Az egyetlen atom vastagságú szénrácsozatból álló nanocsövek az egyik legerősebb anyagként szereztek hírnevet.
A Michigani Egyetem kutatói azonban most egy másik tulajdonságukra, a kis sűrűségben felsorakoztatott nanoszálak alacsony törésmutatójára alapoztak kísérletükben.
A törésmutató azt mutatja meg, hogy az adott anyag milyen mértékben lassítja le a fényt. A szén nanoszálakból álló “erdőnek” csaknem olyan alacsony a törésmutatója, mint a levegőnek. Mivel a két anyag hasonló módon befolyásolja a fénysugarak útját, ezért kicsi a fény visszaverődésének és szóródásának mértéke, amikor a levegőrétegből a szén nanocsövekből álló rétegbe lép át.
A Michigan kutatói ezt a tulajdonságot használták fel arra, hogy vizuálisan elrejtsék egy tárgy térbeli szerkezetét.
Az Amerikai Fizikai Intézet Applied Physics Letters című folyóiratában ismertetett demonstrációban a tudósok egy szilíciumból készült tartály 3D-s képét állították elő.
Amikor a képet fehér fénnyel világították meg, a visszaverődések felfedték a tartály körvonalait, ám amikor a kutatók szén nanoszálakból álló “erdőt” növesztettek a tartály tetejére, akkor a megvilágító fényt elnyelte a tank burkolata, és semmi más nem látszott, mint egy fekete lap.
A kutatók megjegyezték, hogy mivel a szén nanocsövek nem szórják, hanem inkább elnyelik a fényt, ezért ezek a burkolatok el tudnak rejteni egy fekete háttér előtt – például az űrben – lévő objektumot. Ilyen esetekben a szén nanoszálakból álló erdő “úgy viselkedik, mint egy tökéletes fekete varázstakaró, amely teljesen el tudja rejteni egy tárgy 3D-s szerkezetét” – írják a kutatók.
