A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) adta hírül, hogy honfoglalók között az ugor eredetű genetikai elemek éppúgy jelen lehettek, mint a közép-ázsiai török népekre jellemzők. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének újabb archeogenetikai eredményei a magyar etnogenezisről a Scientific Reportsban jelentek meg. A kutatás alapjául szolgáló, 16 Kárpát-medencei lelőhelyről származó 144 csontváz legnagyobb része a magyar honfoglalás korát reprezentálta. Az avar populációt egy kisebb, dél-alföldi, 7–9. századi csoport jellemezte. A 10–12. századi kontaktzónák kutatása – amiről 2016-ban a PLoS One folyóiratban már közöltek tanulmányt – tovább bővült horvátországi minták bevonásával.
Az eredményeket a szerzők összevetették más publikált archaikus és modern mintákkal. Arra jutottak, hogy a kisebb mintaszámú avar csoport inkább dél- és kelet-európai jellegzetességekkel bír, a honfoglaló populációt nyugat-eurázsiai jellegzetességek mellett közel negyedrészben közép-ázsiai és észak-ázsiai típusok alkotják. Ez megerősíti a feltevéseket, hogy a honfoglaló népesség anyai ági genetikai öröksége nagyon heterogén, jelenleg nincs ok arra, hogy a honfoglalók genetikai előzményeit egy adott régióból-népességből eredeztessük.
Az ázsiai típusok a honfoglalás kora óta eltelt időben szinte teljesen kikoptak a magyarság genetikai állományából, bár néhány recens székely és csángó mitokondriális DNS-típus utalhat a nyomaira.
A kutatás fontos eredménye, hogy a 10. századi népesség – régészeti leletek alapján kimutatott – eltérései mögött nem áll egy anyai ági, vérségi-rokonsági szervező erő. A honfoglalás korának kutatásában használt régészeti-történeti kategóriák (pl. a kutatás korábbi publikációiban használt klasszikus leletanyagú, illetve köznépi temetkezések szerinti csoportosítás) által létrehozott csoportokat jelenleg nem lehet megfeleltetni homogén eredetű népességeknek. A Kárpát-medencei 10. századi adatok jelentős része teljesen feltárt temetőkből származik, amelyekben az anyai ági rokonság csekély aránya egy mobil, temetőit rövid ideig használó népességre utal.
A most közölt tanulmány az archeogenetikai kutatás úgynevezett klasszikus metodikájú időszakának az eredményeit foglalja össze, lehetővé téve a kutatott 7–12. századi Kárpát-medencei népességek különböző szintű összefüggéseinek vizsgálatát, összevetve mind ma élő, mind más archaikus népességeinek adataival. A cikket jegyző kutatók a vizsgálatok folytatását tervezik. Egyrészt szeretnék az egyes népességek egymáshoz való viszonyát is pontosabban meghatározni, másrészt új területeket, régészeti korszakokat is bevonnának a vizsgálatokba.
