A galaxis nagyjából 150 millió fényévre található a Földtől, a Kentaur csillagképben. Az NGC 4696 a Kentaur több ezer rendszeréből álló galaxiscsoportosulásának legfényesebb eleme, amely rengeteg kisebb galaxissal van körülvéve. Az NGC 4696 elliptikus, ami azt jelenti, hogy nem a sokak által ismert örvénylő, spirálkarokból álló formát, hanem egy sokkal hosszúkásabb alakot vett fel.
A Hubble űrtávcső által a közelmúltban elkészült felvételen most minden korábbinál részletesebben tanulmányozható a galaxis egyedi szerkezete. Egy, a Cambridge Egyetem csillagászai által vezetett nemzetközi kutatócsoport neki is látott a kavargó szálak kibogozásának.
Az Európai Űrügynökség szerint a megközelítőleg 200 fényévnyi szélességű poros szálak sűrűsége nagyjából 10-szer nagyobb mint az azokat körülvevő gázoké. A szálak spirálként tartanak össze a NGC 4696 belseje felé, a magban kötve össze a galaxist alkotó port és gázokat.
Az NGC 4696 egyedi formája feltehetőleg egy, a galaxis magjában található szupermasszív fekete lyuk miatt alakult ki. Az objektum által termelt energia valószínűleg felmelegíti a környezetében található gázokat, amelyek így a belső régióból megindulnak kifelé, létrehozva a márványszerű hatást.
A felvétel alapján úgy tűnik, ezek a felhevült gázok a szálakban található anyagokat is magukkal ragadják, de a mozgás a galaxis mágneses mezeire is hatással lehet. A középpontban található hurkok különös spirális alakban göndörödnek befelé, ami arra utal, hogy a szupermasszív fekete lyuk fokozatosan szívja azokat maga felé, folyamatosan nyelve el a közelébe kerülő anyagokat.
Meglepő, de az NGC 4696 többnyire idősebb csillagokból áll, annak ellenére, hogy hatalmas mennyiségű gázt és port tartalmaz. Az anyagok miatt elvileg lenne lehetőség arra, hogy a rendszerben újabb égitestek keletkezzenek, a gyakorlat azonban mást mutat.
Az NGC 4696 részletesebb elemzésével és a csillagszületés elmaradásának vizsgálatával arra is lehetőség nyílik, hogy a szakemberek megértsék a közelebbi, hasonlóan szunnyadó galaxisok működését.
(Via: Live Science)
