Kevés nyulat esznek a magyarok, ami nemcsak a tenyésztők számára rossz hír, hanem a lakosság is jól járna, ha gyakrabban kerülne nyúl a tányérjába, annak alacsony zsír- és magas vastartalma miatt. A kormány ezért június elején országos kampányt indított a nyúlhúsfogyasztás népszerűsítésére,
Persze nemcsak az eladás volumene számít, kiemelt cél a belföldi kereslet bővítése, ami manapság mindössze két-három százalék – a többi exportra megy. A Földművelésügyi Minisztérium államtitkárának nyilatkozata szerint az erőfeszítések eredménye már most látható, egyre többen keresnek nyulat a boltokban.
Eddig a hír, amin elkezdünk elmélkedni, az így megszülető kérdésekkel pedig Miháldy Kinga dietetikust, élelmiszer-minőségbiztosítási agrármérnököt, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet munkatársát kerestük meg.
56 kilóból 20 deka a kicsinél is kevesebb
A lakosság számával átlagolva egy magyar emberek évente körülbelül 20 deka nyulat, 30 deka bárányt, birkát és négy kiló halat esznek – utóbbi az elmúlt években örömteli és nagyarányú növekedésnek indult.
Fejenként évi 56 kiló húst eszünk meg, ebből több mint 25 kiló a sertés, 26 a csirke, 2 a marha, az összes többi húsféle a maradék 3-4 kilogrammon „osztozik”.
Nagyon fontos, hogy étrendünk az állati fehérjeforrások tekintetében is változatos és kiegyensúlyozott legyen, ezért nem jó, ha akár csak húsfronton is ennyire egysíkú a táplálkozásunk
– mondja a szakember.
Ha az érveket a táplálkozástudomány eredményei közül merítjük, a nyúlhús előnyeit bátran összevethetjük a csirkével. Kiváló minőségű, alacsony zsír- és kalóriatartalmú, könnyen emészthető fehérjeforrás. A nyúlételek gyorsan és egyszerűen elkészíthetők, ízletesek, épp úgy variálhatók, mint a baromfi: a levesektől a sülteken át a paprikásig számos ételt szolgálhatunk fel belőle. Heti rendszerességgel lenne helye az asztalunkon.
Drága és nem ízlik…
Az évi fejenként 20 dekás fogyasztás azt jelenti, hogy a magyar emberek túlnyomó többsége soha nem eszik nyulat. Miért? Valószínűleg ízlés és ár kérdése – véli Miháldy Kinga.
A nyúlhús ízének megítélése szubjektív. A rendszerváltásig a háztáji gazdaságokból nem hiányzott a nyúlól, hisz gyorsan növő, szaporodó, könnyen takarmányozható, minimális törődést igénylő állat, hasonlatosan a csirkéhez. Éppen ezért korábban rendszeresen került a tányérba.
A ’90-es évek eleje után ez a gazdálkodási mód leépült, ma már ritka a házinyúl. A mai fiatalok zöme csirkét eszik szívesen – a sertés és a marha ízét is megszokták. Ezekhez képest a nyúl íze tényleg kissé eltér, a csirkére hasonlít, de édeskésebb.
Ugyanez a helyzet a hallal és a birkával is, a megszokottól eltérő ízük miatt az emberek nem keresik, ha mégis megvennék, az áruk riasztó lehet. Egyes halak kilogrammjából háromszor annyi disznócombot lehet venni, így a döntés a legtöbbeknél egyértelmű. Pedig a tengeri halakkal, a lazaccal, a busával értékes omega 3 zsírsavakhoz juttathatjuk a szervezetet, így hetente legalább egyszer javasolt lenne az értendünkbe iktatni.
Azt sem tudjuk, mi az
Az okok között kutatva elképzelhető, hogy a receptek hiánya is gátja a nyúlhúsfogyasztás elterjedésének
– állítja Miháldy Kinga.
Sokaknak fogalmuk sincs, hogy kell elkészíteni. Gyorsan élünk, gyorsan főzünk (ha főzünk egyáltalán), gyorsan eszünk. Az élelmiszeripar által előállított félkész, könnyen elkészíthető termékek zöme a közízlés által elfogadott receptúrák alapján készül. A dietetikus szerint ma a háziasszonyok – és a férfiak – nagy része azt sem tudja, hogyan kell megpucolni egy halat, nem tudják, mit kezdjenek egy egész tyúkkal vagy hogyan készítsék el a birkát, nyulat.
Az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb halas kofával találkozhatunk, a hentesnél jégre dobott halszeleteket kínálnak vásárlásra az élő ponty helyett.
Felelősség a gyerekkel szemben
Mit tehetünk? Felnőttként annyit, hogy próbálkozunk: megfelelő fűszerezéssel a nyúl, a hal, a birka „szokatlan” íze elvehető – ha a nagymama szakácskönyve már el is veszett, a neten számtalan receptet találni, érdemes rákeresni.
A gyerekek esetében más a helyzet, a szülő példamutatása meghatározó. A kicsik négyéves korukig „tanulják” az ízeket, amit ebben az időszakban rendszeresen adunk nekik, azt felnőtt korukban is szeretni, keresni fogják.
– hívja fel a figyelmet a tudatos étrendtervezés jelentőségére Miháldy Kinga.
