A bronzkori kánaáni és vaskori izraeli város a Genezáreti-tótól északra 8 kilométerre található. Az írott forrásokban először a Kr.e. 18. századi egyiptomi átokszövegekben bukkan fel, de szerepel III. Thotmesz, II. Amenhotep és I. Széti újbirodalmi fáraók városlistáin is. Hácór fontosságát bizonyítja, hogy az egyiptomi Amarna levelekben uralkodóját királynak nevezik. A Bibliában először Józsué könyvében jelenik meg, amely arról tudósít, hogy Jábin, Hácór királya egy kánaáni koalíciót vezetett Izrael törzsei ellen. Józsué Merom vizeinél legyőzte és kardjával megölte őt, Hácór dombon álló városát pedig felgyújtotta. A Bibliából az is megtudható, hogy Hácórt Kr.e. 732-ben elfoglalták III. Tukulti-apil-Ésarra asszír király seregei, ezután a város elvesztette jelentőségét.
Az elmúlt években a Tel Hazor lelőhelyen végzett ásatások során feltártak egy monumentális épületet, amely a régészek szerint a hácóri királyi palota lehetett a kánaáni időszakban (a Kr.e. 3-2. évezredben). Az idei ásatási szezonban a régészek a palota egyik nagy raktárhelyiségét találtak meg, amelyben 14, megpörkölődött búzával teli hatalmas agyagedény sorakozott.
Hácor feltárását 1990 óta vezető Amnon Ben-Tur, a Héber Egyetem professzora szerint az agyagedények a Kr.e. 13. századból származnak. Ez egybevág a bibliai beszámolókkal: Józsué könyve szerint ugyanis a legyőzött kánaáni szövetség városai közül csupán Hácór vált a lángok martalékává.
A kutatók között azonban nincs egyetértés abban a tekintetben, hogy kik és mikor rombolták le Hácórt. Egyes elméletek szerint az izraeliek semmisítették meg, sokan viszont úgy vélik, hogy az egyiptomiak, esetleg az úgynevezett tengeri népek, vagy a régióban az adott időszakban portyázó nomád törzsek.
Ben Tur professzor nem ért egyet kollégáival, mondván, hogy Hácór nem szerepel egyetlen olyan listán sem, amely a fáraók által lerombolt izraeli városokat sorolja; a tengeri népek pedig a tengerparti sávban portyáztak, és aligha nyomultak be a szárazföld belsejébe, ahol Hácór található.
