Ma nagy fába vágjuk a fejszénket, hiszen egy latin kifejezésről próbáljuk meg elmagyarázni, hogyan kellene használni helyesen.
A vice versa – mert ez a helyes – elvileg ezt jelenti: ’és viszont, megfordítva’, ’fordított szerepben’ vagy: ’fordított módon’. Nap mint nap hallani azonban másik alakban, „vica versa”-ként, a-val az első szó végén. A latinszakosok ilyenkor biztosan tépik a hajukat, de erről majd később.
A latin vice szó lehetséges jelentéseinek felsorolásába most nem bonyolódunk bele (érdeklődőknek itt van egy blogbejegyzés), egyszerűsítsük le a dolgot arra, hogy jelent ’szerep’-et, ’tisztség’-et is, ebből lesz a vice versa és a ’fordított szerepben’.
Van olyan vélemény, amely szerint a Vica női név, a cica és más hasonló -ica végződésű szavak analógiájára kezdték sokan alternatív módon használni, és az is felmerült, hogy a versa a végződéséhez „hasonul” a vice e-je. A fenti blogbejegyzés pedig felveti azt is, hogy a magyar nyelv valami ikerszóféleséget képzett a latin kifejezésből az óg-móg, a csiga-biga, izeg-mozog mintájára.
Én azt mondom, gondoljunk egy jó viceházmesterre (2 dl bor, 3 dl szóda), amikor a vice versát használjuk. Ott ugyanaz a latin szó bukkan fel, csak éppen ‘helyettes’ jelentésben. És akkor megkíméljük szegény latinszakosokat a szívbajtól: a latinban ugyanis a hang előtt nem is szerepelhet c, annak kiejtése minden esetben k-ra változik. (Példa: Caligula római császár nevét is k-val mondjuk…)
