Nagyszabású hadjáratra készülnek amerikai vadvédelmi szakemberek: patakokba öntött növényirtószerrel próbálják megfékezni a Michigan tó élővilágát pusztító „vámpírhalat”, az ingolát. A leginkább az angolnára hasonlít élősködő felnőve elérheti az egyméteres testhosszt is, korong alakú szájában pengeéles fogak sorakoznak, halálos fegyverként.
Piócaként tapad rá az áldozatra, és lassan kiszívja nem csak a vérét, de egyéb testnedveit is. A hal gyakorlatilag tehetetlen, nincs eszköze letépni magáról a vérszívót. Az ingola lakomájának a vége rendszerint a „gazdaállat” halála, vagy olyan fokú legyengülése, ami kétségessé teszi életben maradását.
Ismerünk más állatokat is, amelyek véren híznak, gondoljunk csak a már említett piócára, a kullancsra vagy a vérszopó denevérre. Ezek azonban ritkán okoznak életveszélyes vérveszteséget az áldozatnak. Az ingolák eredetileg az Atlanti-óceánban őshonosak, de a hajózási csatornák remek útvonalat nyitottak számukra a Nagy-tavak irányába, és szemmel láthatóan az édesvíz sem zavarta őket. Új környezetükben pedig gyakorlatilag megtizedelték az őshonos állatokat. Olyan gazdaságilag és turisztikailag is fontos fajokról van szó, mint például a pisztráng.
A szakemberek azonnal felvették a kesztyűt, az 1950-es évek végétől bevetett szerek az élősködő állományának 90 százalékát kipusztították. Ám szapora halról van szó, ennyi nem elég. Az Egyesült Államok 50 év alatt 400 millió dollárt költött a tavak élősködőmentesítésére. Jelenleg egy növényvédőszerrel támadnak a vérszívó ikráira. Ebben a „kiszolgáltatottabb” életszakaszban a kutatók szerint a méreg képes végezni a következő generáció 95-99 százalékával.
