektrométer a „szivárvány színeire” bontja a fényt, és kimutatja a bolygók légkörének kémiai ujjlenyomatát, ami a bolygó csillag előtti vagy mögötti elhaladása során rakódik rá a csillag fényére.
Egy fényességmérő eszköz az exobolygók légkörében található felhőket fogja detektálni, míg a pontos követést lehetővé tevő irányító rendszer az űreszköz stabil célra tartását fogja garantálni nagy pontossággal. A programban 15 ESA-tagországból 60 intézet vesz részt, a hazai tudományos hozzájárulást az MTA CSFK Csillagászati Intézet munkatársa, Szabó Róbert koordinálja.
