Az emberek őse fokozatosan szőrtelenedett el vadászó életmódja során, állítja Dr. David Wilkinson a liverpooli John Moores Egyetem professzora.
Egy számítógépes modellt alkalmazva brit tudósok rájöttek arra, hogy a szőrösség kifejezetten hátráltatta őseinket a vadászat során, mivel testük szőrösen nem izzadt úgy, és így nem tudtak lehűlni megfelelően.
Az ember evolúciójában mindig a legnagyobb rejtélyek közé tartozott, miért nem vagyunk szőrösek, hova lett a szőrünk más főemlősökhöz képest. Ahhoz, hogy az emberek hatékonyan tegyenek meg hosszú távokat futva nagy melegben, ahhoz lassacskán szükség volt arra, hogy elhagyjuk szőrünket.
A forró szavannán való futó-vadászó életmód és a szőrzet elvesztése közötti összefüggést taglaló elméletet először Peter Wheeler vetette fel az 1980-as években. Az akkori matematikai modellek sajnos nem voltak annyira kifinomultak, hogy igazolják a tudós feltevését.
Ha igazak a fent leírtak, akkor hárommillió évvel ezelőtt vált csupasszá az ember, és valószínűleg sohasem élt vízimajomként.
A Sir Alister Hardy és Elaine Morgan által kidolgozott vízimajom-elmélet – mely szerint az előemberek 2 millió évvel ezelőtt részleges vízi életmódot folytattak Kelet-Afrikában – szintén megmagyarázza az ember csupaszodását. Az ember az egyetlen főemlős, amelynek teste gyakorlatilag teljesen csupasz.
Az embert leszámítva a forró égöv alatt élő vastagbőrű emlősökön kívül csak a teljes vagy a forró égöv alatt részleges vízi életmódot folytató emlősök szőrtelenek. Az afrikai szavannákon élő többi állat mind szőrzettel rendelkezik. Vízi életmód esetén a szőrzet hiányát a víz kompenzálja.
